Miért érzek ellenszenvet, mikor így látok anyukát és gyerekét?

Miért érzel ellenszenvet? Ez volt a kérdés? Azt mi honnét tudjuk? Valószínűleg mert rosszindulatú ember vagy. Nem mindegy neked, hogy egy anyuka mennyi időt tölt együtt a gyerekével és mennyit nélküle? Majd te nem így csinálod, és kész. De emiatt a jelenséget magát visszataszítónak, hányingerkeltőnek nevezni - hát ez az, ami igazán undorító.

Intelligenciát említettél??? Veled kapcsolatban ezt a szót biztosan nem használnám, már ne is haragudj.

Ne húzzátok fel magatokat, a kérdező csak unatkozik, még tart a nyári szünet, nem tud magával mit kezdeni, ezért próbálkozik a provokációval, hogy feldobja unalmas perceit.

Kérdező, csak egy kérdés: mi van azokkal az anyukákkal, akiknél nincsen nagyszülő? Ők mit csináljanak a gyerekkel, hagyják otthon egyedül? Vagy tegyék egy bokor tövébe, amíg táncolnak egyet egy esküvőn?

Tudom, tudom, bébiszitter. It a környéken a bébiszitterek 1800-2000ft-ot kérnek el egy órára, van aki nem szívesen költene ennyit kikapcsolódásra, amire esetleg nincs is szüksége....

Nekem pl. nem volt teher a gyerek soha, szerettem ha velem van, és amúgy sem volt lehetőségem "lepasszolni". 2 évesen ment bölcsibe, én meg dolgozni, és nem haltam bele, hogy 2 éves koráig velem volt, és jóval kevesebb időm volt magamra - azóta bepótoltam azt a 2 évet, és nem érzem magam kevesebbnek egy perccel sem.

Számomra az a hányingerkeltő, hogy ilyan stílusban beszélsz más emberekről és a gyerekeikről. Ugyanis nem értem, milyen jogon szólsz le bárkit is. Nyilván lehet véleményed, ennek hangot is adhatsz, szíved joga, de mások felett ítélkezni meg pálcát törni LÁTATLANBAN csak az ostoba emberek sajátja.

Te ostoba vagy? Gondolom nemmel fogsz válaszolni erre a kérdésre, úgyhogy mondd meg nekem kérlek, nincs jobb dolgod, mint másokon élesíteni a nyelved? Te kevesebb leszel azért, mert Kiss Piroska állandóan a gyerekével van, és nem megy el egy esküvőre? Vagy kevesebb lesz ettől a pénzed? Vagy fizikai fájdalmat okoz számodra, hogy létezik ember, aki másként él, más a felfogása mint a tiéd?

Pláne úgy, hogy nem is tudod, miről mondasz véleményt, nekem ne mondd azt, hogy jelen helyzetedben meg tudod ítélni, hogy viszonyulsz majd a gyerekedhez, ha lesz, mert ez hazugság lenne. Senki nem tudja előre megmondani, mit hoz ki belőle az anyai ösztön és a hormonok. Ez ugyanolyan, mint a terhességben a hányás - valaki hány a hormonoktól, valaki meg nem. Valaki nehezen engedi el a gyereket, van aki nem. De előre azt mondani, hogy én tuti ilyen, vagy olyan leszek butaság, mert nem tudhatod előre. Ez ennyire egyszerű. Olyan egyszerű, mint te magad, kérdező:D

Egyáltalán nem baj, ha valaki saját maga marad, miután gyereke lett. De ezt nem csak azzal tudod elérni, hogy lépten nyomon lepasszolod a gyereket, és élsz tovább, mint hajadon korodban. A gyerektől ugyanis megváltozik az értékítéleted, ás dolgok helyeződnek előtérbe, nem leszel már az a gondtalan lány, mint a gyerek előtt - ez képtelenség. Lehet valaki teljes értékű ember akkor is, ha nincsenek a közelben nagyszülők.

Sőt, aki igazán okos, az a gyereket illeszti be az életébe, nem az életét hajlítja a gyerekhez.

Remélem érted, amit leírtam, bár a hozzászólásid alapján azt gondolom, számodra az észérvek nem lényegesek, te csak provokálni szeretnél, és vitát gerjeszteni, gondolom szórakozásból. Mondjuk érdekelni nem érdekel, mi a célod, de jólesett leírnom a véleményem.

