Felnőttként milyen a kapcsolatod a felnőtt testvéreddel (testvéreiddel)?
Mi sose voltunk jó testvérek:( Nem tudom miért. Én voltam a középső, de mindig engem szekáltak. 2-2-2 év van köztünk. Fiús lány voltam, inkább öcsémmel játszottam, mint nővéremmel. Nővérem mindig is diktátor féle volt. Parancsolgatni szeretett nekem. Öcsém meg mindig szórakozott velem, egrecéroztatott. Aztán 10 éves koromban született meg a féltestvérünk, a húgunk. Utána mindig vele voltam, vele játszottam, szerettem vele játszani. Szerettük egymást. A mai napig vele sokkal jobban vagyok, mint másik két tesómmal. Vele el lehet dumálni, most még tini, de agyilag olyan, mint én voltam olyan idősen, úgy gondolkodik, ahogy én gondolkodtam, látom, hogy jó ember lesz, mert nem követi el azt a hibát, amit én viszont elkövettem (nem figyeltem oda a tanulásra egy évig)Nagyon drukkolok neki és tartjuk a kapcsolatot annak ellenére, hogy én külföldön élek már 3 éve. Nagyon sajnálom, hogy kimaradok a tini éveiből, hogy nem hallom nap mint nap a sztorikat, de olyan jó látni, hogy vannak barátai (face bookon látom, hogy beszélgetnek), nekem nem voltak. Másik két tesóm...az ő látásmódjukat nem osztom. Nővéremnek van két gyönyörű lánya, egyik most 10 éves, másik 2.5. Nem törődik velük, egész nap csak a számítógép. Játszik. A mai napig olyan, mint gyerekkorában volt. Évente egyszer megyek haza, de nem sok mondani valója van számomra, ha meglátogatom, csak annyi, hogy "nézd, milyen a karakterem a játékban". Öcsém egy fokkal jobb, vele szoktam dumálni. De ő is olyan mint volt. Még mindig azt hiszi, hogy ő a Jani. Más nem tudhatja jól, csak ő. Mindenen idegeskedik. (Ül a buszban a leghátsó ülésen a motoron, és fel van háborodva, hogy rázkódik a busz, hogy a sofőr nem tud vezetni....már csak röhögök rajta) Kicsit lusta, csak akkor dolgozik, ha alá van tolva a munka, ő maga nem keresi. De legalább hajlandó dolgozni, mert a nővérem vagy 8 éve nem dolgozott. Nem hajlandó.
Más is van így, mint én? Hogy nincs jóba a testvéreivel? Soha nem fog változni? Apuval is rossz volt a kapcsolatom (ez egy másik történet), de mára rendeződött, igaz, soha nem lesz tökéletes, de azt hiszem kihoztuk kapcsolatunkból a lehető legjobbat.
Öcsém és köztem három év van. Mi gyerekkorunkban állandóan veszekedtünk, bár persze annyira nem voltunk azért rossz testvérek, de a marakodás napi jellegű volt, tini korunkban meg aztán főleg. Azóta lettünk úgymond "jó testvérek", mióta felnőttek vagyunk. Most is szoktuk egymás cukkolni hülyeségekkel, de ez már csak poén, amúgy mindig segítünk egymásnak, meg jókat tudunk beszélgetni is.
Ő 21 éves, én meg 24.
Bátyám és köztem 2 év van. Szerettem vele lenni mindig, de úgy tűnt ez visszafelé nem igaz. Ezért leszálltam róla.
Azóta felnőttünk, de nem igazán tudom hányadán állunk. Én szeretem őt, de nem tudom ő mit érez, nem beszél az érzéseiről se nekem se a család többi tagjának. Szeretném ha jobb testvérek lennénk, de általában csak köszönünk egymásnak. Engem ez bánt.
Nővérem és köztem 4 év van. Kb. olyan 14 éves koromig laktunk együtt, mert ő akkor férjhez ment (elég korán). Olyan 12 éves koromig, míg nem volt komoly pasija, addig úgy elvoltunk. Nincsenek rossz emlékeim. Együtt játszottunk, bár már igyekezett lerázni akkoriban, mivel őt nem érdekelték a dedós dolgok. Néha veszekedtünk, de ki nem.
Most viszont, hogy eltelt 20 év, nagyon eltávolodtunk. Nem tőlem indult ki. Ő nem keres, csak akkor ha valami baja van. Én hívogattam mindig és látogattam rendszeresen. Ő hajlamos nem keresni. :( Szomorú ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!