Szüleink, nagyszüleink miért nem roppantak bele a gyereknevelésbe?

Azért egy kicsit álljon meg a menet!

A mai szülőkkel szemben 1000x több az elvárás, mint 60 éve volt. Akkor a gyerekek zöme jó, ha négy osztályt elvégzett és addig is dolgoztak a szüleik mellett, vagy inasként, cselédként valahol... A felnevelésük nem rótt olyan feladatokat a szüleikre, mint manapság.

Az én nagymamám simán odahagyta a négy gyerekét falun magára. A nagyobbik (az anyukám 11 éves volt, ő nevelte onnantól az öcséit néha az intző vagy kicsoda rájuk nézett) ...és felment dolgozni Pestre. Ritkán hazament és leadta a pénzt valakinek, aki gondoskodott a gyerekei igényeiről.

Ha ma ezt egy anya megtenné a gyámügy azonnal elvenné a gyerekeket.

Teljesen más világ volt. Pl amikor azzal jön valaki, hogy régen kimentek a nők a földre, munka közben megszültek majd dolgoztak tovább, az bizony kiveri nálam a biztosítékot. Itt nem arról van szó, hogy el lennének kényeztetve az emberek, egyszerűen más életet élünk. Anno a nők bizony hozzá voltak szokva a nehéz fizikai munkához, kézzel mostak, vasedényeket emelgettek. Igy a testük is másképpen állt hozzá mind a szüléshez, mind a gyerekneveléshez. Aki ülőmunkát végez, természetes, hogy az izmai el vannak ernyedve és kevesebb a fizikai ereje, egy "szántóföldönszülésbe" belehalna. És nem az elkényeztetés miatt, hanem egyszerűen az életmód miatt.

Faluhelyen nyugodtan kicsapták a gyereket az utcára, nem voltak ezerrel robogó autók, amik agyontapossák őket, a szomszéd is gond nélkül vigyázott rájuk. Anyukák főleg háztartásbeliek voltak. Megváltozott az életmód. Nem hiszem azt sem, hogy valaki "divatból" depressziós. A nőkre ma sokkal több felelősség hárul, legyen szép, kívánatos, főzzön jól, dolgozzon is és legyen csodálatos anya.

Lóf*szt a seggébe az elvárásoknak!

Azért kíváncsi lennék, ha a nők ennyire sokat melóztak, akkor a pasik mit csináltak?

Amúgy a mai nők felé is nagyon sok az elvárás...

"...Most meg a mai kismamáknál a gyerekszülés=a világvégével.Lehet, hogy a nagy kényelem is hozzásegíti őket, mert nincs kitöltve az idejük?"

Ezt fejtsd ki jobban! Mire gondolsz? El sem tudom képzelni.

Ismerek pár tucat kismamát (nemrég még én is az voltam), de egyik sem jelentett be világvégét.

Sőt ha tudnád, hogy mennyire erejükön felül teljesítenek el sem hinnéd.

Te amúgy ki/mi vagy? Férfi, nő? Fiatal, idős? Mi vezérel? Gyűlöletkeltés az anyák ellen??????

Sajnállak.

Nagyszüleink visszamentek dolgozni, gyerekre valaki vigyázott, nem volt 3 éves gyes, anyósom legidősebb gyerekével 3 hónapot volt otthon! Ha sírt a gyerek: erősödik a tüdeje, nem foglalkoztak vele. Volt bölcsőde, nem kellett 3 évig otthon aszalnia magát valakinek, és azon stresszelni, hogy utána nem lesz hová visszamenni dolgozni, mert gyereket szült.

Ma a világ kifordítottan gyerekközpontú. Jó anyának kell lenni, szoptatni ezer évig, foglalkozásokra vinni a kicsit, közben persze legyél csinos és a lakás csillogjon-villogjon. Persze ha visszamész dolgozni, azt is 100%-osan csináld. Most a nagymamák dolgoznak, nincs kire bízni a babát. Ha anyuka ki akar mozdulni, rossz anya, miért nem a gyerekkel van.

Régen a gyerek az élet természetes része volt, most meg túl sokat hozunk ki belőle.

A depresszió betegség, nem jó dolgában kapja valaki. "Régen" nem volt más választásuk a nőknek, szültek, amíg dugták őket, mert nem volt 100%-os fogamzásgátlás, abortusz. És nem 25 évesen, hanem korábban szülték a gyerekeket. ez is sokat számít. és nem mindenki szült a szántóföldön, akkor is voltak polgári családok. Viszont mág anyám és apám családjában is volt csecsemő- és kisgyerekhalandóság. Anya is többször halt meg a bába kezei között, mint most, hogy van műtő és életmentő császár.

Azt csak hiszed, hogy "régen" nem voltak depressziósak. Képzeld el, hogy 5 másik emberhez kell alkalmazkodnod, együtt laksz a gyűlölt anyósoddal, aki egész nap szapul, vagy a magatehetetlen öregapóval, akit neked kell ápolnod, mert úgyis otthon vagy a csecsemővel. Tök jó nem, ötkor kelni és a tyúkokkal feküdni, ezt sírod vissza?

Párom anyukája épp erről beszélt nemrég. Ő két gyereket nevelt fel, de kettőt elvesztett. Az elsőszülött gyermekük pici babaként halt meg. A következőt el kellett vetetni, mert beteg lett az anya, aminek szövődményei lettek volna. Utána jött párom nővére és végül a párom. Ő dolgozott a gyerekek mellett is, ahogy mondta: "érdekes, nekem nem volt időm depresszióra szülés után, mert ott volt a házimunka és a gyereknevelés" Segítsége nem sok volt, a férje is állandóan dolgozott.

Igen, szeritem a mai nők túl kényelmesek és mindent túlbonyolítanak. Míg terhesek, minden hülye könyvet kiolvasnak a témában, elbizonytalanítják magukat, agyalnak-agyalnak, pedig lehet, hogy hasznosabban is tölthetnék az időt.