Mit lehet kezdeni egy ilyen anyóssal?

Szóval a párommal már 5 éve vagyunk együtt, tervezzük az esküvőt, jól megvagyunk. A kapcsolatunk elején tisztáztuk, hogy egyikünk sem akar gyereket, idegesítenek, jól megvagyunk ketten. Idáig rendben is van. Szerencsére eddig nem sokszor faggattak a gyerek témával, ha néha rá is kérdeztek az esetleges vita elkerülése végett annyit mondtuk, h majd talán egyszer. Azonban anyós az utóbbi időben bepörgött, főleg h már esküvőt tervezünk és el kezdett nyaggatni, hogy mikor lesz már unoka. Mondtuk neki, h nem akarunk erről beszélni, hanyagoljuk a témát, most fontosabb dolgok is vannak az életünkben, de csak-csak visszatért rá. Nem akartunk bunkók lenni, de a legutóbb annyira felmérgelt minket, hogy megmondtuk, hogy nem lesz gyerekünk, mert nem akarunk, szóval elég volt a témából, zárja le végre. Na amint meghallotta, h nem akarunk is akarunk egyáltalán, kikelt magából és kérdőre vont, h mégis hova gondolunk, igen is kell gyerek és nem gondoljuk majd, hogy az ő egy szem fia nem ajándékozza őt meg egy unokával. Nagyon lekezelő és sértő volt, ahogy beszélt, a párom egyből leteremtette az anyját, hogy vegyen vissza, mert ehhez semmi köze, de még nekiállt feljebb és el kezdett engem szidni, hogy elvileg ez az én hibám, elrontottam a fiát stb.. :D

Mondani sem kell, el küldtem a francba, megmondtam neki, h így nem fog velem beszélni és magasról teszek rá ő mit akar, ez a mi életünk, a mi döntésünk, nincs beleszólása, majd eljöttünk. Utána még azért felhívott minket telefonon, ahol tovább pampogott volna, csak nem hagytuk. Ezután egy ideig kerültük, de nem rég volt egy családi szülinap, ahol mi is és ő is jelen volt és ismét rákezdett. Azt hittük, hogy felfogta a nem az nem, elég határozottan elmondtuk neki, hogy erről ne is álmodjon, h ránk kényszerítheti a saját akaratát. Az lett belőle, h ismét jól összevesztünk, mert nem nyeltük be a bunkó beszólásait, ő vérig volt sértve és mindenkinek panaszkodott, h miféle nő vagyok és neki ilyen meny nem is kell. A fia megmondta, h szerencsére ebbe nincs beleszólása. Azóta én nem is beszélek vele, egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi, a férjem azért felvette neki nyilván a telefont, de 5 perc után megint az unoka témán lovagolt, mire a párom rányomta.

Én jól megvagyok nélküle is, nem érdekel, h hisztizik vagy duzzog, az ő baja, de a páromon látom, h azért rosszulesik neki, h az anyja így viselkedik és h nem tud vele anélkül beszélni, h ne vita legyen a vége. Mondta is, h haragszik rá nagyon, de azért nem akar vele haragban lenni. Tanácstalan, ahogy én is, nem tudom mit mondhatnék neki még.

Ti mit tanácsoltok, h kezelnétek egy ilyen helyzetet?

Előre is köszi!