Jogos ha nem veszek anyáméknak ajándékot ezentúl?

Megfordult a szerep nálatok. Te viseled a megbocsájtó, nagyvonalú szülő szerepét, anyukád, pedig a figyelmetlen, sőt lehet olyan érzésed esetleg, hogy (hálátlan)gyermek szerepét játssza. Ez egy játszma köztetek, amely elégedetlenséget és fájdalmat adományoz neked. Gondolom, már jó régóta.Tudnod kell, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem szeret téged tiszta szívéből. Lehet, hogy furcsának fogod találni, de mivel gyermekként reagál (figyeld, csak meg) nem is érti mi a baj? Van egy jó mondás: "valaki szerethet, annyira, amennyire csak bír...,de az még mindig kevés nekem" Érdemes kilépni ebből a szerepedből. Nem könnyű. Ha nem tudod, miként tedd, akkor javasolnám, hogy dráma-csoportban gyakorolj új szerepet, méghozzá a gyermekét, anyut nem tudod megváltoztatni, csak magadat.

Olvastál már a "mérgező szülőkről"? Majd, ha lesz saját gyermeked, te csináld másként és majd akkor meg fogsz megnyugodni...

Legyetek szivesek a 2. válaszolót nem bántani.

Amit leírt, az alapján nem analfabéta, nem is szerencsé. Egyszerűen leírta a fájdalmát. A szülők elvesztésében semmi szerencsés dolgot nem látok.

Kérdező, én is hasonlóan viszonyulnék anyukádhoz a helyedben azok alapján amit írtál. Szomszédnak van szülinapja, nekem nincs?

Figyelj, ha úgy gondolod és érzed valóban, hogy ez a jó megoldás, akkor valahol jogos, és csináld ezt.

De ha bevallod magadnak, hogy ettől te nem fogod magad jobban érezni, sőt, valahol ölöd is majd magad, mert nem vagy te igazán ilyen, és nem is akarsz ilyenné válni, akkor hagyd ezt el. Akkor is megértem, hogy rosszul esik, de azzal csak a magad érzésein rontassz esetleg, ha ilyené válsz te is.

Próbáld meg magad átállítani, hogy nem számíthatsz senkire, ez persze nem jó valahol, de még mindig jobb, mint merni elvárni aztán jött megint a pofon. Ne bosszulkodj, csak tedd amit kell, látogasd a tesódat, szólj hozzájuk, de ne mélyedj komolyságokba bele anyudékkal. És ne engedd magad ilyenné válni !