Akik még szülőkkel laknak, hogy bírják a csesztetéseket?

22:01

nem jutott eszedbe hogy talán még tanulunk???óó persze albérlet,hisz tele vagyok pénzzel!látatlanban könnyű magyarázni hogy el kellene költözni,meg nem kellene azokat szidni akik szállást adnak,de fogalmad sincs a dolgok miértjéről!majd ha lesz munkám,dobbantok,addig meg el kell őket viselni!persze hogy útba vagyunk nekik,a másik 2 gyerek helyett is mi csinálunk mindent!sokkal jobban megéri nekik hogy ott lakunk és kihasználhatnak,minthogy nem vagyunk ott és mindent maguknak kell elintézniük...pont ez a szöveg hogy hát befogadtak,meg ennyi a minimum hogy amit megtehetünk,csak tudod szerintem undorító dolog így visszaélni a helyzetükkel.bezzeg mikor ünnep van,és kivételesen haza megyek,főzök valamit,akkor apósék is meglátogatják apámékat,és elvárja após is hogy kaját rakjak elé,mert ő a vendég és az sértés ha nem kínálom meg valamivel!ja persze de ha én vagyok vendég,akkor a házigazda csicskája kell hogy legyek!ezek után miért szeressem őket?tudod én se azért vagyok még itt,mert lusta vagyok önálló életet kezdeni!

22:01-es vagyok.

Ha meg tanultok, semmi pénzetek nincsen, akkor nem kellett volna összeköltözni a nagy semmire.Ne mond azt, hogy hogy legalább magatokat eltartjátok, mert nem hiszem.Te ugyanúgy megeszed az apósod-anyósod kajáját.És ha már ott laksz, akkor nem vendég vagy, és igen is ki kell venni a részedet amiből csak lehet.És suli mellett is lehet dolgozni, rengetegen csinálják.Undorító a Te hozzáállásod, mi közöd van neked a másik két gyerekével hogy, és mit csinál az anyósod???Semmi.Ott neked semmihez semmi közöd!Ott vagy, mert megtűrnek, én a helyedben szégyellném magam, hogy ennyire életképtelen vagyok.Meg mi az, hogy tőletek mindent sajnálnak?Mit vársz még el?Majd rádíratják a házat, nem?

18 évesen már albérletben laktunk suli mellett egy babával, 20 évesen már saját házunk volt.Itt vagyok 30 évesen, és a kutyának utat nem mutatok, megteremtettünk magunknak mindent, egy forint hitel, meg segítség, kuncsorgás nélkül.Mindent lehet, csak akarni kell, nem belesüppedni az önsajnálatba, emellett pocskondiázni azokat, akik miatt nem az utcán vagy, vagy a családodnál, akiktől menekültél.

Nekünk csak anyánk van, a leggyakoribb nálunk is a jól ismert "Sosem csinálsz semmit" - típusú szöveg.

Tök mindegy, hogy takarítok, főzök, és még milliónyi dolgot teszek meg évek óta, csak azért is állandóan a szemembe vágják, hogy semmi nem csinálok. Ma már csak legyintek, attól függetlenül, hogy bánt ez az igazságtalanság.

A másik ok a csesztetésre a barátaim. Anyám mindig úgy tesz, mintha hülye lennék, amiért barátaim vannak, folyton húzza a száját, ha megyek velük valahova. Komolyan, úgy viselkedik, mintha bűn lenne, hogy barátkozom.

A harmadik a feledékenységem. Sajnos a rövidtávú memóriámmal lehet némi probléma (pl. ha azt mondják, ne zárjam el a gázt, fél perc múlva mégis elzárom, mert teljesen kimegy a fejemből, amire kértek) , és gyakran a szememre vetik, mintha tehetnék róla és élvezném, hogy hülye vagyok.

19 vagyok, elsőéves egyetemista. Mivel a suli viszonylag közel van, így a bejárás mellett döntöttem. De bizonyos szempontból bánom, csak hát így mégis egyszerűbb. De a szüleim elég gyakran kikészítenek. A 16 éves húgom már teljesen elvonul előlük, nem is beszél velük szinte, azt mondja, minél kevesebbet találkozik velük, annál kevésbé fog rájuk hasonlítani. Ennek ellenére le se tagadhatná, miben ütött anyámra és miben apámra. :D Sajnos. -.- Egyébként mindig olyanokat dumálnak, hogy alig vagyok iskolában, mégse csinálok semmit itthon, ha véletlenül panaszkodom valamiért, akkor kiröhögnek, hogy "jajjj szegénykééém, mi gondod lehet neked" meg hasonlók. Emellett abszolút nincsenek rám tekintettel, élik a kis életüket, ha segítséget kérek, pl hogy adják oda a kocsit, akkor oldjam meg magam, de persze amikor meg magam akarom irányítani az életemet, elvárom, hogy ne szóljanak bele, akkor meg a tojáshéj a valagamon szerintük. Érdekes. Egyébként állandóan rajtunk, "gyerekeken" töltik ki a mérgüket.

