Mi az, amit sosem tudtál megbocsátani a szüleidnek?

" anyám részegen 9 hónapos terhesen "

Hát hallod szerencséd, hogy nem lettél fogyatékos, vagy nem kallódtál el! Odafönn kedvelnek Téged!

Nem olvastam végig, mert már nincs annyi időm.

De én azt nem fogom sosem megbocsátani nekik, hogy alkoholisták lettek és ezzel tönkretették az életünket (van két nővérem is).

Apám folyamatosan verte (mai napig veri) anyámat, nekünk lányoknak el kellett költöznünk tőlük, (én 14 voltam, nővéremék 16 és 18) mert iskola után mire hazamentünk nem volt meleg kaja, csak konyak és sör a hűtőben, anyámat többször láttam részegen mint józanon, apám többször félholtra verte anyámat előttünk aztán elment lefeküdni én meg hívhattam a mentőket, mindezt 10-12 évesen. 14 évesen jöttem el és a nagymamámhoz mentem, szakközép mellett dolgoztam hétvégente, hogy maminka ne legyen olyan nehéz... stb stb... Lelkileg kivagyok néha. Néha nagyon.

Ugyanis már 27 éves vagyok, de a szüleim még mindig alkoholisták és veri apám anyámat, de annyira, hogy a nagymamám két napja azzal hívott fel, hogy anyám összeesett az udvaron. Folyamatosan elájul, remeg, szédül, de egy óra alatt megiszik fél liter konyakot. A fejét úgy beverte, hogy mosogatni sem tud, se főzni, wcre alig tud kimenni, apám viszont lesza.ja anyámat és inkább elmegy otthonról, csak ne kelljen szembesülnie a saját keze munkájával (hogy szétverte anyámat).

Ezenkívül kihasználják a nagymamámat, folyton viszik el a pénzét, ha nem ad, ellopják, mert kell piára és cigire. Apám nem megy pénzért, csak anyám, akit megfenyeget, ha nem hoz pénzt megveri. Mamám alig bírja idegekkel, papám nemrég halt meg, egyedül van...

Valaki azt írta, ha már nem lennének a szüleink meg tudnánk bocsájtani nekik... sajnálom... lehet, hogy durván hangzik... de én azt várom, hogy haljanak meg, mert 27 éve szenvedek tőlük... :''((((

15:40-nek

bizony nem, sőt..

továbbá rengetegszer kallódhattam volna el, a környékünk is a getto közepe volt, többször kerültem rossz társaságba, de mindig okosabb voltam. Tanultam, mellette dolgoztam és reméltem, hogy hamar elkerülök valahogy otthonról. Pont nemrég beszélgettünk a nagymamámmal erről, és borzalmas mennyi negatív emlék került felszínre, amit az agyam totál eltemetett, de így előbukkan, és nem értem, hogy tehették meg ezt velem. Szomorú dolgok ezek, minden esetre hálás vagyok, hogy normális ember lett belőlem, tényleg fantasztikus férjem van, gyönyörű kisfiam és szép életünk, azt hiszem igazad van, és szerethetnek odafönt. :)

Nekem az a bajom,hogy ellenem szervezkednek!:S

Meg nem az a céluk,hogy megtanuljak!

pl.amikor tanulok a szobámban akkor ül le számítógépezni és TV-zni.

Azt nem bocsájtom meg anyámnak hogy csak azért küldött minket minden délután idióta különórákra, hogy otthon d.ghasson a szeretőivel.

Egyszer elhánytam magam egy ilyen foglalkozáson, és hazaküldtek. Mkior beértem a lakásba, be akartam köszönni anyunak, erre három pasi b. szta!

Apa lelkileg összetört. Két infarktusa is volt.

Azt nem bocsájtom még meg neki, hogy az alkesz keresztanyámnál ott hagyott egy hónapig nyáron, amikor elméletileg nála nyaraltam.

Mikor a kb 120 centis vastag díszfakanalat eltörte a hátamon.

Mikor eltörte a bátyám kezét, és nem vitte orvoshoz, csak akkor mikor látszott, hogy el van görbülve a keze. Újra eltörték neki.

Hogy leri bancozta a nevelőanyámat, aki ezerszer jobb ember,anya mint ő.

Mikor leku rvázta a barátnőmet.

Mikor hasba akarta ütni serpenyővel a terhes menyasszonyomat.

Mikor szegfűt hozott menyasszonyi csokornak, pedig tudta, hogy a menyasszonyom allergiás rá.

Mikor poénból teleöntötte sóval az esküvői menüt.

Mikor megütötte a 6 hónapos lányomat, mert megkarmolta.

Ennyi. Most egy kicsit jobb, hogy kiírtam.

25/f