Elegem van. Mi a megoldás?

A szüleim elváltak így a nálam 10 évvel kisebb testvéremmel élek és az anyukámmal,aki valóban nagyon sokat dolgozik és mindig fáradt plusz a testvérem is fárasztja..de van egy olyan érzésem lassan,hogy én és ő már csak azért élünk egy házban mert muszály.Van egy olyan érzésem hogy bárhogy csinálom sose jó és én nemtudok jó lenni...folyamatosan csak azt hallom,hogy vagy undorodó hangnemmel beszél hozzám,vagy pedig úgy mintha nemis tudom ki lennék...Nem vagyok egy nagyom érzékeny személy aki könnyen sértődik de egész egyszerűen az anyukámtól esik a legrosszabbul amikor mindig hozzám vágja,hogy elégedetlen vagyok,önző vagyok csak magamra gondolok és ehhez hasonló jelzők.Természetesen nem arra célzok,hogy én tökéletes vagyok.Sőt..csak már tudom,még ő is mondta,hogy én vagyok akin az ostor csattan.Úgy érzem magam itthon mint egy idegességlevezető tárgy.Mindig én iszom a levét még annak is amit nem én csináltam.És nem mutatom ki..mert egy büszke természetem van..de ettől még nekem igenis rosszul esik,hogy én csak ritkán kapok szép szót...A másik,pedig az,hogy folyton azt hallgatom,hogy mindig telefonon és számítógépen lógok..valóban szoktam telefonon beszélni,de nem egész nap csak keveset...Mindig az van hogy nem lehet hozzám szólni se semmi...pedig ez nem így van.Nemtudom,lehet bennem van a hiba de kérlek segítsetek mert én ezt így már nem bírom.Köszönöm előre a válaszokat. 15L