Mi az, amit sosem tudtál megbocsátani a szüleidnek?

Anyukámnak azt, hogy gyakran nyíltan irigykedett rám (falusi parasztlány volt, most Hűvösvölgyben élnek, jó adag sznobizmus is szorult belé, és amellett, hogy örült, én tanulhattam, dolgozhattam külföldön, mindig éreztette velem, hogy irigy, féltákeny)

Apukámank pedig azt, hogy soha sem voltam neki elég jó. Sem én, sem az amit csináltam. Most, közel 40 évesen is állandóan kritizál - persze szerinte jobbító szándékkal -, és nem veszi észre, hogy mennyit árt az önbecsülésemnek.

38/N

Van mit irni...Elhanyagolt, ivott, verte apàmat, minket, tönkretett teljesen, 7 évesen pszichologushoz jàrtam, nem tudott velem mit kezdeni. Semmit nem tanitott meg nekem, sosem volt igazi anyàm, nem fordulhattam hozzà, és ez a mai napig igy van, nagyon felszines a kapcsolatunk...olyan dolgokat kellett miatta àtélnem, amit ép ésszel nehéz felfogni...Pszichologushoz jàrok, depresszioval, de nagyobb gondok vannak a hàttérben...

Az én anyàm is egy ku.va volt, szerette a pasikat mielénk helyezni...Nagyvonalakban ennyi. 24 éves vagyok, férjnél. Most van igazi csalàdom, anyosom anyàm helyett anyàm:) A pàrom pedig a mindenem:))

Azt, hogy édesanyám a piát választotta a család helyett. Szinte pokollá tette az életem, pedig csak 17 éves vagyok, de annyi mindent megéltem már miatta. Sok mindent tudnék mesélni, de nem fogok.

Valamint azt, hogy ilyen korán itt hagyott minket. Egy hónapja elhunyt. Évek óta nem beszéltünk, de sajnos lehetetlen volt. Azt nem mondom, hogy soha sem bocsátok meg neki, mert már így is enyhült valamennyire a haragom... Bízom benne, hogy egyszer megértem, miért kellett ennek így végződnie. Viszont valamit köszönhetek is neki: láttam, hogy hová vezethet az alkohol. Valamint tudom, hogy milyen életet NE éljek a jövőben.