Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Családfa » Mi az, amit sosem tudtál...

Mi az, amit sosem tudtál megbocsátani a szüleidnek?

Figyelt kérdés

A kérdésem az idősebb korosztályhoz szólna, akik már maguk mögött hagyták a kamaszos sérelmeiket és túlzásaikat, és képesek reálisan látni a gyermek- és fiatalkorukban történt dolgokat.


Van olyan dolog, amire még ma is azt mondjátok, hogy egyszerűen nem tudjátok megbocsátani a szüleiteknek?


2011. márc. 26. 09:50
1 2 3 4
 11/38 anonim ***** válasza:
98%
Én 18 éves lány vagyok. És szerintem soha nem fogom megbocsájtani apámnak, hogy megver azért mert nem úgy csinálok valamit ahogy ő elképzeli. Állandóan ordít velem, és persze a 2 kisebb testvérem (13,15 évesek) a minták, hogy milyen ügyesek a házkörüli munkákban. Hogy én nem fogom vinni semmire, (4-5-ös tanuló vagyok), hogy meg ne próbáljam beadni a jelentkezési lapot sehova, mert ő nem fogja finanszírozni. Állandóan azt hallgatom h. én bomlasztom szét a családot. Állandóan azt hallom h. köpedék semmi ember vagyok, de mostanában nagyon kiborul a bili, mert visszamondom neki. Nekem ilyen emberre nincs szükségem aki azt mondja h. inkább agyonver, lenyomja a torkomon a piszkavasat vagy kitépi a nyelvemet, s inkább megy börtönbe nyugodtabb élete lenne, h. én lepusztítom a házamat. Na ez az amit biztos nem fogok tudni soha megbocsátani. Egyik ismerősöm azt mondta, hogy majd ha idősek lesznek épp rám akarnak majd támaszkodni, mert azt számítják h. hugom,öcsém lesz mellettük, h. azok nem lesznek akikre számítanak. Én meg lefogom szarni. Hallgathatom h. én sehol se lennék nélküle, hát basszus akkor mi a sz*ré vállalt gyereket, nem mondta neki senki.
2011. márc. 26. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/38 anonim ***** válasza:
97%

Nekem meghalt anyám, és örülnék, ha élne, de nem bocsájtanám meg neki akkor sem azt, hogy betegen otthon hagyott anno, mert elment a szeretőjéhez...


Apám "csak" fél millámat tapsolta el, örököltem pénzt, és hazudott, hogy mire költi, elitta, kaszinózta... 15 voltam akkor kb. Azóta is egy párszor a fizuját alig pár óra leforgása alatt elverte és nekem kellett a trutyiból kihúznom... Mást nem tudok tenni, mert nincs hova mennem...

21/L

2011. márc. 26. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/38 anonim ***** válasza:
85%
Ha meg leülök tanulni akkor nem igaz h. annyit kell tanulni-.-, ha meg nem akkor miért nem tudsz tanulni? Tesómék 2-3 tanulók.
2011. márc. 26. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/38 anonim ***** válasza:
97%
27 éves vagyok és még mindig sokszor nem érzem magam elég jónak, van két diplomám, jó állásom, csodálatos kisfiam.....és néha körülnézek és konstatálom, h kevés vagyok. Apám volt az akinek mindig a "szomszéd" gyereke volt a szebb, jobb, okosabb, én mindig csak olyan középszerű voltam, említésre méltatlan teljesítménnyel. Naponta nagyon kemény munkával próbálok bizonyítani magamnak!
2011. márc. 26. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/38 A kérdező kommentje:

Igazából azért tettem fel a kérdést, mert kíváncsi voltam, az idő mennyit gyógyít a sebeken.


Én azt a rengeteg igazságtalanságot nem tudom megbocsátani, ami engem ért. Bármit történt, engem vertek meg, velem ordítottak és én kaptam mindenért (unokatestvérem, egyszer elmondta, hogy azért mindig én lettem beárulva, mint bajkeverő, mert akkor biztos volt, hogy ők nem kapnak ki, csak én ).