Kedves előző (11:06) válaszadó, ugye milyen rossz az, ha a fagyi visszanyal??? Nagy elánnal oltjátok itt többen Kérdezőt, hogy milyen előítéletes meg meg akármi, aztán ha végignézel ezen a portálon, kb 100* annyi kérdést találsz, ahol az itt kritizált "ősanyucik" téptek szét valakit "Mi az, hogy neked nem a gyereked a legfontosabb?!?" címszóval, a végén odavetve mély megvetéssel, hogy "az ilyen nem anyatípus"... kb, mint ha azt mondanák, hogy "rablógyilkos"...

És hát bizony tökéletesen igaza van a Kérdezőnek, amikor ezt a kérdést firtatja, és felveti azt, hogy ép lelkű nőnek legalább ugyanolyan fontosnak kellene lennie a párkapcsolatának, mint a gyerekének. Persze lehet oltogatni, meg lepontozgatni, meg provokátornak tartani a Kérdezőt és a kérdést - csak hát nehány makacs dolog tökéletesen őt igazolja, olyan apróságok, mint a népesedési statisztika, válási statisztika... ha férfiak egy jó része , ha megfogalmazza, ha nem, be van rágva a "babóka-mamóka komplexumokra", és ha ilyennel szembesül, akkor lép, keres magának egy PÁRT, aki tényleg az ő PÁRja... ilyen módon vagy eleve nem fogja létrehozni önmaga konkurrenciáját, vagy lelép, és akkor a testvér fog hibádzni... ez van, ezzel kellene szembenézni.

Persze ja, a történelemben mindig is nagy divat volt a rossz hír hozójára haragudni a rossz hírért, de itt sem a válási, sem a demográfiai görbét nem a kérdező csinálja, ő felvetett egy dolgot, ami vastagon benne van ezekben a görbékben.

Szóval lehetne erről a jelenségről konstruktívan is beszélgetni. Vagy hát lehet folytatni a deakkorisbabókaazelsőőőő c. stratégiát, legfeljebb pont velük lesz jól kiszúrva az egyre több csonka családdal, az egyre kisebb aktív korba lépő nemzedékekkel. Azért kiváncsi lennék, hogy hány ősanyuci fog 20 év múlva tisztességgel a gyereke szemébe nézni, és elmondani, hogy "tudod életem neked most azért annyi a közteher amennyi, és azért fogsz majd a halálod után 5 évvel nyugdíj-jogosulttá válni, mert hát nekem, meg a hozzám hasonlóan gondolkodóknak mindig TE voltál az első"... Szóval kérem, ahogy az ismert verebes-macskás vicc poénja mondja, nem mindig az az ellenséged aki lesz..r és nem mindig az a barátod, aki kirángat a sz..ból...

Kedves #49, de a párról is ír, igaz, főként a kommentjeiben, és nem az alapkérdésben... a stílus meg hát... mindenkinek épp olyan, amilyen. Hogy ontopic legyek, van pl az a jelenség, hogy amíg 20 éve az anyukák a dedet a bolt előtt hagyták a babakocsiban - sarki kisboltról beszélek, nem hipermarketről(!) - most berángatja a szűk boltba babakocsistol, hogy senki más meg sem tud mozdulni, mert úgymond "annyi mindent hallani"... hát ha akkor kihangosulnának a gondolataim és ideíródnának, örök időkre kitiltanának... ez egyébként egy ilyen kulcsszó, ez a "de annyi mindent hallani" amitől szorul ökölbe az ember keze... mindennapi bosszúságaink.

Meg hát nem kicsit hibásak az efféle fórumok is, ahol a csajok egymásnak gyártják le a különféle elvárásokat... spanolják egymást sokkal rosszabb módon, mint a falusi vénasszonyok anno... "MILYEN ANYA vagy te, hogy..." és akkor jön a blődlik tárháza, a "nem szoptatsz 8 hónapos korban"-tól a "másfél évesen bölcsibe adod, mert adódott jó munkalehetőség"-ig a különböző szörnyű rémtettekkel.

Szóval a helyzet az, hogy 25 éve én nyugodtan belementem a gyerekvállalásba, ma kb öngyilkosságnak vélném...