Miért kell csak azért tisztelni valakit mert szült?

Mostanában a neten egy csomó nő arra hivatkozik

kérek három korrekt hivatkozást.

Nem találkoztam még ilyennel... Amúgy nem kell őket tisztelni érte egyáltalán. Gondolom, nincs más, amit fel tudnának mutatni.

Ha nagyon kérkednek vele mégis, kommenteld nekik alá, hogy bezzeg a Lakatos Szamanta meg nyolcszor annyit letett már az asztalra, pedig fiatalabb is, mint te! ;D XD

2 gyereket szültem, de nem gondolom ezt és a "babás" ismerőseim sem.

De olyannal már találkoztam, aki pusztán mert ő az idősebb kiemelkedő tiszteletet vár, mint más embertársai.

Jujjujuj! Mit fogsz te itt kapni ezért a kérdésért!? :D A született anyák majd jól szétkapnak!

Egyébként ezt a kérdést már mi is kiveséztük baráti körben. Arra jutottunk, hogy akik erre verik magukat, azok semmi mást nem tettek le arra a bizonyos asztalra, és nem is fognak. Ez életük egyetlen eredménye. A lábát mindenki szét tudja tenni, ez önmagában sem különösebb tiszteletet, sem elismerést nem érdemel.

Az már annál inkább, ha ezek az anyák a csemetéikből kiváló embereket nevelnek. De mint tudjuk, manapság nem szabad a gyereket nevelni, nehogy sérüljön a kis lelke. Szóval annak az anyának elismerés jár, aki mégis illedelmes, jól nevelt gyerekekkel büszkélkedhet, mert az már eredmény. Ez kb. 1000-ből egy.

Kicsit átestünk a ló másik oldalára. Régen megvetették azt, aki nem szült, ma meg már ősanyának van bélyegezve mindenki, aki csak elmosolyodik egy kisgyereket látva. A szülés hirtelen olyan dolog lett, amit "bárki meg tud csinálni". Érdekes, én egy olyan kismamát sem ismerek, aki csak ült és nézett kilenc hónapig. Jé, a terhességgel is foglalkozni kell? Nem elég csak megvárni, hogy kipottyanjon az a gyerek? Ja, és fel is kell nevelni! De ha valaki "csak" annyit tesz le az asztalra, hogy felnevelt egy gyereket, azt jobban elítélik, mint a szegedi Csillagban ülőket.

Szerintem az anya munkáját ítélje meg a gyerek, ha felnő! Ha ő büszke az anyjára, akkor nekem nincs okom nem tisztelni.

Nem tudom én 7 hónapos terhesként nem várok el se tiszteletet, se plusz figyelmet mástól azért mert gyerekem lesz...ez az én és a párom közös döntése volt, (amire készülünk lélekben és anyagilag) nem pedig csak "lábszétdobás".

Érdekes én meg pont az ellenkező mentalitással találkozom többet. Hogy a kismamákat fórumokon "lusta potyogtatógépeknek nevezik akik biztos a CSOK-ért szülnek meg, hogy ne kelljen visszamenni dolgozni" :S Igazából elég sértő az ilyen hozzáállás, mert sok esetben az embereknek fogalmuk sincs a háttérben lévő dolgokról és a "pocak meglátására" máris elkönyvelnek. (pl. rendre megdöbbennek azon, hogy még dolgozom mert szeretem a munkám és nem írattam ki magam 8 hetes terhesen táppénzre. Vagy, hogy habár most megszakítom a szakképzésemet a baba után szeretném majd befejezni, hogy jobb munkalehetőségeket teremtsek magamnak. Erre persze mindig az a reakció, hogy "úgyse mész vissza dolgozni mert majd úgyis jön a következő" )

A másik, hogy "divat" lett utálni a gyerekeket. És nem arról beszélek, hogy valakit idegesít egy neveletlen szomszédgyerek vagy mondjuk ő személy szerint nem akar gyereket, hanem konzekvens utálathadjárat indul minden gyerek ellen. Mintha egy gyerek vállalása csakis az élet/fiatalság/jó házastársi viszony/jó alak és a vagyon végét jelenthetné a gyerek pedig csak és kizárólag nyűg/teher/katasztrófa lehet. Ezt elég szomorú olvasni...

Nyilván a másik oldalon meg ott vannak a "csodamamik" akik szintén idegesítőek, szóval az igazságot valahol a két véglet között kéne megtalálni.