Mit tehetek, ha soha nem tudok megfelelni anyukámnak?

szerintem ez már a te életed most komolyan durva de őszinte leszek és szívből jön: velem is ugyanez van, L/19 én aztmondtam ő már leélte az életét és elbaszta jó rendesen, de nem engedem hogy ugyanúgy járjak mint ő és aztsem hogy beleszólása legyen az én életembe, szardd le mit mondd, nekem van 2 jó barátnőm gyerekkorom óta, és nem beszélek anyummal már egy ideje , ott vannak barátnőim, anyum már nemis kell =) szomorú de igaz. sok sikert puszi

Csak tudjátok, én is mint írtam hasonló helyzetben vagyok, de én is hiába szenvedek most, tudom, ha megtenném hogy nem beszélek vele, akkor meg az lenne, hogy "nah eddig neveltelek, most meg levagyok szarva..." hiszen tudjuk, hogy ez lenne, nameg ha olyan az ember csak úgy, leszarni saját szülődet úgysem tudod. Nem olyan egyszerű ez. Mert később meg ha már nem lesz, eszedbe jut és akkor eszed magad. Ez a sors szemétkedése amúgy.

Nah ez a leghülyébb visszavágás egy szülőtől. Hát persze hogy nem értél még el annyit, hiszen fiatalabb vagy, ő idősebb, hisz ő szült. Nemértem sok szülő mért ilyen konok, nem vágja le, hogy bántja a gyerekét.

Ja az enyém meg azzal jön hogy tizennyolc évesen bezzeg ő nyakába vette terhesen a világot. Én férfi vagyok, de ilyenkor mostanában visszavágok, hogy arra aztán büszke lehetsz. Mintha ebből bármilyen követendő példát le lehetne vonni úgy mondja. sajnos nem minden szülő jó ez az igazság.

Én egyedül vagyok, de így egyedül se volt sose semmi jó és, ha még velük élnék akkor se. Emlékszem, hogy kellet volna egy kis pénz, de nem kaptam. El akartam menni dolgozni, az sem volt jó, mert még fiatal vagyok. (15 lehettem kb). Pedig a 12 évesek is vállalnak újságkihordást meg ilyesmiket. De nem, mert még ne dolgozzak... Akkor lopjak? Szóal egyik szülő se komplett néha, van aki soha! Többgyerekes családokról ne is beszéljünk, mert ott én is azt hallottam, hogy mindig a nagy a hibás. De én azt mondom, hogy az ilyen ne vállajon gyereket, maradjon kettesben a férjével vagy maradjon egyedül! Ne rontsa el a másik életét.

Valóban sok családban van ilyen. Kár, hogy az ember ha "felnő" nem lesz bölcsebb is. Nemtudom, hogy azért van ez, hogy nem tudják jól beosztani az energiájukat, vagy a szeretetüket nem tudják kimutatni, de igenis a szülők ahogy nő a gyerek megváltozik. Mint szinte az állatok. Mihelyst kijárod a sulit, már jön a szentbeszéd, hogy nem akarsz dolgozni, hiába neveltünk eddig senki akarsz lenni, mi lesz veled ha mi már nem leszünk és a társaik.... Ezek valós problémák, és a válság is még rátesz. Csodálom, hogy nem foglalkozott még a családon belüli konfliktus helyzetek kialakulásáért egy tv sem. Nagyon sok szülő nem vesz róla tudomást, hogy árthat a gyerekének azzal, ha szóval, tettel bántja. Azt hiszik, ők mivel már felneveltek, és sokat tettek érted van joguk ehhez. Közben meg dehogyis. Én nem szülőellenes vagyok, de engem még huszanhat évesen is bánt anyu mikor hazamegyek pedig direkt albiba költöztem hogy kevesebb legyen a konfliktus. Nálunk mindig az a jó, aki épp dolgozik, vagy legalábbis nincs otthol. Én is szeretnék dolgozni, és nemérti meg, hogy az ember eddig próbált szakmába elhelyezkedni ha már tanultam tíz évet legalább, akkor engedtesse már meg. Azt hiszi, hogy mint ő is takarítőnőként minden szakmába sity suty ellehet helyezkedni. Pedig korántsem. Amíg nem vagyok rajtuk, nem élősködök addig senki ne szóljon meg engem, nekem is lennének igényeim, de ezt a rossz időszakot átvészelem vegetálással. Nincs más esély. Remélem mindenki érti a lényegét.