Mit tehetek, ha soha nem tudok megfelelni anyukámnak?

Gondold át szépen, mennyire van igaza. Ha szerinted ő igazságtalanul kezel téged, igyekezz nem foglalkozni vele. Engedd el a füled mellett a megjegyzéseket.

Édesanyád annyira kitűnő tanuló volt és olyan jó képességű, hogy könnyen leszólhaatja ezeket az eredményeket?

Hát én leléptem, amint tudtam. Nálunk is vicces volt az érettségi, mindig mondogatták, hogy ők így meg úgy, kitűnő lettem, de persze ejtettem benne hibákat (ki nem?), akkor az volt a baj.

Aztán előhalásztam az ő érettségijüket, nem arról van szó, hogy nagyon gáz lenne, de apukámnak és anyukámnak is volt benne egy négyes. Akkor mi a baj a kitűnővel? (főleg, hogy azt nem nagyon lehet már javítani :D )

Amikor az orruk alá dugtam, hogy most akkor mivan, akkor persze jött, hogy "jó, hát ő nem igazán értette soha a matekot..."

Egyszerűen ne foglalkozz velük. Gondolom, mész egyetemre, add be a jelentkezést kollégiumba akkor is, ha ugyanabban a városban laktok, és ne mondj meg nekik semmit arról, hogy haladsz.

előző félévben 34 kreditet végeztem, ez ugye az ideális 30nak több, mint 110%-a. De mivel 37-et vettem fel (csak egy tárgy nem sikerült), ki voltak akadva azon, hogy úristen, mi lesz, ilyen szar gyerekük van, ki fognak rúgni az egyetemről. Ezek után nincs mit mondanom, és többet egész biztos, hogy még kívülről sem láthatják az indexem! Neked is csak ezt tudom ajánlani...

"Könnyű szeretni valakit azért, mert tökéletes. A szeretet és elfogadás igazi próbája az, ha az illető jellemében és cselekedeteiben is elmarad attól a tökéletességtől, amelynek lehetőségét felfedezni véljük benne." - én mindig erre az idézetre emlékeztetem magam, amikor a lányom "nem felel meg", "elmarad" másokhoz képest. Ez az ő élete. Szeretem őt, a legjobbat akarom neki. Ha kitartóbb, ha türelmesebb, ha szorgalmasabb lenne...De nem az.Fényévekkel értelmesebb, ügyesebb a kortársainál. Többre vihetné...

Azt hiszem, minden szülőnek fel kell ismernie, mikor jön el az a pont, amikor már nem szabad erőltetni valamit, mert csak dac, fájdalom és könnyek lesz az eredménye. Egy szülő (főleg az anya ) feladata az, hogy segítsen kibontakoztatni a gyerek erősségeit és kordában tartani a gyengeségeit. Nehéz elfogadni, hogy nem tudom a gyerekemet a "tőle elvárható" legelőnyösebb, legjobb teljesítmény elérésére nevelni, mert ő nem akarja. Pedig még csak 4 éves ...

ajánlanék egy könyvet [ s nem csak a kérdezőnek, hanem néhány kommentírónak is ]: susan forward - mérgező szülők.

enjoy :)

Ez az! Nem kötelező a megfelelés, sőt nagyon káros dolog. Félő, hogy az egész életed ebből fog állni, hogy meg akarsz felelni valakinek. Férjednek, gyerekeidnek, idős szülőknek, munkahelyieknek, stb. Így nem lehet élni.

Valójában a szülők ilyenkor saját maguk is a megfelelés csadájában vannak, azt akarják, hogy te, mint gyereke, megfelelj azokan, (ngyszülők, rokonok, szomszédok) akiknek ő megfeleléssel tartozik. Tehát te, a gyerek, mint a szülő meghosszabbított én-je, felelj meg azoknak, akiknek ő meg akar felelni.

Csapdahelyzet! Szakíts ezzel mielőbb. Gyakorold a függetlenedést. Nem kell elköltözni. Hanem lelkileg erősítsd meg magadat, és válj saját magaddá. Veszekedni sem kell. CSak csendben...

Itt egy kis segítség-sztori a megfelelés és nem megfelelésről,

[link]

ez meg a "gyermekrontó szülők, a félrenevelésről.

[link]

Szegénykém! Átérzem a helyzeted. Én 32 éves vagyok, és 15 éves koromban is ilyen volt anyum és most is. Semmi nem változott. Másokat mindig többre tart, és mindenkinek igaza van, de nekem soha.

Ha elmesélek neki valamit, pl. hogy összevesztem egy kollégámmal, ezért és ezért, akkor a válasza, hogy biztos miattad van.

Ha elmondom neki, hogy a t...m tele van vele, hogy 4 órát ültem az orvosi rendelőben, akkor mit pampogok én, állítsam már le magam. Szóval semmit nem lehet neki mondani, mert mindig én vagyok a hülye.