Apámnak 2 állása van, de szerintem nem csak ez, hanem az öregsége is közre játszik, egyre elviselhetetlenebb a természete. Egy kiscica miatt is képes az egész családdal összeveszni és mindenkit mindenféle k*rvának meg mocskos dögnek elmondani, csak mert nem értünk vele egyet. Borzasztóan agresszív, ráadásul mindannyiunkkal lenéző és bunkó, még anyám is nehezen viseli, hát még mi?! Az ember inkább már nem is szól hozzá. Ő keresi a pénzt, legyen csak meg magának a munkájában, csináljon, amit akar. Persze, ha a kisujját meg kell mozdítania a gyerekeiért (a pénzt kivéve), akkor már megy a mondogatás, hogy őneki az mekkora hatalmas fáradtság és egyszerre milliószorosára nagyítja a dolgokat, amit tennie kellene. De egy vadidegen embernek úgy képes ugrálni, ahogy az fütyül, csak a családjával ilyen szemét.

Anyám... háát... ő elég hirtelen haragú, általában kiabálunk egyet egymással, 10 perc múlva meg ugyanúgy beszélünk már egymással. :D De ő is tud durva dolgokat mondani, és ő is köcsög a maga módján. 5000Ft-ért mindkettő megölné a saját anyját is, holott jól élünk. Ráadásul nagyon maradiak, még ott tartanak, hogy a nő kötelessége gondoskodni a férfiról, a pasim miatt állandóan szekálnak, hogy miért nem én csinálom meg neki is a reggelit stb. Emellett mindig is beleszóltak az életünkbe, ők akartak irányítani, nem engedtek el abba a gimibe, ahova menni akartam (holott jobb iskola volt az akkorinál), mindig is azon voltak, hogy az önbizalmunkat teljesen leépítsék, ami maradt önbizalmam, csak azért van, mert én elértem valamit, önerőből. De szerintük én még az egyetemre járást és a jó jegyeimet végig, és a nyelvvizsgámat, stb.-t is csak nekik köszönhetem, én egy nulla vagyok, csakis őmiattuk lettek olyan jó eredményeim, és a befektetett energia az semmi. Szerintük én egy szerencsétlen senki vagyok, aki nem képes megvalósítani azt, amit szeretne. Hozzáteszem, eddig még mindent elértem, amit akartam, anyám ezt jobban figyelemmel követi, ezért ő már jobban hisz bennem. Apám viszont lenéz, holott hetente jó, ha 2 mondatot váltunk, pedig együtt lakunk. Kb azt se tudná megmondani, hova és milyen szakra járok az egyetemen. Sőt biztos nem tudja.

Egy szó, mint száz, amint lehet, elköltözöm innen. Így is, ahányszor valamit megemlítek nekik, egyből én vagyok a telhetetlen, elégedetlen mocskos kölyök, én vagyok a világ lerosszabb gyereke, egyből ordítoznak, hadonásznak, és közlik velem, hogy el lehet húzni az ő házukból. Ha lenne hova mennem, már nem lennék itt. Csak sajnos ide kényszerülök. De úgy gondolom, a sors mindenkit megbüntet a rossz tetteiért, őket is meg fogja azért, mert sosem szerették a gyerekeiket igazán. Magukat sokkal-sokkal jobban szeretik és tisztelik, mint minket, ez az igazság.

képzeld,nem várom el hogy rám irassák a házat!van valamennyi kerestem a suli mellett,de arra nem lenne elég hogy albérletbe menjek,és eltartsam magam!mellékesen én csak ott lakom,nem tartanak el,ami kell,megveszem magamnak,magamra főzőm,nem anyósék kajáját eszem!nem várom el hogy kiszolgáljanak a nap 24órájában,és igenis tudom hogy segíteni kell/illik is!de ne szívják az ember vérét!!a barátommal tanulunk,mellette meló,és mégis fizetek rezsit,de a másik 2 gyerek már dolgozik,és nekik semmit se kell leadni!

ez úgy lenne normális,hogy ők is adnak,én is adok!

fogalmad sincs hogy milyen mikor a szülő a saját gyerekeit megkülönbözteti!sehol nem találkoztam ekkora szélsőségekkel!pl 7végi program:barátom megy beton tömböket emelgetni,a másik 2gyerek meg szórakozni.vagy pl.valamelyik hónap végén(pénteki nap) kértünk 1000ft-ot,hogy tudjunk szendvicsnek valót venni.azt mondta nincs pénze,sok volt a kiadás.ok.vasárnap hozta be a 10ezrest,hogy nem-e tudjuk felváltani.mondtuk hogy nincs pénzünk,erre elkezdett iszonyatosan kiröhögött!mellékesen nem csekkre kellett neki vagy kajára,hanem a másik fiacskára...

amúgy kíváncsi vagyok mit mondanál,ha megismernéd őket :)

szerintem nem az ő pártjukat fognád...

de hát téged is megedzett az élet,csak tudod valaki mellé oda áll a szerencse,valaki mellé nem!lehetek kitartó,és versenyezhetek,de valami bukó mindig lesz!azért meg nem hagyom ott az egyetemet hogy normális meló mellett el tudjak költözni.aztán még ki tudja hogy alakul...