Lehet, hogy rosszul tudtam, hogy a menyem vagy a vejem a családunkhoz tartozik?

Tegnap 13.2. vagyok, én írtam azt, hogy nekem a anyós és após és sógor a férjem családja.

Amikor születtem, én nem kértem a segítségből, amit persze fel sem ajánlottak. De örültem neki hogy nem jöttek. Nekem anyukám és apukám segített mindenben, és persze tesóm. Anyósoméknak eszébe sem jutott, a Balcsin nyaraltak. De hangsúlyozom, mivel nem érzem őket a családtagjaimnak, egy cseppet sem bánom.

Kedves kérdező, nem vagyunk egyformák. A kommentjeidből úgy látszik, benned is megvan ám a jóöreg "menyecske-ellenes indulat", és szerintem a menyedben is a jó öreg "anyós-ellenes indulat".....ezért nem tart a családjának benneteket, és szerintem ezért zúdítod te is egy idegen internetes közösségre a panaszodat.

Ha valakit tiszta szívből kedvelünk, aki megbántott, akkor nem beszéljük őt országnak-világnak az interneten, hanem megbeszéljük VELE a sérelmünket.

Ne haragudj, de nekem ez volt az első gondolatom. Én anyósom is ilyen. Nekem nem mondja a sérelmeit, de rajtam kívól mindenki másnak igen.

EZÉRT nem tudom őket családtagomként szeretni.

9:49 vagyok. Én nem gondolok semmi ilyesmire, amiket leírt, és egyik hozzátartozóm sem fog miattam idősek otthonába kerülni. Valamit maga is nagyon félreértett.

Tudja az egy dolog, amit a szavaival leír, az meg más, hogy mit érez ki belőle az, aki olvassa. Amikor pl. felemlegeti azt, hogy etetik a fia családját, vagy hogy vigyáznak az unokára szükség esetén, bennem nem azt az érzést kelti, hogy milyen rendes ember, hanem azt, hogy ha ez magának ilyen természetes, akkor miért kell felemlegetni? Olyan érzést kelt, mintha verné a mellét, hogy "én bezzeg mindent megteszek, annak ellenére, hogy a menyemnek volt régebben egy ilyen megjegyzése". Az pedig, hogy "kis menyemnek" titulálja a fia feleségét, aki "nevelgesse szépen a babát" nekem nem kedveskedő, hanem eléggé lenéző kifejezés. A menye felnőtt nő, aki nem csak a babát nevelgeti, hanem a férjéről is gondoskodik, és nyilván a gyereknevelésen kívül is vannak szükségletei. Gondolom ő sem "öreg anyósozná" le magát alkalomadtán. És valóban igaza van az előttem hozzászólónak, ha annyira szeretné a menyét, ahogy itt állítja, nem ide írogatna régmúlt dolgokról, hanem vele megbeszélné, és nem döngetné a mellét olyasmikért, amik egy igazi, egymást szerető és tisztelő emberekből álló családban teljesen természetesek.

Én ezt olvastam ki a kommentjéből, tudom, nincs igazam, de sokszor nem a szavak jelentéséből, hanem a kifejezésmódból tudhatunk meg igazán sok mindent.

Én segítséget csak a szüleimtől kértem és fogadok el. Valahol belül attól félek, hogy anyósom ugyanígy strigulázná, hányszor vigyázott a gyerekre, miben segített...szóval nem önzetlen lenne a segítsége, úgy érzem.

Az örökösödés meg...hú,a sógornőim szét is tépnének,ha anyósomék valamit ránk hagynának...igaz,hogy az én családom tehetősebb, de ők azt hiszik, hozományvadász vagyok.

Ugyanez, dettó......én anyósom is strigulázza, ha valamiben segít. Bár mondjuk nem a tipikus segítségekről van szó, hanem vesz a gyereknek mondjuk valamit Mikulásra, és aztán azt visszahallom 25-ször. Meg az összes rokon is.

Még azt is visszahallom, ami meg sem történt :)