Van itt olyan felnőtt, aki utálja a saját testvérét? Mi az oka?

Nekem bátyám van, én is utálom, felnőtt korára alkoholista lett, pont olyan, mint apánk volt.

30/N

08:37 Kedves válaszoló

Mintha az én fiamról írtál volna.

Nekem 2 gyerekem van és ha nem is utálják egymást, de nem tartják a kapcsolatot.

A kisebbik fiam ma-holnap ledoktorál, kint él külföldön, soha nem pumpolt minket szülőket, mindig tudta mit miért csinál, míg a másik ugyan azt a nevelést kapva, még most is itt él velünk és nem fizet semmit pedig dolgozik, teljesen más az értékrendje, önző, és belátástalan.

Nekem anyának nagyon rossz érzés hogy a gyerekeim nem szeretik egymást, de a kisfiamat 100%-osan megértem.

Én is!

Okok:

- a kapcsolatunk kezdett egyoldalúvá válni, a kapcsolattartás igényét csak én jeleztem (csak én kerestem őt, holott egy városban éltünk, soha nem csörgött rám, soha nem írt egy sms-t hogy talizzunk, vagy hogy mi van velem)

- csak azért hogy párjával legyen miről beszélgetni, olyanokat mondott rólam ami nem igaz és a család összes szennyesét kiteregette.

- sokszor direkt bekavart nálam, és elegem lett belőle

- csak azért hogy anyám előtt jó színben tüntesse fel magát azt hazudta, hogy letiltottam számára a mobilomat, tehát mindenki más el tud érni csak ő nem!? Aztán felhívta az anyámat és azt mondta, hogy lenne számomra egy KIVÁLLÓ állásajánlata, persze az ország másik végén, minimálbérért, és a diplomámhoz pedig köze sincs. (na ennyire ismer engem, igaz?) Csak azért hogy ő jaj milyen jó testvér... (persze, csak nem ismer)

- aztán ha mondok neki valamit a második szavam után felemeli a hangját, és belebeszél, akár face-to face, akár telefonon. Ezt rühellem, és elkezd ordítozni, kb olyan mint az egyik banki reklámban: tudjátok: pápápápápápá, se hall se lát,de beszél, nem is inkább visítozik.

-állandóan bele akar avatkozni (kavarni) az én életembe, holott az övé egy nagy kupac lótrágya...

Nekem akkor tűnt fel hogy mi nem is vagyunk jó testvérek, mikor az egyik szobatársam beszélt az ó húgáról, a másik pedig a nővéréről...

Ez van. Velem ezeket a dolgokat nem fogja még egyszer megcsinálni, mert már nem engedem neki, de felőlem lehetne a rokonom ismerősőm, anyja kínja. Nem és ne tovább.

Mióta nálam betelt a pohár, és családon belül elkezdtem hangoztatni, hogy ő nem a testvérem, hanem "csak" anyám másik lánya, azóta valahogy sokkal könnyebbnek érzem magam és az életem.

5 évvel idősebb bátyámat utálom. Azt hiszi, anyukám tehet arról, hogy a szülei elváltak. (Apukám előző házasságból született).

Mikor feljött hozzánk, mindig megjegyezte hogy ő csak X összeget kap aputól havonta, nekem meg tripla annyiért vesz ezt meg azt. (Ez persze nem igaz).

Mikor dolgozni kezdett, tartotta a markát a gyerektartásért, hogy az őt megilleti. Apu balesetet szenvedett, nem tudta már fizetni a gy.t-t, bepereltek minket.

5 évvel vagyok fiatalabb a tesómnál. Ő úgy élte meg a gyerekkorunkat ,hogy én mindent megkaptam míg ő nem .De az eszébe nem jutott pl ,hogy én lány léttemre 12 éves koromban kőműves segéd voltam apum mellett1 hónapig. Naponta 2 naponta keltem reggel 5 -kor és késő délután értem haza.Így kaptam meg az első normális biciklimet. Jó szerettem csinálni mert fiús természet vagyok, de ő addig a strandra járt anyáék pénzéből.

Ő mikor végzett a sulival 1 évig nem dolgozott. Én nyári szünetben elmentem egy két napokra epret szedni stb.

Persze mikor én hagytam ott a sulit akkor 1 hónap után anyumék minden nap veszekedtek velem ,hogy jó lenne már ha mennék dolgozni.

A mai napig nem rossz a viszonyunk,de volt ,hogy kihasználta .hogy a közelében vagyok. Mindig szar amit én csinálok, az úgysem jön össze , és persze a keresztanyjával állandóan kibeszél engem meg anyumékat hordja le egyfolytában. Miközben én itt vagyok 22 évesen messze a családtól önellátóan ,ő meg vidéken a részeges férjével ,csomó tartozással és egyfolytában anyuméktól kér kölcsön amit persze nem törleszt. De a szemében akkor is én vagyok a rossz. Ha valamit megtud rólam egyből megy a pletyi. Persze azzal nem dicsekedik ,hogy 27 éves létére alkoholt itat a fiával napi szinten.8 hónapos volt mikor sört kóstolt, azóta 2 éves de már túlvan a pálinkán meg a jageren. Nem érti meg ,hogy a napi 1 korty nagyon sok ,még ha az ici pici is.Bár nem ,hogy egy korty semennyit sem lehetne adnia neki Persze én ne szóljak bele én nem tudok semmit , az ő életük és csak hülyeségeket beszélek.

Ezért nem is járok hozzájuk.

Apám (ill. mi is) is a bátyját.

Nem beszélnek (beszélünk), szándékosan elkerüljük egymást, kb. 8 éve nem láttam szerencsére.

A bátyja egy sunyi pénzéhes alak, egyszer rokonoknak el is mondta, hogy minden vágya hogy kitúrhassa az örökségből apámat, de ez nem az első és utolsó húzása volt, eladta a családi nyaralót, pitiáner pénzért a haverjának, az összes pénzt megtartotta, merthogy vesz majd másikat, vett magának egy házat, már nem Mo-n él, mert közben több milliós adósságot csinált, amiért a nagyszüleimet zaklatják, próbálták elárverezni az Ő házukat és hasonlók. Mindig Ő volt a család fekete báránya, gonoszkodó volt mindig is, kiskoruktól kezdve, nem írok részletes példákat, kurv@zott, az első feleségét akit csak azért vett el mert teherbe ejtett részegen verte rendszeresen, a gyerekkel azóta se foglalkozik, apám elleni dolgai miatt a nagyszüleimmel is sokáig haragba volt.

A nagymamámnak ennek ellenére, még mindig a szent fiacskája, mintha semmi rosszat nem tett volna soha, a kibékülésüket is Ő kezdeményezte.