Volt, hogy összeköltözés miatt romlott meg családi kapcsolatotok?

Ilyen esetben nem az összeköltözéssel van baj, hanem azzal, ha valaki nem képes kinyitni a száját és elmondani, ha valami baja van.

Én nagyon sok emberrel laktam már együtt, voltam kollégista, laktam másokkal albérletben, voltam szívességi lakáshasználó, stb.

Egyetlenegy ökölszabály van: MINDIG MINDENT AZONNAL meg kell beszélni. Magyarán: ha zavar, hogy pl. nem használja a vécékefét, akkor szólsz, ő azt mondja, jaj bocs, és onnantól figyel rá. Ha hónapokat vársz, akkor benned csak gyűlik az ideg, ez megmérgezi a kapcsolatotokat, és a végén robbansz. Marhaság.

Tessék szépen mindent értelmes emberek módjára megbeszélni. Ha meg végképp nem megy a dolog, akkor külön költöztök.

Egyébként pont az ilyenek miatt én egyáltalán nem tartom olyan jó ötletnek az ismerőssel való összeköltözést. Semmivel nem kevésbé kockázatos, mint egy vadidegennel :)

van hogy egy hét mosogatnivalót hagy, néha már én mosom el inkább, viszont ha ő mosogat az én két tányéromat otthagyja.

"Figyelj már, légy szíves, legközelebb mosogass el aznap, amikor összegyűlt a mosatlan! Szeretnék én is főzni, de nem tudom használni a konyhát, ha tele van mosatlannal. Ne szúrjunk már ki egymással."

felmosni is csak a saját szobájába mos fel, én máshol is

"Kellene csinálnunk egy beosztást a közös helyiségek takarítására. Mivel ezeket mindketten használjuk, talán felváltva lenne a legjobb, mit gondolsz? Minden második péntek belefér, ugye?"

a csaját felhívja, elég zavaró, én nem hívom fel baxni mikor ő is itt van

"Figyelj, engem nagyon zavar, hogy itt akcióztok mellettem. Legközelebb légy szíves szólj és beszéljük meg, mielőtt felhozod a csajt, akkor jöjjön, amikor nem vagyok itthon."

Mellesleg ezek pont olyan témák, amit az összeköltözéskor azonnal meg kellett volna beszélni...