Lehet, hogy rosszul tudtam, hogy a menyem vagy a vejem a családunkhoz tartozik?

"Azt mondtuk neki,hogy most már te is hozzánk tartozol ezentúl."

Ha akarod, ha nem. És punk tum, mert kiírlak az internetre!

Nekem az anyósom azt mondta a kórházban amikor a fiam megszületett,hogy "ha hazajössz akkor megbeszélhetjük,hogy mennyi pénzzel tudsz új életet kezdeni.Fiatal vagy.A fiadat meg mi felneveljük,arra ne legyen gondod."

Azt hittem elájulok.Köpni-nyelni nem tudtam,és rosszul esett,mert 5 éven át azt hittem kedvelnek.

Ha nekem azt mondta volna hogy ezentúl a család tagja vagy te is.Jobban esett volna mint amit nekem mondtak.

EZ nagyon kedves és udvarias mondat egyébként, de ez emberfüggő dolog. Én a CSALÁDOMNAK a férjemet tartom, kisfiamat, és az én felmenőimet, rokonaimat. Anyósom, apósom, sógorom, valahogy nekem megmaradtak, mint FÉRJEM CSALÁDJA. Így is mondom őket, ha szó esik róluk. Pl. kérdezi valaki hogy mit csinálunk hétvégén, elutazunk-e, mondom, hogy igen, férjem családjához.

Nem utálom őket, csak valahogy nem tudom rájuk azt mondani, hogy az én családom. Ők (és mindenkit szépen kérek, ne a pejoratív értelmét, csak úgymond a "technikai" értelmét nézze a következő szónak) úgymond a férjem "csatolmány", akiket a házassággal pluszban "megkaptam", de nem családtagnak tekintem őket.

Ehhez egyébként az is hozzájárul talán nálam, hogy nem vagyunk olyan szoros lelki viszonyban. ROsszban sem, de öribarik sem leszünk soha. Apósomtól néha a hideg kiráz....Ennyi. Ez nem feltétlen rossz, de a menyed álláspontját és érzéseit ugyebár nem ismerjük...