Az elvált szülők gyereke, hogy érzi magát mikor azt látja, hogy az anyja, vagy apja új családja (mostohatestvérei) sokkal jobb anyagi körülmények között él?

2A lényeg, hogy a féltestvéreim karrierje be van biztosítva (egyetem, sport finanszírozással).."

Az egyetem rajtad is múlik, nekik sem adják ingyen a diplomát. Jó érettségi 2. emelttel maximális 100 pont plusz szerzés és államira fel is vettek. Suliban jól tanulsz megkapod az ösztöndíjat szociálist és bursat ami együtt 50-60. ezer is lehet, és az bőven fedezi a suli költségeidet. Még ha a helyi egyetemre mész nem kell kollégiumot sem fizetni akkor még marad is.

Nálunk én vagyok az "új" gyerek, nálunk is ez van egyébként. Apám otthagyta a bátyámat 1 éves korában, majd összejött az én anyámmal, így 3 év van közöttünk. Sajnos a szüleim közül egyik sem százas. Anyám sosem akarta elfogadni a másik gyereket teljesen, jöhetett persze nálunk, de nem fogadta be teljesen. Én szeretem meg minden, egyébként normális, de sajnos ő ilyen, nem kellett volna neki olyan férfival kezdeni akinek már van valakije, mert ő nem ez a típus. Apám meg olyan hogy kötélen lehet rángatni. Nem csak a gyereke ügyében, hanem úgy mindenben. Most nőttem én is fel (17 vagyok) próbálom tesómmal szorosabbra fűzni a kapcsolatom, mert egyedüli tesóm, és egyébként jófej lenne szerintem. Csak sajnos ő meg engem lát "ellenségének". Talán ha tényleg felnövünk változik a kapcsolatunk.

Csak azért írtam le, hogy tesód vagy tesóidat azért ne utasítsd el :) (bár lehet őt meg nem érdekled, ezt nem tudhatom.)

Szia!

Én egy hasonló helyzetben vagyok,csak épp a másik oldalon.

A férjemnek van egy lánya az előző kapcsolatából,illetve van két közös gyerekünk.

Mindketten elég jól keresünk,így a két közös gyerekünk elég jó körülmények között él.

A férjem az előző kapcsolatából származó lányának is megadja azt,amit a mi két gyerekünknek,de ők mégis valahol előnyben vannak,mert -szerintem érthető módon-ha pl. én veszek a gyerekeimnek egy-egy új biciklit,a párom gyerekének ettől még nem veszek,mert bár kedvelem,de nem az én gyerekem,és nem az én feladatom gondoskodni róla.

Most ezt azért nem úgy kell elképzelni,hogy mikor itt van nálunk és esetleg veszek a gyerekeimnek egy fagyit,akkor ő nem kap,mert azért ilyet nem tennék.De nagyobb dolgokat nem szokott tőlem kapni,illetve olyan is volt már,hogy befizettem a családot egy hétvégére valahova,és ő nem jött,mert szerettem volna a saját két gyerekemmel és a férjemmel nyaralni.Viszont a közös családi nyaralásra szokott jönni,de ott sem én fizetem a ráeső részt.Szerintem ez nem gonoszság,nem is vagyok vele rossz viszonyban,de nem elvárható a szülő új párjától,hogy az előző kapcsolatból született gyereket sajátjaként kezelje.

DE!!!

Azzal tisztában vagyok,hogy a páromnak ő is gyereke,és támogatom abban,hogy rá is ugyanannyit költsön/ugyanannyit törődjön vele,mint a közös gyerekeinkkel.Most pl. szó volt róla,hogy befizetné a nagyobbik fiunkat egy nyári táborba,és külön felhívtam rá a figyelmét,hogy akkor a lányát is be kell fizetnie,amivel ő egyet is értett.

Szerintem a lényeg,hogy a szülő új társától nem várhatja el egy gyerek,hogy úgy költsön rá/törődjön vele,mint a saját gyerekeivel (aki mégis így tesz,az előtt le a kalappal!),de egy szülőnek viszont,legyen az apa vagy anya,kötelessége egyformán gondoskodni,mind lelki,mind anyagi értelemben a gyerekeiről,attól függetlenül,hogy esetleg nem ugyanattól az illetőtől van mindegyik,mert neki ugyanolyan gyereke!

Szóval ugyanúgy megilletne a bicikli a mostohagyerekedet is, ennyit akartam mondani!!!

Isten nem ver bottal

Köszönöm a jóindulatú választ.

Megjegyezném,hogy a férjemmel felesben álljuk a költségeket,és abból vásárolok a gyerekeimnek,amit a saját jövedelmemből megspórolok.Ennek ellenére nem vitatom,hogy könnyebb helyzetben van egy olyan család,ahol két kereső szülő van,mint ahol egy (bár ismerek olyat,aki egyedül nevel egy gyereket,és van 350 ezer forint jövedelme,ő mondjuk szerintem jobb helyzetben van anyagi téren,mint ahol két szülő van,de mindkettő csak 70 ezret keres,bár nem a 350 ezres jövedelem az általános).

Egyébként annyit fűznék még hozzá,hogy nem én tehetek arról,hogy a férjem és a kislány édesanyja nem maradtak együtt,és az sem az én hibám,hogy ő ezért csonka családban nő fel.

Szerintem nagyon normálisan bánok vele,ő is kedvel engem,és ez kölcsönös.Nem várom el,hogy a férjem kevesebbet foglalkozzon vele,vagy kevesebbet adjon neki,mint a két közös gyerekünknek,de úgy érzem,hogy nekem nincs anyagi kötelezettségem felé.Ha szeretnék neki venni valamit (azért volt már rá példa többször is),akkor veszek,de ez nem kötelező és nem várható el tőlem,mert a gyerekről való anyagi és lelki gondoskodás a szülők kötelessége,a többi hozzátartozó,rokon,barát stb. pedig ha akar ad,ha nem,akkor meg nem.

És ez nem arról szól,hogy nem fogadom el a kislányt,mert soha nem bántottam,soha nem éreztettem vele olyat,hogy ő nem kívánatos személy számomra,gyakran beszélgetek vele,segítek neki a leckéjében ha épp nálunk van,a férjemtől függetlenül is felhívom a születésnapján,sőt,tortát is mindig sütök neki,és még sok egyéb apróság,de nem gondolom,hogy az én feladatom neki pl. biciklit,ruhát,cipőt,számítógépet stb. venni,erről az apukájának és az anyukájának kell gondoskodnia,akár közösen (nagyon gyakran a nagyobb beruházásokat közösen állja az anyuka és a férjem,legutóbb pl. így utazott el síelni az iskolával).

(A "gonosz mostoha" voltam)