Értessem meg szüleimmel vagy fogadjam el?

Egyfajta megfelelési kényszerem van a szüleimmel semben. Ami a mostani helyzetet illeti eléggé meghatározó a jövőmre nézve és szeretném véleményeteket kérni.

Pályaválasztás előtt állok. A két lehetőség ami felmerült bennem, az az orvosi illetve a fizio-kinetoterápia (MOGYE mindkettő-Erdély-). Az utóbbi nagyon vonzó szakma számomra. Rövid egyetemen oktatott 3 év + persze még szeretnék ugyanebből mesterizni esetleg a doktorátusi címet is megszerezni (itt lehetséges, nem tudom Mo.-on lehet-e.) Hamarabb tudnék önállósodni, szüleimnek is kevesebb anyagi támogatást kellene biztosítaniuk. Mivel felvételizni kell mindkettőből, természetesen orvosira sokkal nehezebb, így kicsit félek a felkészüléstől is ha orvosi karra jelentkezek. Ugyanakkor tudom, hogy meg tudnám csinálni azt is. Édesapám és sokan mások természetesen inkább az orvosival bíztatnak. Mindkettő a közvetlen gyógyításról szól, de nem tudok dönteni sem. Utoljára 8-ban voltam ilyen helyzetben, és akkor bár imádtam az idegennyelveket mégis természetud. osztályban kötöttem ki, mivel szüleim is azt mondták, hogy abból több lehetőségem van továbbtanulni. És igazuk volt nem bántam meg, hogy idejöttem. Most kb ugyanott vagyok. Lehet, hogy így tetszik az egész fizioterápiás szak, laza és nyugisabb 3 év, de az orvosival mégiscsak sokkal több lehetőségem lenne. Környezetemben mindenki azzal bíztat, hogy van eszem, tanuljak orvosin, de ismerős orvostanhallgatok meg ijesztgetnek, hogy mennyire nehéz egy szabad percük nincs, rengeteg kell tanulniuk, évet ismételnek stb.

Ti szülőként/ nem szülőként mit tanácsolnátok?

19L