Tönkre mehet egy házasság az anyós miatt?

3 éve vagyunk h@zasok a férjemmel. Az anyósomon már a kezdetek kezdetén láttam, egyfajta belső megérzés volt, hogy nem kedvel. Utólag kiderült, hogy ő az a típusú ember aki szinte senkit nem kedvel csak ideig óráig, amíg meghallgatás a búját baját stb. De mikor nem vagy ott kritizál minden kis apróság miatt. Visszahallottam pár dolgot amiket mondott rólam. Sok mindent lenyeltem és nem mondtam el a férjemnek. De mivel borzasztó anyás holott már 40 éves nem mertem, mert tudtam, hogy úgyis megvédi. Nos így is történt mikor már nem tudom hanyadszorra vesztünk össze, vagy vitánk volt és sértegette az én szüleim akik amiben tudnak mellettünk állnak. Amiben tudnak segítenek. Nem nagy dolgokkal. De mégis. Anyósom semmivel. Mégis ő a Szent és sérthetetlen. Nem jár hozzánk soha nem jön magától mindig mi mentünk. Ezt én már beszüntettem. 1 ideje már nem megyek. Szóval elmondtam a férjemnek dolgokat, amiket mondott. A születésnapomon sem köszöntött fel. De a férjem ezekre semmit nem mondott. Úgy érzem nem áll ki mellettem. Ugyanolyan szépen beszél az anyjával és ráhagy mindent. De ez mindigis így volt. Ő ugyanúgy megy én ugye nem. Ez neki pedig normális. Nincs gyerekünk, de talán jobb is. Plusz ha vitázunk egyből hozzá megy ő pedig sajn@lja persze a pici fiát. Engem soha nem kérdez meg, esetleg engem megbántott e a férjem. Ahelyett, hogy békítene minket vagy nem mond semmit vagy ellenem hergelte.Szerintetek lehet így normálisan élni? Hogy a férjem olyan mint egy kisfiú és semmiért nem szól az anyjának?nem kiabálni kellene, de nem is kellene r@hagyni mindent. Ez hosszú távon nem hiszem, hogy működik. Nyelek amíg tudok, de úgy érzem hamarosan besokallok és végleg elegem lesz. Amióta ismerem egy jó szót nem kaptam tőle. Nem tartom magam rossz feleségnek. Munka mellett mosok, főzök, takarítok. Mégis olyan, mintha itt teljesen egyedül lennék.