Ti elfogadnátok más gyerekét?

Érdekes amit írsz. Te félsz a 2 gyerektől (a nevelés miatt) ezért nehezen fogadod el az a lehetőséget hogy a gyerekek az apjukkal éljenek, és ezáltal veled is. . Viszont természetesnek veszed hogy a te gyerekedet a párod elfogadja, és nevelje. Így leírva elég önzőnek hangzik.

Azt sem értem ha 22 évesen fiatalnak éred magad ahhoz hogy hirtelen 3 gyereket nevelj, akkor miért a párodat választottad?? Tudtad hogy vannak gyerekei.. Így számítani lehetett arra, hogy a srácok mindig az életetek része lesz.

Én is olyan férfit választottam aki egyedül maradt 3 kisgyerekkel ( az anyjuk külföldre pattant egy pasival, és a teljes szülői jogot a páromra ruházta.) Nekem is van egy fiam. Én tudtam hogy a páromnak 3 gyerek van akiket a mamájuk nevelt. Amikor összeköltöztünk a párom szerette volna a gyerekeit is hozni, hogy közösen neveljük fel. Én 1 percig sem gondolkodtam. Természetesnek vettem hogy az ő gyerekei is ugyanolyan fontosak mint az én fiam. Ha a párom képes a fiamat sajátjaként szeretni, és hozzájárul a felnevelésében akkor nekem sincs jogom hátat fordítani az ő gyerekeinek. Még 30 éves sem voltam és hirtelen 4 gyerek anyja lettem. Soha nem bántam meg.. Eltelt 10 év, és örülők hogy én vagyok az anyjuk.. Rengeteg szeretet kapok mind a 4 gyerekemtől..

Szóval ha te neked idegenek a srácok, akkor jobb is ha nem maradtok együtt..

A második válaszoló mindent leírt, amit én is akartam.

Első voltam.

Ha neked ez nem hiányzik, akkor miért vagy vele? Miért választottad őt? Mi értelme van így? Ne haragudj meg, nem szeretnék személyeskedni, de ez szerintem rettentően gyerekes viselkedés...ilyen felfogással gyereket nevelni... Nem is kommentálnám tovább.

Első voltam (egyébként 24N)

Miért vagy akkor egy ilyen emberrel aki semmiben sem jó??

Mindenesetre én téged sem tudlak megérteni.. HA nem jó a pasas akkor mi a kérdés?? Szétmentek és ennyi..

Csak sorolod, hogy mi nem jó, mi lenne ha, de persze szereted, csak a palid, épp lelépne... stb.

Hát erre van egy jó módszer: gondolkozz felelőssen. Most már nem csak azt kell nézned, hogy téged megdugjon egy jó kandúr, mostmár a gyerekedért is felelősséggel tartozol és főleg érte tartozol felelősséggel, mert ő az egyetlen aki nem tehet semmiről. Neked az a minimum, hogy jó férjet és jó apár fogsz. Ha ebből egyik nem pipa, akkor az a kapcsolat gajra megy. Akár szeretsz vele kefélni, akár nem.

Amelyik férfi a saját gyerekivel úgy bánik mint a szennyes zoknival, arra ne is számíts, hogy hosszú távon veled és fiaddal is különbül viselkedne. Ő is gyerek, de látom még te sem "anyásodtál" meg.

Ez a zord valóság, jó reggelt!

Más gyerekét elfogadni pusztán intelligencia kérdése.

Egyébként meg annyira egyszerű a dolog: Gondolkodj el, hogy szereted e őt annyira, hogy a gyerekeivel együtt is kell. Ha nem, akkor mielőbb zárd le, ne várd meg a költözést (az meg meg se forduljon a fejedben, hogy lebeszéled a gyerekeiről, mert az a legundorítóbb dolog)

Ha pedig szereted annyira hogy gyerekekkel együtt is elfogadod, még ha kicsit bonyolultabb is lesz az élet három gyerekkel, mint egyel, akkor nincs min gondolkodni.

Ha a gyerekek esetleg "elfajultak", akkor csak eleinte lesz nehéz, de ők még könnyedén tudnak alkalmazkodni, nem olyan nehezen, mint egy felnőtt. Ha látják hogy nálatok hogy mennek a dolgok, idővel szépen belesimulnak a környezetükbe.

Amiatt meg ne aggódj, hogy 22 évesen nagy falat lenne a három gyerek. Lehet hogy hihetetlen, de nincs nagy különbség. Ha egyet el tudsz látni, akkor hármat is.