Más is utálja az apját?

Én utálom. Első emlékem az, hogy úgy megvert 2 éves koromban, hogy meglátszódott a kéznyoma a lábamon. Egyfolytában vert, volt hogy szíjjal, anyát majdnem lelőtte. Hát ilyen ember az én apám.

Aztán azt hitte, hogy évek múlva, amikor elmondja, hogy halálos beteg majd megsajnálom, hát nem!!! Ráadásul ez is csak hazugság volt.

Igen.

Igénytelen, iszákos, pénzt elherdálja, tőlem kér a piálása miatt, így engem is húz le. Nem tudok menekülni.

21/L

lehet itt osztani az észt,hogy így apuci,úgy apuci,így szeresük,úgy szeressük.

könyörgöm..mit szeressek benne,amikor anyámat meg engem ott hagyott a sza.rba,mikor 3 éves voltam,aztán még vmennyire akartam (ÉÉN!!!) tartani a kapcsolatot,de már 3 éve rám se néz..

mit szeressek rajta??

kérdező-bármi a gondod-egyetértek!!

Olvasgatva a kommenteket rájöttem, h hihetetlenül szerencsés helyzetben vagyok. Mindig is szerettem Aput és Anyut, de csak mostanság jövök rá, mekkora kincs ez. És mivel sok negatívat olvastam, írok most én pozitívat.

Az én apukám meg anyukám nagyon sokat dolgozik, hogy meg tudjunk élni. Tanulásban Apu mindig segít, ha kell, leül mellém és magyarázza a dolgokat. Főleg matekot, mert abban van otthon. :) Anyu meghallgatja a gondjaimat, és bár rossz kiskölyök voltam mindig is, mellém állt. Apu azt mondta olyankor, amikor rosszat tettem, hogy nem nekem ad igazat, másszak ki a bajból magam. Így úgy nőhettem fel, hogy nem hiszem azt, hogy mindig nekem kell, h igazam legyen. Nem kényeztettek el - nem is nagyon tudtak volna - belém nevelték, hogy nehéz megkeresni a pénzt, viszont törekednem kell arra, h az élet minden területén jó legyek és jól teljesítsek. Sokszor este jön haza Apu, mert plusz négy órát túlórázik, de még akkor is van ereje viccelődni velünk. A szüleimnek is vannak hibái, például Apu nem tud nemet mondani, ha pl hétvégén is dolgoznia kell, és haragtartó, Anyu pedig nagyon érzékeny és néha olyanokat mond, amit később megbán. Mindezek ellenére szeretem őket és azt is biztosan tudom, hogy ők is szeretnek engem és a testvéreimet. És csak ez számít.

Ja és mellékesen - nem akarok senkit meggyőzni, rábeszélni, hiszen nem tudhatom, másoknak milyenek a szülei, de ha adhatok egy jó tanácsot: váljatok jó szülővé és ne kövessétek el a szüleitek hibáit.

sztem fölösleges így általánosítani, hogy az apukák szemetek. én ismerem a barátom szüleit, az apukáját is. borzalmas körülmények közt nőtt fel, de a barátomnak és testvéreinek olyan életet biztosít, amiről én álmodni se mernék, szörnyen irigykedem..nem a jólétért, a pénzért, csak a szeretetért. velem 15 évesen történt meg a legrosszabb, ami sztem egy lánygyerekkel és az apjával történhet: jártam egy fiúval pár hónapot, akit apum utált. hiába tértem észhez és szakítottam vele, már késő volt, apum ,,lemondott" rólam. már cak a fiútestvéremmel törődik. velem soha nem beszél, néha nemis köszön, próbálok a kedvére tenni, olyanná tenné a kapcsolatot mint régen volt, de hiába.. se a kitűnő érettségimhez, se a jogsimhoz, se a nyelvizsgáimhoz nem gratulált. mindig csak kötekszik, azt mondja, hogy buta vagyok meg hüje, olyan dolgok miatt is amiről nem tehetek. mondjuk régen is voltak húzásai..5 évesen vendégek előtt megrugdosott, mert vmi kis műanyagot amivel a kábeleket akarta kötni, egymásba dugtam és fogóval kellett széthúzni..(a 100dbos csomagból 5öt dugtam össze, a nappaliban volt hagyva az asztalon, dehát minek nyúlok mindenhez ugye) amikor először megjött elvitt suli után strandra engem meg öcsémet úgyhogy nem is szólt előtte, és csak anyum tudta hogy megvan, nem nagyon büszkélkedtem vele ugye..mondtam hogy nem szeretnék belemenni a vízbe most, kérdezte miért. mondtam hogy most nincs kedvem, nem akarok egyszerűen..úgy megvert a strandon minden ismerős előtt, aztán lehajtott fejjel sírva vártam meg őket egy padon, amég kistrandolták magukat. mikor megtudta anyumtól miért nem mentem bele, nem kért bocsánatot. soha nem kért még.

úgyhogy becsülje meg akivel törődik az apja..mert én mindennap sírok miatta. bocs hogy hosszú lett.