A menyem (és a fiam) nem akarnak velünk napi kapcsolatban maradni. Mit tegyek?

Én megmondom őszintén,ha nekem a férjemmel az anyja miatt vitáink lettek volna,akkor választás elé állítom.Nem harcoltam volna anyóssal az biztos.Ha vele akart volna magán életet élni akkor rajta,de akkor velem nem.

Szeretjük tiszteljük mindkettőnk szüleit,de az egészséges távolságot megtartjuk.Minden második hétvége csak a miénk és a gyerekeké,a maradékot pedig elosztjuk a szülők között.Persze így nem találkozunk minden héten csak kéthetente általában de ez pont elég.Viszont bármelyikünk akkor látogatja meg a szüleit amikor akarja és ideje engedi.Olyan pedig nincs,hogy kötelező vasárnapi ebéd amiről sokan panaszkodnak.Ha meghívnak megyünk ha ráérünk ha kedvünk van.Ha nem,akkor nem megyünk,és nem számolunk be semmiről a szülőknek.Amit akarunk elmondunk amit nem azt nem tudják kiszedni sem belőlünk.Az elején persze volt,hogy akarták,de ha erőszakosak voltak akkor mi meg udvariatlanok és megmondtuk kerek perec,hogy semmi közük hozzá.Mindenki a saját életét akarja élni ne a másét.

Én bediliznék, ha bárhováis be kellene néznem mindennap esténként. Szeretek hazajönni.

Ők is így lehetnek vele és nekik nem nálad van az otthon. A fiadnak sem.

Megnősült, a "haza" a saját fészkükben van, a felesége oldalán. Ez így természetes.

Szia! en meg itthon lakom a szuleimmel, es a parom is. egyetemistak vagyunk. sokat tervezzuk, hogy majd milyen lesz sajat lakasban lakni stb, nekem van egy kikotesem: "olyan mesze lakjunk, hogy az anyosom ne tudjon atjonni hazipapucsban" :)) (ez egyebkent az anyukamra is ervenyes!)

nincs semmi bajom edesanyammal, es az anyosommal sem, mert nagyon nagyon aranyos. de nem szeretnem ha mindennel napirenden lenne ami velunk tortenik. amugy is nagy fantaziaja van, nem akarnek ebbol allando konfliktust. de ennek ellenere nagyon szeretem, es minden tiszteletem a parom edesanyjanak!

probald elfogani, hogy nekik is van sajat eletuk:)

sok sikert:)

16:34-es, bárcsak az én anyósom is ilyen lenne, mint Te (bocs, hogy letegezlek)!!!

Kérdezőnek pedig (tőled is bocs a tegezésért): igen, rámehet a kapcsolatuk vagy pedig a menyedet úgy megbántod vmivel (vagy ő téged), hogy egy életre megutál! Az én anyósom a hátam mögött kavart, 2,5 évig tűrtem, aztán elegem lett! Meg akartam beszélni vele, de arra nem volt hajlandó, hogy a telefont felvegye (kinyomott). Aztán írtam neki egy e-mailt, amiben az összes sérelmem benne volt. Nem reagált rá, viszont azóta nem beszélünk egymással. Ennek már 4 hónapja. Ráadásul lassan szülök, de ezzel elérte hogy nem láthatja az unokáját. Szóval jól gondold meg és próbáld meg elengedni a fiadat, mert hosszú távon ezzel a viselkedéssel csak ártasz mindenkinek!!! Fogadd el, hogy ŐK már egy másik család és nem Te vagy az első az életében, hanem a menyed! Ez így normális!!!

Kedves Kérdező!

Én mint meny szólok hozzá: semmi bajom az anyósommal, vannak súrlódások, de ez csak az eltérő életkorból és életfelfogásból adódik, szóval semmi komoly gond. Heti két alkalommal találkozunk. Van, hogy több (pl. valamiért bejönnek a városba és akkor már hozzánk is benéznek.) Semmi bajom velük, de azért sok, amikor gyerek és munka után bevásárlás, megizzadva hazaérek, első a gyerek: öltöztetni, itatni. Még az izzadt bugyimat sem vettem át és csörög a telefon, hogy: gyerekek, itt vagyunk az Aldinál, felugorhatunk? Hát persze, hogy felugorhatnak, csak jólesett volna egy langyos zuhany, meg éhes a macska, meg a csirkehús a szatyorban büdösödik...

