Mi az, amit sosem tudtál megbocsátani a szüleidnek?

30 éves vagyok.

egyik hogy kislányként pisitke frizurám volt, mert anyám utálta gyerek korában a hosszúhaját ezért nekem szinte kopasznak kellett lennem, míg a többi kislány szép és csinos volt, addig én csúnya fius, és pistikének csúfoltak.

másik hogy anyukám mindig hitt a tesómnak aki 4 évvel idösebb volt és direkt üvöltetett hogy anyu engem vegyen elö. mindenért én kaptam ki. és azt most már anya is belátja.

Mert anyám sosem állt ki mellettem apámmal szemben. Inkább végignézte hogy ok nélkül megver, csak ne folyjon bele.

Hogy sokszor a szemembe hazudott, ellopta az egyetemre félretett pénzemet, amiért 1 évig, mint egy cseléd dolgoztam külföldön.

Apámnak az idegbeteg, agresszív természetét. Hogy nemegyszer ok nélkül megpofozott, hogy nem átallott olyat mondani nekem, hogy nem érdekli, ha börtönbe kerül, úgy megver, hogy meghalok. És ami a legjobb az egészben: ha ezt ma, így évek távlatából felemlegetem, azt reagálja (természetesen anyámmal együtt, aki még MOST SE állna mellém): nem volt ilyen, rosszul emlékszem. Na persze. Ez olyan dolog, amit egy gyerek soha nem felejt el, amíg él.

Azt sem tudom megbocsátani nekik, hogy semmit sem mondhattam el nekik. Már huszonéves vagyok, de egy barátomat se ismerték, nem is tudtak róla, nem is érdeklődnek, hogy van-e, volt-e, én meg emiatt a tabu hozzáállás miatt szégyellek bemutatni nekik bárkit is, és ez kihat a kapcsolataimra.

Hiába kértem kiskoromban (14) azt hogy legyen fogszabályzóm, de nem lett. Azt mondták hogy majd 18 éves kor után tetethetek fel ha akarok, CSAKHOGY azt elfelejtették mondani, hogy 18 év alatt a tb fizeti és csak 20.000 Ft lett volna, 18 fölött nem támogatja a TB...Nos most már van van fogszabályzóm ami 400.000 Ft-ba került eddig, és most nyögte be a fogorvosom, hogy már nem többet kihozni, mert ezt kiskoromba kellett volna kezelni!!!! Ezt soha nem fogom nekik elfelejteni és megbocsátani!!!! 20.000 ftjukba került volna (amit a zsebpénzemből ki is fizettem volna)!!! Most buktam 400.000 ezret 3 évet és az áhított célt... ráadásul mindig amikor megmosom a fogam vagy a tükörbe nézek eszembe jut a dolog :(

30N

Hogy nem adták meg azt a biztos érzelmi hátteret, ami elengedhetetlen lett volna, hogy a hivatásomban bármilyen eredményt elérjek.

Viszont folyamatosan példálóztak a szobatársammal, aki nagyon szépen haladt előre - csakhogy mögötte ott állt a családja és mindenben támogatta. Nekem több év telt el, mire egy koncertemen méltóztattak megjelenni...

Ja és öt év után feladtam, nem bírtam tovább egyedül, azóta azt hallgatom, hogy milyen hülye vagyok, meg hogy ők mindent megadtak.

Ez pedig sem anyagilag sem érzelmileg nem igaz.

Hát szerintem igenis komoly problémák amiket leírtam! Az nem komoly, hogy valakit az apja ok nélkül megvert vagy elvették a félretett pénzét?!

Szerencsére az én családom normális, majdnem mindig mellettem állnak, de az mindig egy szálka marad a szemembe, hogy sosem tanulhattam azt, amit akartam, mert anya döntött helyettem iskolai ügyekben.

"Hogy itt milyen komoly problémákat írtok le... Ha elveszítenétek a szüleiteket máris máshogy állnátok a dologhoz... Olyankor mindent megbocsájtanál neki, bármit megtennél érte csak legyen itt veled..."

Ne vegyél rá mérget. Nem tudom miből gondolod, hogy minden szülő jó és normális. Nézz csak körül milyen világban élünk.