Felnőttként milyen a kapcsolatod a felnőtt testvéreddel (testvéreiddel)?

Hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legöregebb!

Öcsémmel rengeteget veszekedtünk, verekedtünk kiskorunkban, rosszak voltunk, utáltuk egymást.Most, hogy már nem lakunk együtt és ő messze van, minden nap azt várom, hogy haza jöjjön, és ha valami történne vele, abba belehalnék, mert nagyon szeretem.Ha itthon van, és valamiben nem értünk egyet, a mai napig leszidom, veszekszünk dolgokon, de az addig is tart.Ha valami baja van, mindig hozzám fordul segítségért és nem anyuhoz.Én meg anyáskodom felette, pedig csak 5 év van közöttünk.

Húgom meg köztem 14 év van,ő nekem olyan, mintha a gyermekem lenne, felette is anyáskodom, és ő is hozzám fordul mindig, ha valami baja van.Az iskoláját én fizetem, meg amit tehetek, ezzel is levéve anyukám válláról a terhet, mivel nekem nincs és nem is lehet gyermekem.El sem tudnám képzelni, hogy a jövőben ne szeressem őket, vagy rosszban legyünk.Nagyon sajnálom a te történetedet, ez elég szomorú, próbálj meg a legapróbb dolgoknak is örülni, és a féltestvérednek segíteni, ha ő áll a legközelebb hozzád, figyeld meg, ha nagyobb lesz, meghálálja, hogy törődsz/törődtél vele!

Húgom 3, öcsém 7 évvel idősebb nálam. Húgommal vicces volt a kapcsolatunk, mert szerettük egymást, de a következő percben már verekedtünk :D Amikor tinik voltunk, akkor nem tartottuk egyáltalán a kapcsolatot (más városban tanultunk), de amikor ő is felnőtt, onnantól jó viszonyban vagyunk. Jelenleg együtt élünk egy kétszobás lakásban, mindkettőnknek itt él a párja is :)

Öcsém nehéz kérdés, még gimis, és neki nagyon elrontották a nevelését. Ő is abban a városban tanul, ahol mi lakunk, szüleink viszont messze, így öcsénk elég sokat jár hozzánk, hiszen mi vagyunk csak az elérhető családja. Próbáljuk nevelni. Remélem, mire felnő, belőle is rendes ember lesz, akivel számíthatunk egymásra.

egy húgom van, 2évvel fiatalabb. Kiskorunktól kezdve jól elvoltunk,sose veszekedtünk, a rokonok szinte a csodánkra jártak,hogy ők még ilyet nem láttak,h két testvér ilyen csendben elvan egymással :) Aztán tinikorunkra annyiban változott a helyzet,hogy a húgom más természet,mint én,ő sokkal csendesebb, nem annyira szeret beszélgetni. Én mindig mondtam,hogy mi van velem,melyik fiú tetszik meg ilyesmik, belőle úgy kellett harapófogóval kihúzni.

Most így felnőtten is az van,hogy jól elvagyunk,nem veszekszünk,viszont komolyabb dolgokról nem igazán beszélgetünk, mert ő nem olyan típus. De egyébként meg rendben vagyunk,már megszoktam,hogy ő nem szeret beszélni a lelki világáról vagy a kapcsolatáról, úgyhogy nem is erőltetem.

Én 23L, ő 21L

Oké, akkor leszek az ellenpélda:

Van egy nálam 3 évvel idősebb lány "testvérem". Vér szerinti. De nem tartom testvéremnek. Kiskorunkban állandóan "el gyepált és falra kent" és dirigált nekem ... mikor tini lettem ez nem változott. Tovább dirigált és beleszólt az életembe, teljesen elnyomott. Soha semmit sem beszéltünk meg, soha nem volt közös titkunk, mert állandóan elfecsegte, soha nem volt olyan hogy este hebrencseltünk volna lámpaoltás után :( Majd továbbtanultam és akkor nagyon bekevert nekem a tanulmányaimba, majd a szüleimnél is. (olyanokat állított ami köszönőviszonyban sem volt, hosszú történet). Igazából soha az életemben nem hallgatott végig, a 3. szavam után állandóan belepof@zott a mondanivalómba, mintha az övé sokkal fontosabb lett volna. (kicsit beképzelt, bár nem tudom mire föl?). Ha hívtam telefonon, ugyanez volt a szitú, ráadásul egy idő után csak én kerestem amibe beleuntam. Egyszer történt hogy mind a ketten hazakeveredtünk. Nos nekem jó a beszélőkém (amire nem számított), és éppen ki akart osztani..csak nem számított arra hogy 3 szónál többet fogok mondani...ráadásul a szüleim előtt...meglehetősen jókat mondtam, mert vörös fejjel elkezdett üvölteni, és olyanokat mondott ami igaz volt (általában ha felhúzol egy embert akkor csak az igazat mondja)..olyanokat hangoztatott hogy ott fog keresztbe tenni nekem ahol csak tud...stb... végig nyugodt maradtam, majd odafordultam szüleimhez: anyám apám arcán mély megdöbbenés (eddig mindig azt hitték hogy én vagyok a rossz, a gonosz, mert így állított be) szóval megdöbbentek...én meg rá kontráztam: "szóval kedves anya, kedves apa: gondoltátok volna? vajon elég jól ismeritek őt??? És engem?? " aztán kedves "testvérem" menteni akarta a menthetőt: "nem gondoltam komolyan" én meg visszaszóltam: "épp ez az, nem is kellett volna gondolni rá, sőt még ilyen gondolatoknak meg sem kellett volna születhetniük ...". Végül is én nyertem a dolgon a legtöbbet, mert a szüleimnek "felnyíltak a csipái", s rájöttek hogy a "másik gyereket valóban nem ismerik -már". Én akkor kijelentettem : nekem többé nincs testvérem, mert nem tartom annak. Azóta egy sms-t sem küldünk egymásnak se szülinapkor se karácsonykor. én megkönnyebbültem. 25 évig nyeltem és tepertem, ennyi volt, eddig és ne tovább... aztán múltkor ismét összefutottunk, amikor pofátlanul megkérdezte: mi a baj? Baaannyyek.... röviden el akartam mondani neki, aztán a 3. szavam után ismét elkezdte mondani a mondanivalóját, sarkon fordultam, majd visszaszóltam: "na pont ez !" Részemről ennyi volt.

Azóta féltékeny vagyok azokra az emberekre akik szinte baráti viszonyt ápolnak a testvérükkel :) kár hogy nincs egy 3. tesóm...

hugom: régen nem voltunk jóban, mostanra olyan semmilyen a viszonyunk. Én már barátkoznék vele ő viszont éli a kis életetét, és nem keresi a társaságom.

öcsém: mindig magának való volt, nehéz vele kijönni, nem nagyon beszélünk.

unokatestvérem: még vele vagyok leginkább jóban kb. 2 naponta beszélünk msn-en, 2 hetente szoktunk találkozni is.

másik unokatestvérem: kiköltözött külföldre, utoljára novemberben láttam, azóta se beszéltünk.

én még csak 16 vagyok és annyira szomorú,hogy egyeseknek ennyire szomorú a kapcsolat a tesóikkal.:/

nekem van egy 13 éves hugom meg egy hatéves öccsém. és imásom őket. nagyon remélem,hogy tíz év múlva az öccsém majd felhívhat és elmondhatja ha bármi gondja van a csajokkal vagy bármivel, a hugommal meg elmegyünk shoppingolni bulizni együtt csapatjuk az élete:)

16/L