Miért így mondták el hogy babájuk lesz?

Elés szemét módon intézték...

Mert ha csak a férjednek akarják elmondani akkor tegyék mikor egyedül van.

Jó hogy nem ebéd közben ki nem küldtek hogy bejelentsék.

Én megmondanám, hogy minek kell a babakocsi? Jaaaa, babát vársz? Hát nekem ezt nem mondtátok... Talán feltűnne nekik.

Ekkora bunkóknak én sem adnám oda a gyerekem cuccait. Ha már bejelentés, akkor az egész család előtt, nem pedig a hátad mögött, és csak úgy mellékesen. Aztán meg mit sem sejtve belevigyorogni a képedbe, éskérni a te gyereked babakocsiját...

A férjednek mutasd meg a hozzászólásokat, szerintem neki is van min elgondolkodnia...

Nem egyedi eset, sajnos az anyós-családok (azaz: az olyan családok, ahol az anyós irányítja az apóst+sógor/nőt+másokat is) így viszonyulnak a menyekhez, ha az anyós úgy dönt, hogy rosszindulatú és minden mérgét a menyen adja ki. (Wellness, kirándulások, kikapcsolódás, pl. masszázs, lelki életéért tenni vagy csak sok séta - sokmindenen ki lehetne.) Ugyanakkor ha Te nem viselkedsz az elvárásaiknak megfelelően, csak a töredékét adod annak amivel Te már elégedett lennél tőlük, akkor Te vagy a legrosszabb. Azt veszed észre, hogy a rokonság ismerősei, akikkel nem vagy kapcsolatban, furcsán reagálnak, néznek... A férjed nem érzi át a helyzetedet, mert 1. ő nincs benne, nem vele ilyenek, 2. mert anyja, aki nevelte, is hatással van rá, és ő ellened befolyásolja, azaz 2 tűz között áll, mint minden férj. Valószínűleg sokaknak ismerős a helyzet, mert sokaknál van ez így sajnos.

A babakocsit nem tőled várják, hanem a férjedtől, mert attól, hogy téged nem fogadnak el (ezt ki nem mondanák, csak így viselkednek), attól még a férjedet elfogadják.

Szerintem az a normális, ha a férjeddel közösen döntötök a saját tulajdonotok sorsáról. Ha nem fordítassz rá ennél több figyelmet, hogy ők milyenek, hiszen úgysem változtathatsz rajta, akkor meg mi értelme őrlődni magadban? Szerintem nem letagadni kell, hogy ilyenek, hanem mindig tudd, hogy ilyenek, de fogadd el, egyszerűen csak azért, mert nem lehet mit tenni. Persze, ha velük meg lehet beszélni, ha hat rájuk, hogy neked valami rosszul esett, akkor rajta, sajnos nem mindenkivel, ezt Te tudod! (Nálunk és sokaknál sajnos már sokszor lejátszódott, hogy inkább rosszabbítja a helyzetet, de ha még nem próbáltad, mégis bíztatlak, mert nem mindenki ilyen, ki tudja? Érdemes megpróbálni párszor, és ezzel kiderül!)

Nálunk mindkét családban mi vagyunk az utolsók, akiknek gyereke született. A tesóm sokat ígérgetett, a babaholmikat-játékokból valóság is lett (sok más ígéreteivel ellentétben). Igaz, hogy meg kellett sürgetni, de nagyon jó minőségű cuccokat adott, és igaz, hogy épp hogy nem penészesedett meg, olyan állapotban, és vissza is kéri. (Pedig anyu egész héten nála lakik, hogy segítsen neki, a 2 gyerekével foglalkozni, sok másra jut idő, csak ilyesmit, ami neki már nem kell, nem tart fontosnak.) A tesóm tehát jószándékú, de hanyagabb, kissé túl én-ember. A sógornőm ígéreteire ált. számítani lehet, de ő meg kevésbé jóindulatú. Mivel nem érdeklődtek még a találkozásainkkor sem, mikor szülök, anyósékat sem érdekelte, meglepte őket, hová megyünk, amikor autóba ültünk, hogy megyek szülni. :) (Egy udvarban anyósomákkal.) Sógornőm 2 hét múlva adta oda az összes ruhát, beleértve az 50-es méreteket, amiket így feleslegesen meg kellett venni arra a 2 hétre, utána meg már kicsik voltak. Azóta időben adja, pedig egyébként nem szóltam semmit, hiszen az ember mégis csak köszönettel tartozik azért, amit kap, mégha így is, és mégha nem is így viszonyulok hozzájuk (azelőtt és azóta sem). A sógornőmtől csak olyan agyonhordott ruhákat kaptunk, amiket ő is használtan kapott, sok generáción átment, plusz azt az egy "újat", amit a férjem vett a gyerekeinek. Ebből látszik, hogy ő eladta a jobbakat, amit természetesen megtehet, hiszen az övüké! Csak kicsit furcsa, hogy hallgatnak erről, de ez is erre a rokonságra, jellemükre vall, sajnos nem egyenes emberek. Attól függetlenül neki is hálás vagyok, mert ezeket a cuccokat meg itthonra, főleg evéskor használjuk ki, legalábbis ezek közül is sokat, ez is jó! Tehát mindkettőjüknek hálás vagyok, akiktől kaptam használt dolgokat.

Ami eladható, valószínűleg én is majd el fogom adni, de ebből nem fogok alattomosan titkot csinálni. Szerintem mindenki azt csinál a sajátjával, amit akar. Ezért ezt javasolnám Neked is, főleg 120 ezres értékű dolgoknál, de ha eladod, NE AZÉRT add el, mert így jelentették be, hanem mert ez is érték, pénz!! Azt, hogy így jelentették be, azt fogadd el, hogy ilyen a jellemük, ki tudja, miért. Lehet, hogy szégyellik előtted, félnek, hogy valami ütőset válaszolsz, szóval még sok oka is lehet, így első körben még érdemes megbeszélni is velük, kivéve, ha az eddigi tapasztalataid szerint nem érdemes. Persze lehet, hogy ég és föld a különbség a rokonaim és a tiédek között, nekem pl. EGYÁLTALÁN SENKI sem gratulált az anyós-rokonságból, ismerősökből, ha már így eszembe juttattad ezt a témát, szóval neked lehet, hogy van értelme megbeszélést kezdeményezni.

Azt nem írtam, hogy TERMÉSZETESEN nem kértünk semmit tesómtól és sógornőmtől sem, hanem kb. 4-5 hónapos várandósan, amikor már látszott (a bejelentése 3 hósan volt), megemlítettem, hogyha bármi használt dolgot adni szeretnének, akkor időben jelezzék, mert akkor azt nem veszünk előre. Erre tesóm azonnal mondta, hogy mik maradtak meg, és mindent odaad, aminek az állapota megfelel. A sógornőm annyit mondott, hogy majd körünéz.

A hosszút író