Nem is a pofonok fájnak igazán, hanem az, hogy még csak meg sem próbálták kideríteni, közöm van-e a dolgokhoz. Valóságos rettegésben éltem, rettegtem az anyámtól (máig félek tőle), és amit leginkább nem tudok megbocsátani, az a hozzáállása, hogy ő ugyan nem alkalmazkodik senkihez.

Akárhányszor próbáltam vele megbeszélni a problémáimat, mindig azt volt a válasz, hogy ő nem fog megváltozni.


Persze ennek az eredménye is meglett: most már évente talán 1-2 alkalommal utazok haza, ugyanis bő 200 kilométerre élek tőlük. És ami mostanság fáj: ők is azt mondják, hogy semmi ilyesmire nem emlékeznek... csak én nem tudom elfelejteni, mit éltem át.

2011. márc. 26. 11:01
 16/38 anonim ***** válasza:
100%

Sztem komoly problémákról írt mindenki. Persze, vannak durvábbak köztük. Meg lehet bocsátani, persze, hiszen ők a szüleid, de sajnos akkor is követtek el dolgokat...

Én azt nem fogom megbocsátani(persze lehet, hogy nem mondom a szemükbe), hogy kiskoromban minden határozottságomat, önbizalmamat elvette az apám, kiabált mindenért, leszerencsétlenezett, megalázott, anyám pedig őt védte, hogy ne beszélj vissza, ő ilyen stb. Emiatt még most is erőt kell vennem magamon, hogy ki tudjam fejezni a véleményemet, pedig belül nagyon határozottnak érzem magam.

2011. márc. 26. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/38 anonim ***** válasza:
100%
Azt, hogy folyton veszekedtek, mindig apró dolgon össze tudtak kapni. Elég volt hallgatni mindig az ők veszekedését.
2011. márc. 26. 11:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/38 anonim ***** válasza:
93%

apámnak azt hogy alkoholista volt, és tönkretette az egész gyerekkoromat, elitta még anyám fizetését is, és míg testvéremet folyton ajnározta, engem folyton szidott, bántott, ezért mai napig tele vagyok önbizalomhiánnyal, ami pl a párválasztásomon is meglátszik


anyámnak meg azt hogy hozzáment és gyereket szült egy ilyen embernek, mert ő majd megváltoztatja hozzáállással

anyámmal ugyan nagyon jó a viszonyunk, de ez akkor is örökre bennem marad, hogy ő is felelős azért, hogy lelkisérült vagyok egész életemre apám miatt

2011. márc. 26. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/38 anonim ***** válasza:
88%

Az én szüleim semmi megbocsáthatatlant nem tettek ellenem. Igazán jó szülők.

Viszont a férjem szüleinek ÉN nem tudok megbocsátani azért a sok mindenért, amit a fiukkal tettek. Undorítóak! És még a mai napig is húznák lefelé a mélybe....

2011. márc. 26. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/38 anonim ***** válasza:
100%

hú, hát rengeteg van....

kezdve, hogy anyám részegen 9 hónapos terhesen ki akart ugrani a 9. emeletről, majdnem meg se születtem. aztán az egész gyerekkoromat végig itták, emiatt sosem jutottunk egyről a kettőre, egy szoba-konyhában nyomorogtunk, wc a folyosón, szégyelltem bárkit elhívni magunkhoz. sokszor reggelig ittak, zenéltek, ugye szobám nem volt, alvás nélkül mentem iskolába nem egyszer.

7 évesen átúsztam a Velencei tavat egy matraccal, mert be voltak rúgva és le se szartak, nem is tudtak róla. megszégyenítettek ezerszer részegen...a legdurvább, hogy ők érdekes módon ezekre nem is emlékeznek...ma már én is anya vagyok, sosem tennék ilyet, sem hasonlót.

2011. márc. 26. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!