Hogy reagáltál volna az alábbi esetben? Eltudnád felejteni ami történt?

Hosszú lesz, úgyhogy bele is vágok:

Múlthéten kapott párom egy e-mailt, amiben rengeteg msn beszélgetés volt benne. Először nem értette, hogy mi az vagy hogy ki és miért küldte!? Elkezdte olvasgatni és a 4-5. beszélgetésnél már láttam rajta, hogy sík ideg és hogy nagyon elszomorodott. Ezután azt mondta, hogy olvassak el párat és mondjam el a véleményem.

A beszélgetésekben különböző (számunkra volt ismert és ismeretlen) emberekkel tárgyalt ki leendő sógornőm engem és a páromat. Többek között a párom volt barátnőjével is, akinek folyamatosan engem ócsárolt. Ami poén, mert amikor még együtt volt azzal a hölggyel a párom, akkor is ugyan ezt csinálta a sógornőm. Szóval, nem kellemes és igaz dolgokat írt le és beszélgettek rólam.

Ráadásul mióta összejöttünk párommal (egyébként a húga segítségével, amire világéletében büszke volt!), onnantól kezdve másfél éven át lévő beszélgetésekben téma voltam/voltunk.

Mivel családot terveztünk a párommal, összeköltöztünk, született egy lányunk, így ebből adódóan a lányunkat is a szájára vette.

Olyanokat írt, ami számomra egyáltalán nem megbocsájtható! Az már nem érdekel, hogy rólam mit gondolt/gondol, de a lányomról való vélekedése (akiért saját és mások bevallása szerint megreccsen!!!) nem etikás. A lányom nem kérte, hogy megszülessen, mi szerettük volna őt. Ő egy ártatlan lélek, főleg 7.5 hónaposan!

Mivel csak az első másfél évről kaptunk eddig információt, hogy ő hogyan vélekedett róla, így nem tudom, hogy a többi időről kinek és mit mondhatott.

Vasárnap viszont átmentünk párom szüleihez (otthon lakik még a húgica) és rákérdeztünk 1-2 dologra. Először tagadott mindent, de mikor olyanokra is fény derült, hogy a szüleiről miket mondott vad idegeneknek, akkor már kénytelen volt csiripelni. Természetesen bőgött és azzal védekezett, hogy ahhoz, amit ő mondott: "Senkinek semmi köze!" Pedig, én úgy érzem, eléggé közöm van hozzá..

Majd azzal jött, hogy mióta a testvére elköltözött otthonról (26 évesen!), szétszakadt a család. Teszem hozzá 3 utcára laktunk tőlük, jelenleg egy 10emeletes lépcsőházban lakunk, annyi különbséggel, hogy van 8 emelet köztünk ..

Sógornőmnek rosszul esett, hogy soha nem tudott semmiről beszélgetni se a párommal, se velem. Ha anno még átjött vagy feljött hozzánk, akkor is pisilt, facebook, msn meg a chat ment. Néha kiment az erkélyre rágyújtani és ennyi. Próbáltam 1 hónapon keresztül nyitni felé, hogy beszélgessünk, legyen közös témánk, de nem nagyon akart ebben partner lenni. Ezután én feladtam a próbálkozást, kötelező szia-szia, hogy vagy, kösz jól mondatok megvoltak és ennyi. 2× kérte ki eddig a véleményem.

Hosszú ideig munkanélküli volt. Mikor költöztünk párommal (még terhes voltam), egyszer nem ajánlotta fel, hogy segít. Nem is kértem/kértük: megoldottunk mindent. Mióta megszületett a lányom egyszer nem hívott fel, hogy átjönne vagy csak csöngetett be. 3× kérdeztem meg, hogy nem jön-e velünk sétálni vagy nincs-e kedve az unokahúgával játszani. Ebből 1× igent mondott, maradék kettőnél a gépe fontosabb volt. Akár hányszor átmentünk hozzájuk, ő mindig elvonult gépezni vagy a gépével együtt ült ki a nappaliba "beszélgetni".

Anyósomék eleinte azzal jöttek, hogy félénk a húgica .. 6 éve ismerjük egymást! Ez idő alatt feloldódhatott volna!

Egyébként közölte, hogy akkor még az volt a véleménye, de most már más.. csak arra nem tudott válaszolni, hogy most már mitől más a véleménye?!

A legjobb pedig az volt, hogy közölte: Őket úgy nevelték, hogy kapcsolat, eljegyzés, összeköltözés saját lakásba, házasság, gyerekvállalás, halálozás.

Ekkor pedig megkértem, hogy 25 évesen az álomvilágból ébredjen fel és gondolkozzon kicsit, hogy neki mennyi időt kéne a szüléssel várnia ahhoz, hogy találjon egy rendes férfit, aki 5 éven belül megkéri a kezét, majd összeköltöznek SAJÁT LAKÁSBA (!!!) és stb..

Talán még megérteném, ha minden vasárnap templomba járnánk, de úgy, hogy ő a legszabadabb gondolkodású (és ebbe értsen bele mindeni azt amit akar...) a családban, így úgy gondolom: hül*ének ne nézzük már egymást..

Ráadásul anyósomék azt akarják, hogy tekintsünk mindent semmisnek, mintha meg se történt volna.

Én viszont nem tudom.. párom nagyon csalódott, nagyon haragszik a húgára, látni nem akarja. Látom páromon, hogy feszült, ha csak ebbe az egészbe belegondol. Olyan dolgokat mondott/állított róla/rólunk, ami miatt még azt is megkérdőjelezi a párom, hogy tényleg a húga legyen-e az esküvői tanúja. Mondjuk saját véleményem az, hogy nem kívánatos személy számomra és a lányunk számára sem. Nem akarok neki még egyszer "okot" adni arra, hogy minket a szájára vegyen.

Ti megbocsájtanátok neki?