Nem teher a szülő, dehogy!! Nagyon-nagyon jól tud esni a ragaszkodás. Csak nálunk pl. ők már ráérnek, nyugdíjasok. Mi meg dolgozunk, mellette vállalkozás, gyerek, családi ház.

Gondold el TE is: a fiadék dolgoznak napközben, hazamennek, ott is van mit tenni (házimunka, kert, főzés, akármi). Mire jutna egy szabad félórájuk egymásra, akkor meg menjenek át hozzátok...

De nézd a másik oldalát is. TE szereted a fiadat. Mit szólnál, ha a nászasszonyod is elvárná ugyanezt? Hogy a fiatalok náluk legyenek minden nap. És ő is tudjon minden dolgukról? A te fiad értékelné ezt? Szívesen venné?

Látod ő sem. Valószínű a menyed sem örül ennek.

Bizony-bizony nagy baj lehet ebből és kérlek, mivel TE vagy az idősebb és ennél fogva tapasztaltabb: ne akarj okozója lenni a köztük lévő esetleges vitáknak.

Azt írod, örülsz, hogy kiáll melletted a fiad. Eddig jó. De ha a fonákját nézed: vita van a fiatalok közt, aminek te állsz a középpontjában. Biztos, hogy bajt akarsz okozni köztük?

Vigyázz!! Ha emiatt kenyértörésre kerülne sor, előfordulhat, hogy a fiad nem téged választ.

Az én anyósom már nagyon sokat idomult hozzánk az elmúlt másfél évben és ezúton is köszönöm neki.

Van még mit tanulnunk mindkettőnknek.

És: az én anyósomnak van egy mondása, miszerint: "Szeressük a menyünket, hogy ne veszítsük el a fiunkat!"

(Elgondolkodtató, nekem is kisfiam született:-)))

Szerintem is nagy az elvárásod hogy minden nap nálatok legyenek a fiadék.

A volt párommal 2 év után azért mentünk szét, mert nagyon ragaszkodott az anyjához. Persze én utáltam az anyját, mert olyan "minden lében kanál" volt. El akartam volna menni kettesben fagyizni (nem nagy összeg ugye..vacsorázni ritkán vitt el. Nem volt pénze. Ami volt azt is az anyja elkérte tőle, vagy az anyjának vett ajándékot..nekem SOHA SEMMIT) párom anyja mindig jött velünk. Az utolsó 10 hónapban egyszer se voltam a pároméknál (szüleivel lakik), sőt ha az utcán megláttam,elfordultam. Telefonon beszéltem vele, de csak ha muszáj volt.

Ezt ezért írtam le, nem szeretném ha te is így járnál, hogy a menyed megutálna. (Bár én tuti otthagynám a férjem, ha minden nap mennénk az ő anyját látogatni.. az enyémet meg csak heti 1x vagy 2x)

De NE vedd sértésnek.

-=Tündérboszi=-

Sajnos én is az előttem válaszolókat tudom erősíteni.

Meny vagyok, mi csak 1-3 havonta találkozunk a szüleimmel és anyósékkel is.

Épp elég, sőőt! Olyakor még sok(k) is. Persze szeretjük őket, "megdolgoztak" ezért.

Itt már unoka is van (fiú:D).

Ne mérgesísd el a helyzetet, örülj inkább, hogy egyáltalán akarnak rólad hallani:)

ha jól értelmezem a kérdést, akkor itt arról van szó, hogy nem vagy képes elengedni a fiadat, nem engeded, hogy a saját életét élje.......innen már csak egy kis lépés, hogy elkezd - direkt vagy indirekt módon - a menyedet hibáztatani ,esetleg megutálni, mert elvette a "kisfiadat".

a fiad nem a tulajdonod, saját élete van, akkor találkozik veled, ha igényli. tudom, hogy nem egy egyszerű folyamat, de el kell engedned.

ha nyomulsz, akkor majd eladják a lakást és messzebbre költöznek. eleve nagyon önzőnek tartom, hogy azért beszélted rá arra a lakásra, mert hogy közel van.

én sem szeretnék anyámnak napi szinten minden percemről beszámolni.

és kérlek ezt a választ úgy fogadd el, hogy már 35 éve elmúltam 14 éves, tehát kiléptem a tinédzser korból :)