Anyám miért csinálja ezt, miért ilyen? Már elegem van belőle! Megoldás mi lenne?
Anyám 47 éves.A problémák ott kezdődnek (szerintem)hogy tanárnak tanult,ám most egy olyan munkahelyen dolgozik,amit egyenesen utál.Ez nagyon látszik rajta,mindig szomorú,mindig azt hajtogatja utálja a kollégáit meg az egész helyet.De ezzel még nem is lenne akkora gond,mert depressziósnak azért nem mondanám.Csak itthon ilyen,más emberekkel szemben mintha mindig kedvességet játszanak,sőt néha rájuk is nyomulna.Ezt teszem azt teljes ismeretlennekkel csinálja,hogy valahogy nem tartja azt az egészséges távolságot az emberekkel szemben.Apámmal a viszonya régen megromlott,csak élnek egymás mellett,semmi más,soha nem mennek el sehova.
Én 18 éves lány vagyok,nincs tesóm.Úgy érzem mintha mindig burokban akarna nevelni.Persze,hogy félt,de mit lehet tenni,ha ez a félelem már betegesség (számomra meg terhessé) válik? Nem hiszem,hogy miattam lenne oka panaszra,de mégis sokat veszekszik velem,főleg ha valakivel egy barátommal/barátnőmmel/ismerőssel találkozni szeretnék.Mindig kérdezget,hogy hova megyek mikor tudja meg szoktam neki mondani.Egyszer egy fiú barátommal (csak barát!!!) elmentünk kettesben egy tóhoz a fiút nagyon jól ismerek és régóta erre akkora hisztit és sértődöttet vágott le hogy hogyan merek fiúval találkozni!Hogy egy lányban legyen tartás!Ezen kiakadtam!
Bulizni nem járok (ezt alapból nem),jól tanulok (nyelvvizsgák,jó jegyek,tehát sztem ezzel nincs gond,orvosira készülök),nem lógok.Vezetni se szereti ha vezetek,pedig apával régebbek sokat vezettünk hogy segített meg ott volt most már egyedül is elmehetnék néha.
Miért csinálja ezt,ha nincs oka rá? Mit tegyek? Jövőre érettségizek,akkor majd elmegyek egyetemre másik városba,csak ez lesz a megoldás? Már semmit nem merek elmondani a sulis ügyeken kívül,pedig lehet,hogy hamarosan barátom is lesz!Attól meg nem tudom talán szívrohamot kapna???
Bocsi,ha hosszú lett,de úgy érzem,hogy ez már sok!Mintha egy börtönben élnék!(A gondjaimat a nagymamámmal szoktam megbeszélni,nem az ő anyja,aki 70 felett van és sokkal érettebben gondolkozik anyámnál).
Előre is köszönöm az értelmes válaszokat!
válasza: válasza:Szia! Nem akarlak elkeseríteni, de ha az én helyzetemből indulok ki, akkor ez nem fog elmúlni az elköltözéssel. Törekedj arra, hogy anyud megértse, hogy felnőttél, van önálló döntésed és akaratod és merj konfrontálódni. Tudatosítsd, hogy Ő nevelt fel, tudja, hogy milyen vagy, így bízzon is meg benned és magában is, hogy jól nevelt.Ha ráhagyod vagy kikerülöd a konfliktusokat, akkor ez később jön elő és akkor sokkal rosszabb lesz.
Amíg én másik városban tanultam, nem volt gond, mióta hazaköltöztem, ugyan külön lakok, de mindenbe beleszólnak (28 éves vagyok).
Ha a munkája miatt ideges csak és benned megbízik, akkor kérd meg, hogy ne rajtad vezesse le a feszültséget. Ez az egyszerűbb eset.
válasza:
válasza:hát igen, Anyud meg akar őrizni magának, kérdés, hogy milyen súlyos a helyzet...
Ha ért a szóból, lehet beszélgetni, megnyugtatni, hogy szereted, és kéred, hogy gondoljátok át együtt a kereteket (hova, mikor, kivel, meddig) és elérni, hogy korodnak megfelelően bánjon Veled:)
Akár azt is el lehet mondani, hogy ha nem tudtok békésen megegyezni, akkor bár nem szeretnéd, de tényleg el fogtok távolodni, mert nem mesélsz majd neki, és úgyis elmész, és csak vita lesz...pont amitől fél. tehát neki is jobb a megegyezés.
Van még egy lehetőség, együtt ültök le Apuddal és Anyuddal. Elmondhatod, hogy mindketten fontosak Neked,
de szeretnél kevesebb vitát, jelenetet. Hogyan legyen ezután? És szigorúan 3-asban kell megegyezni, semmi pártoskodás, semmi 2 összefog a 3. ellen...
Az is lehet, hogy ismét egymásra találnak, mint szülőpár :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!