Hogyan szakicsam szét anyámat és a pasiját? lent.

ma 20:43

De nem is kellene itt a gyereket letámadni, hogy "ne szólj bele anyád életébe", meg "semmi közöd hozzá" .

Nem lehet normális hangnembe írni ennek a gyereknek?

Elvégre mi okos, felnőttek vagyunk, s lehet, van aki már anya is.

Máskor ha egy 14 éves GYEREK egyedül császkál az utcán, vagy bármi, akkor a szülő a hibás. Ha egyedül van, simán áthívhatna haverokat, vagy elmehetne bulizni. Az is az ő hibája lenne? Nekem anyámnak eszébe nem jutott volna elmászkálni otthonról, mikor én gyerek voltam.

Amúgy egy pasi sosem lesz olyan fontos, mint a gyerek, tehát ez hülyeség, hogy hagyja békén őket, egyelőre még ő a vérrokona.

Ha a kérdező 7-8 éves lenne, és ő írna így, ő panaszkodna hogy az anyja egyedül hagyta otthon lakásban,akkor megérteném a panaszát. 14 évesen már nem olyan kicsi,hogy ne tudjon otthon ellenni egyedül.

Ha valaki 14 évesen panaszkodik, akkor tisztelje már meg a többieket azzal,hogy helyesen ír. Amíg nem ad így tiszteletet, miért is várná el bárki,hogy normális választ adjanak neki? Hát persze hogy bepipulnak ilyen borzalmas írás láttán.

Én ilyen kérdésnél mindig azt mondom,hogy az éremnek is két oldala van. Nagyon szívesen meghallgatnám az anyukát is, mert az is lehet,hogy az anyuka mindig otthon volt a gyerekével,és 14 év után most először ment el mulatni. Mert úgy gondolta van annyira értelmes a gyereke,hogy 14 évesen tud már otthon magára vigyázni.

Én is anya vagyok. Én hagytam már otthon a fiamat egyedül a lakásban 14- 15 évesen. Elvolt. Örült,hogy nem lihegek a nyakában. Végre tudott meccset nézni. Ma a 17 éves fiam egyedül utazik a repülőgépen is. Az önállóságot 14 évesen már lehet adni a gyerekek..

A 18-ason hangosan felnevettem. Köszönöm, szereztél nekem egy jó pillanatot.. :D

" Változni ez nem fog, mármint írni még megtanulhatsz.. "

ma 21:07 De te egy normális szülő vagy.

Hidd el, nagyon sok anya nem ilyen. S szerinted az ő anyja mennyire foglalkozhat a gyerekével, ha 14 évesen nem tud helyesen írni?

Azért kíváncsi lennék rá, hogy honnan szűrték le egyes válaszolók, hogy az anya már nem is foglalkozik a gyerekével, meg fontosabb a pasija. Ott aludt nála? Húúú a sz.mét. Nekem is elváltak a szüleim és mondok durvábbat. Az én anyám nem csak egyszer aludt nélkülem a pasijánál (aki mellesleg mára a férje és a kisöcsém apukája). Mégis túléltem, ahogy azt is, hogy oda költöztünk. Ha akkor megkérdeztetek volna valószínűleg elmondásom alapján nekem volt a legsanyarúbb sorsom, anyám meg egy önző izé. Ami persze nem igaz, csak nagy fokú hiszit. Nem mondom, hogy nincsenek olyan anyák, akik elhanyagolják a gyereküket, de 2 mondat alapján nem kéne senkit leminősíteni. Az meg, hogy össze akarnak költözni (tudom megint én leszek az ultra genyó) szívük joga. A kérdező biztos nem repes örömében, de nem fog egész életében otthon lakni és az édesanyját istápolni, érthető anyuka álláspontja is, hogy nem szeretne egyedül maradni. Mivel meg sem próbált normálisan viszonyulni anyu pasijához, vagy együtt élni vele nem tudjuk, hogy valóban rossz lenne -e neki (de tudom, hogy természetesen szörnyű lenne, hiszen előre eldöntötte).

A végére pedig a brutális meglátásom, hogy néha a gyereknek is alkalmazkodnia kell a szülő boldogságához, mert ha mindig a mártírt játssza anyuka, hogy nehogy megsérüljön a csemete kis lelki világa, akkor nem nagyon kell csodálkozni azokon a típusú kérdéseken hogy az anyós miért telepszik a férjemre/feleségemre, miért várja, hogy körülötte forogjon a világ, miért akar mindenbe beleszólni, stb. Pont azok a "mártír" szülők lesznek a legelviselhetetlenebbek idős korukra és lesznek képtelenek leválni a gyerekükről.