Milyen következménye lehet a gyerekre nézve, ha nem "csupán" verték?

Lehet, hogy valakire soha nem emelnek kezet, de egy rideg légkörben, ahol nincsenek pozitív kötődések, válhat vala kiből egy ragaszkodás nélküli, érzelemszegény ember.De lehet, hogy valakire rá-rá csaptak, de érezte, hogy biztonságban van, mert a család egyébként pozitív mintát, szeretetet, elfogadást sugárzott, akkor "kiheveri" a bántást, s valahogy elrendezi magában. Inkább verjenek néha, de szeressenek, mint hogy sugározzák felém a haragot, gyűlöletet, amiről nem tehetek esetleg. Mert néha, egy verés után én is beláttam, hogy igazuk volt. Aztán "nevelődtem", kerültem a cikis helyzeteket.Nem tudom, szép szóval hasonló eredmény lett volna? Én nem vertem a gyerekeimet, de a fiam rendszeresen csapkodja az övéit. Nem ez volt a minta, mégis üt. "Csak kicsit":) Na, ezzel szúrja el a nevelést, és ennek már vannak jelei. De mindenkinek meg kell tapasztalni, hogy levonhassa a tanulságot.

Az ember ilyen háttérrel is lehet egészséges, bár ez ritka. Sok súlyos személyiségzavar és elmebetegség származhat a szülői kegyetlenségből. Hogy milyen és milyen valószínűséggel, arra nincs egyszerű szabály. Akinek ilyen gyerekkora volt, annak sosem késő pszichológushoz mennie, ha úgy érzi, nem tökéletes az élete.

Négygyermekes család legidősebb gyermekeként én is sokat "kaptam".Húgom aljasságait még ma is fáj felidézni/azért sírt ok nélkül,hogy engem bántsanak/.Eleinte féltem, meg eltűrtem az atrocitásokat,mert "a kicsit nem bántjuk"de aztán egy verekedésnél rájöttem,hogy erősebb vagyok na utána valóságos elrettentő példa lettem.Igaz soha nem bántottam senkit ok nélkül,de keményen megtoroltam a sérelmeket,és nagyobb társaim sem igen mertek kikezdeni velem.Negyvenéves elmúltam ma sem keresem a bajt de ha kell keményen fellépek.Igaz gyermekeimnek is azt mondom ne hagyják magukat,de azt is elmondtam a földre esett ellenfélbe nem rúgunk bele.Inkább állítsuk fel:mondván ennyi elég kell legyen.De soha ne engedjék hogy bántsák őket,mert rájuk kapnak.Lányaim vannak,de futottak már idősebb, derekabb, fiuk előlük.A jogos önvédelmet megfelelőnek tartom,a gyengét csak a GYÁVA alázza, aki nem mer az igazi ellenféllel kiállni.A nevelő hatású nyakon veréssel egyetértek-"Makarenkói-pofon"vagy valami hasonló,de az ütéserejét mindig mérlegelni kell.Húsz év alatt egyetlen egyszer sem ütöttem meg nejem ,de volt már amikor egy két szivosabbb fatönk "bánta" dühömet. Drága NAGYAPÁM egyszer pofozott meg egy szelet eldobott kenyér miatt,amit nem vettem fel.Nálunk ma sem pocsékoljuk a kenyeret,és szibériai hadifogolyként tudta miért adta és JÓL TETTE! azt a fülest.A nevelés nehéz dolog de mérték az igazi kihívás.Gyakorló apaként engedtessék meg én így látom.