Mit jelent szeretni és tisztelni a szüleimet?

A szeretet és a tisztelet nem jelenti azt, hogy azt csinálom, amit ők tanácsolnak (pláne erőszakosan). Nem is tudom, hogy merülhet fel benned ilyesmi. Kérdező, te melyik szerepben vagy? Felnőtt gyereked van, vagy fiatal felnőtt vagy, akinek a szülei meg akarják mondani, mit tegyen?

Nyilván az, hogy mennyit mondok el az életemből, az függ attól is, hogy mennyire erőszakosan osztják az észt. Ha nagyon, akkor csak sablon-választ kapnak: Hogy vagy? - Köszönöm, jól. - Mi történt veled mostanában? - Semmi különös.

Nyilván, ha erőszakosak, akkor az irántuk való tiszteletem és szeretetem el fog olvadni. Tehát nem attól leszek tiszteletlen és szeretetlen, hogy nem fogadom meg a tanácsukat, hanem a viselkedésük miatt egyre kevésbé tudom tisztelni és szeretni őket. Ez nálam úgy csapódna le, hogy ritkán találkoznék velük és olyankor is csak általánosságokat mondanék magamról. Ettől még udvariasan viselkednék velük.

Természetesen, ha erőszakos viselkedésükkel felbosszantanának, akkor (ott és akkor) kiosztanám őket keresetlen stílusban, amit ők egészen biztosan a szeretetlenség és tiszteletlenség jelének tartanának. Pedig csak saját integritásom védelme.

Tisztelni szerintem akkor lehet valakit, ha úgy is viselkedik. Ez a szülőkre is igaz. Csak azért, mert megszültek és felneveltek, még nem kell őket tisztelni. Ahogy a Koncz Zsuzsa számban is van: "...hisz jó tudod, nem kértelek, nem kértem tőled az életet..." De ha a nevelésed alatt tisztelettudóan viselkedik, odafigyel rád, arra is, amit te akarsz és úgy érzed, olyan mintát mutat előtted, amit szívesen követnél, ami a saját életed során is segít és mindig ott van ha kell, de nem akaszkodik rád, akkor így lehet tisztelni valakit.

A szeretet már más. Az ember általában csak azért is szereti a szüleit, mert ők a szülei. Még akkor is, ha rossz minták esetleg. A szeretetet a szívedben érzed, ha valakire gondolsz és mosolyogsz, vagy ha bármi rosszat is tesz, elnézed, mert szereted. Annak akit nem szeretsz, nem nézel el semmit. Ebből tudhatod, hogy szereted.

A tisztelet és a szeretet alapból két külön dolog, szóval nem jár szükségszerűen együtt.

A tisztelet azt jelenti, hogy meghallgatod őket, ha kérdeznek válaszolsz, megbecsülöd amit kapsz tőlük. Természetesen nem azt, hogy vélemény nélkül mindent exact úgy csinálsz ahogy mondanak, de olyan szinten hallgatsz rájuk, hogy fontolóra veszed amit mondnak.

A szeretet az kicsit más, nem is annyira köthető konkrét tevékenységhez, hanem "csak úgy fakad", a lényege, hogy akkor is jót akarsz nekik, amikor az neked sem rövid, sem hosszú távon nem jelent előnyt.

Ez utóbbit nem lehet megkövetelni, mert egy érzés, nem pedig viselkedés, szemben a tisztelettel.

Hozzáfűzés a komment alapján:

Ez valamelyest nehéz eset, apukád egész más rendszerben nevelkedett, és akkor az, hogy valaki cserélgeti a munkahelyét kb. olyan számba ment, mint pl. most az hogy füvezik. Nyilván segíteni szeretne a tanácsaival, és igaza van abban, hogy több a tapasztalata, csak az a tapasztalat nem a mostani körülmények közt alakult ki. Ezért nem várható tőled hogy 100%-ban kövesd amit mond, ugyanakkor mindenképp érdemes megfontolni és bekalkulálni a tanácsait, ugyebár más kárán tanul az okos, a bolond meg a sajátján, se.

Nyilván kívülállóként könnyű okosnak lenni, de próbáld meg mindig végighallgatni és átgondolni a tanácsait, ha nem úgy csinálod ahogy mondja, akkor ha van időd/alkalmad, indokold meg hogy miért. Szerintem sokkal kevésbé fogja zavarni hogy másképp csinálod, ha részletekbe menően el tudod magyarázni, hogy miért döntöttél így. Persze ez annak is függvénye hogy mennyit találkoztok, mennyi időtök van beszélgetni, de próba szerencse.