Szerintetek szentestét kettesben töltenj nagy kérès lenne?

Már 7ève egy pàr vagyunk, de csak idèn diplomàztunk le ès házasodtunk össze a férjemmel. A főiskola ideje alatt kollègiumban èltünk, de volt sajât lègterü k, így feleslegesnek tartottuk azt, hogy albérletbe költözzünk-így olcsóbb volt.. Lènyeg, hogy soha nem laktunk az édesanyjàéknàl, megvolt a saját kis èletünk, ès “a kis kuckónk”. És anyagilag sem kellett minket egyàltalàn tàmogatni, mert àllamin tanultunk, ès ösztöndíjat is kaptunk, illetve dolgoztunk.

Eddig a karàcsonyaink úgy teltek, hogy az ő szüleinèl többet voltunk, mint az én szüleimnèl.

Ès most jön a lényeg:

Elkezdtünk dolgozni, ès el is költöztünk 300km-rel arrèbb anyósèktól. Úgy tervezzük, hogy a szentestèt együtt töltjük itthon, kettesben. De abból kiindulva, hogy anyós minden héten elvàrnà h elmenjünk hozzájuk, és mindenről tudni akar, ès elmondja mit hogy kellene csinàlnunk-nem tudom hogy fogja ezt elfogadni. (a fősuli ideje alatt nem volt ilyen, pedig havonta egyszer max.kétszer látogattuk meg őket, mert dolgoztunk hétvègèn is)

Nem tudom, hogy mi vàltotta ki belőle, talàn a diplomaosztó és az esküvő?

Nem akarjuk megbàntni természetesen, de mi mâr hivatalosan is egy kis család vagyunk, és felnőtt emberek. Szeretnènk eszerint is élni.

Szerintetek hogy tálaljuk ezt neki?

(Azért azt mèg hozzàteszem, hogy szereti manipulàlni, érzelmileg zsarolni az embereket. Szerintem fel sem fogja egyèbkènt.)