Előre kell köszönni mindig és tisztelni az anyóst mert tanár volt?

Milyen tiszteletet vársz tőle, amitől függővé teszed, hogy tiszteled-e őt?

Ne feledd, ő a párod anyja - és a te anyád is anyós!

Itt a gond. Eleve azét nem fogok jobban tisztelni egy embert azért mert tanár volt, már eleve a "volt" kifejezés is arra utal hogy már nem az. Persze oké hogy több oka lehet ennek lehet már nyugdíjas például, vagy pályát váltott kitudja, de ez teljesen lényegtelen, mert akkor sem tisztelném jobban ha jelenleg is tanár lenne. Eleve nem is értem miért kéne jobban tisztelni bármi más embernél. Az is egy fajta szakma semmi más.

Ha meg ő nem adja meg kölcsönösen a tiszteletet már tőlem se várja ezt el. Én eleve úgy is lettem nevelve hogy egy embernek meg kell adni a tiszteletet, DE ha ez nem kölcsönös akkor ugyan azt kell viszonozni. Ha valaki elvárja hogy jobban tiszteljük persze a nagy semmiért de ő még az alapvető tiszteletet sem adja meg akkor mi se adjuk meg. A tisztelet kölcsönösen kell működjön. Ha mondjuk az egyik fél elvárja hogy mégis jobban tiszteljék, de ő is úgy adja vissza hogy szintén megadja a megfelelő tiszteletet az már más.

Alapvetően minden embert megillet az udvarias és tiszteletteljes bánásmód, amíg erre érdemtelenné nem válik a viselkedése miatt. Abba még egy fiatalabb sem halt bele, ha előre köszönt egy idősebb embernek, de nem azért, mert tanár vagy agysebész, hanem csak mert idősebb. Ebben nem feltétlenül van ráció, ez egy illemszabály.

Ha viszont valaki bunkó velem, akkor ha bunkó nem is leszek vele, a legkevésbé sem az illem és udvariasság szerint fogok vele én sem bánni.

Nem. Ha találkozunk, mindig kölcsönösen köszönünk szinte egyszerre. Sosem figyeltem, ki köszön előre. Egy idő után én is anyós lettem, amikor jönnek mindig én mondom: "Sziasztok, de örülök, hogy megjöttetek!" Ha mi megyünk, szintúgy fordítva.

Az már tényleg durva, hogy elvárja, hogy te köszönj előre, mert tanár volt. Engem meg a fél város ismer (minden nagyképűség nélkül), mégsem alacsonyítok le senkit, főleg nem a vőmet, mert én vagyok a valaki. Micsoda hülyeség!

Megint az a baj, hogy kétféle definíciója van a tiszteletnek.

Egyrészt tisztelet az, ami minden embernek alapvetően kijár. Az, hogy ránézel ha beszél hozzád, hogy Mari néninek szólítod és nem "hé kötsög"-nek, hogy köszönsz neki ha meglátod, hogy nem pazarlod az idejét, nem teszed direkt nehezebbé az életét, hogy nem beszélsz vele lekezelően és nem poénkodsz rajta a háta mögött. Ez az anyósnak is jár, ha nem viszonozza akkor pedig nem megvonni kell tőle ezt a tiszteletet hanem ritkítani a találkozásokat.

Másrészt tisztelet az, amit ki lehet érdemelni. Hallgatok és felnézek a professzoromra az egyetemen, mert tisztelem a tudását, a kutatási eredményeit. Tisztelem a haveromat mert erőt vett magán és kitartóan eljár edzeni, és egyre jobban néz ki. Tisztelem az évfolyamtársamat, mert szegény családból jön, két állásban dolgozik egyetem mellett hogy összeszedje a tandíja, és mégis jó jegyeket szerez. Ez senkinek nem jár alanyi jogon, se neked, se az anyósnak. Ha beszélgettek és kiderül hogy jó tanár volt és a mai napig összejár a diákjaival mert imádták, akkor lehet tisztelni.

Nem azért kell/ene tisztelned az anyósod, mert tanár volt, hanem azért, mert megszült és felnevelt egy embert olyanná, akit te szeretni tudsz és optimális esetben a gyerekeid apjának tervezel. Ez a fajta tisztelet (és hála) jár a bütykös kezű, agyondolgozott, egyszerű falusi anyósnak is,(még ha neked 3 diplomád van, neki meg csak 8 általánosa) ahogy a párod részéről a te anyádnak is.

A köszönés meg ennek a természetes velejárója, nyilván a fiatalabb előre köszön az idősebbnek, különösen ha az még nő is. Ettől függetlenül normális helyen ezt nem figyelik, nem rangsorolják, nem csinálnak belőle presztízskérdést, köszönnek ahogy meglátják egymást és ennyi a történet.

Ja, ez más.

Ez a bunkóság netovábbja.

Ha már a tanár mivoltára felvág: Ki nem néztem volna egy tanárból ilyen bunkó viselkedést!

Alapelvem: mindenki a saját szülőjével rendezze a konfliktusokat. Párod megmondja, hogy ezután ilyet nem csinálhat. Ha legközelebb jön, akkor egyszerűen nem engeditek be. Mehet haza a tisztelt tanárnő azzal a lendülettel, amelyikkel idejött.

#17

Ha minden szó nélkül, váratlanul beállít messziről - mert gondolom messziről jön, különben miért aludna ott - akkor legközelebb mondd meg, hogy nagy szerencse X néni, hogy itthon talált bennünket, mert úgy volt, hogy "........." és itt mondasz valamit, ami többnapos távollét.

És kérd meg, hogy ezentúl mindig beszéljétek meg, ha jönni akar. Utána már csak rajtatok múlik, hogy tudjátok e fogadni vagy sem. Jó lenne kialakítani egy rendszert vele közösen, hogy mondjuk minden második hónapban jön szombaton délelőtt és elmegy vasárnap. A kieső egy hónapban meg ti mentek ugyanígy.

Azt meg, hogy ezalatt főz, fogd fel pozitívan, van kaja, nem nektek kell vele bajlódni és a férjednek is biztos jól esik az anyja főztje!

Mást nem nagyon tudsz tenni, ha fontos a jó viszony!