Miután az apám megtudta, hogy nem tőle vagyok, nem viselkedik velem ellenségesen, hanem úgy szeret, mint ahogy eddig is. Miért?

Hogyan derült ki, hogy nem az apudtól vagy?

Hiszen felnevelt téged gondolom kicsi korod óta, igy teljesen a lányak tekint.

Az anyud meg csalódást okozott neki, akiben megbizott és mégis kiderült, hogy mégsem ugy van.

Lehet hogy nem tőle vagy, de mégis ő nevelt fel téged, és egészen kicsi korod óta, veled van, így oké hogy félrelépet, de még is elvállalta hogy felneveljen és lehet hogy biológiailag nem az apád, de apádként szeret és nevelt, téged, és szerintem az a fontos.

Nekem is más apám van, bár anyám nem lépett félre, csak akkor halt meg amikor anyám 4 hónapos terhes volt velem. 1 ves koromig nevelt engem anyám egyedül, és nagyapám segítségével, utána jött anyám új barátja aki apaként nevelt fel engem, és tudta jól hogy nem tőle vagyok, de mivel 1-2 éves koromban semmit nem fogtam fel úgy és nem is emlékeztem a dolgokra sokáig, a biológiai apámnak tartottam, igaz hogy én anyám vezetéknevét kaptam különböző okok miatt, de én is 12 évesen tudtam meg hogy nem ő az igazi apám, persze ők úgy akartak nevelni mintha a sajátja lennék, de sokan mondták hogy nem is hasonlítok rá, és már gyanús lett a dolog hogy itt valami nem kerek, és rákérdeztem anyámra, ő meg nem beszélt félre, egyenesen megmondta hogy mi a szitu.

Nézd Kérdező, én férfiként azt mondanám, hogy teljesen másként szokott végződni egy ilyen szituáció a gyerek szempontjából, ha még kicsi gyerekről van szó, és teljesen másként, ha már egy serdülő korú, saját egyéniséggel és saját akarattal, saját gondolkodással bíró gyerekről, az utóbbi esetben inkább ezt nevezném tipikusnak, ami nálatok is történt.

A másik, hogy az ilyen kérdéseknél rendszerint feltűnő "de az én apám is X hónapos korom óta, mert" dolgoknak a leírt szituációhoz a világon semmi köze, mert az ilyen szitu nem az agybuggyant "vérség"-ről szól, hanem a csalásról, hazugságról... ha az ember egy terhes/kisgyerekes nőt a gyerekével együtt vállal, az a gyerek a SAJÁT gyereke, hisz a tények ismeretében szabad akaratból vállalta, és ebben itt a pont.

Anyukád meg értékrendileg nagyon rosszul van bekötve, ha évtizedes csalás, hazudozás, kihasználás után még neki áll feljebb... ha ugyanilyen volumnü csalást bármi másban követett volna el, évekig sitten ülne...

7-Ha te egy egyenes felnőtt ember lennél, mint akinek megpróbálod magad mutatni, sosem brusztolnál egy kamasz gyereket az anyja ellen-ráadásul így burkoltan. Pitiáner ember tesz ilyet-mint te.Hogy még "felnőttnek" is nevezed magad, az csak mégjobban mélyit az amugy is gyenge egyéniségeden.

Ment a mínusz neked.

Nézd #8, a te pontozgatásod jottányit nem változtat azon a tényen, hogy Kérdező anyja elkövette kérdező apja ellen az egy párkapcsolatban egyáltalán elkövethető legszörnyűbb bűnt, amire nemigen létezhet sem enyhítő körülmény, sem magyarázat, azt, hogy tizenévig folyamatosan hazugságban tartotta, kihasználta, elvette tőle a szabad döntés lehetőségét, tehát jottányit sem tisztelte. (az olyan enyhítő körülményt még nem találták fel, ami tizen évig, folyamatosan fenn áll), tehát Kérdező anyja a bűnös, a Kérdező, meg az apja meg az áldozatok.

Na, innen lehet kiindulni, és megfogalmazni különféle elvárásokat a bűn áldozataival szemben... ez ennyi.

Lehet sorolni...

9-Bármit is tett az anya, azért ő felel, te pedig azért, mert képes vagy egy gyerek anyaképét megpróbálni lerombolni a pitiánerséged miatt.

Ezért vagy gyenge jellemű.

Ismét ment a minusz neked.