Az emberek (nők? ) miert utaljak az anyosaikat?

Mert nem veszik figyelembe, hogy más környezetből jött a menye, más szokásokkal és más hagyományokkal.

Ezt a párnak (feleség, férj) össze kell gyúrnia és lesznek saját szokásaik is.

Vagyis nem mindig az lesz, amit ő akar vagy megszokott.

Én az ilyen kérdéseket fenntartással fogadom hiszen csak az egyik oldalt ismerjük. Itt van a nővérem, aki mindenkinek elmeséli hogy a gonosz anyósa beleszól mindenbe, korlátozza őt és mindent megtilt.

Nos a sztori igazából: nővérem 16 évesen szülte meg az első, 18 évesen a második gyerekét anyósékhoz. A második 6 hónapos korában kitalálta hogy ő visszamegy a suliba érettségizni. Anyósa támogatta. Csakhogy iskola után egyre többször ült be az osztálytársaival egy pizzára vagy forró csokira. Heti 3-4 szer biztos. Kettőkor vége volt az iskolának ő meg hétkor fél nyolckor ért haza rendszeresen emellett félevkor bukott. Anyósa ultimátumot adott neki hogy vagy megembereli magát vagy mehet amerre lát gyerekek nélkül. Ő meg terjeszti hogy az anyós el akarja venni a gyerekeket és nem hagyja tanulni, cselédet csinál belőle otthon. Hozzátenném nővérem soha egy napot sem dolgozott még, az anyósa, a szüleink és a párja tartjákxel őt és a gyerekeket. Nem mondom hogy az anyósok szentek de meghallgatnám az ő verziójukat is.

#8 neeeeeeee.

Az öblítőtől a popsija mikor ott öblítős ruha nem is érintkezik a bőrfelülettel????

Zsír????

Nálad nem kell sokkal hülyébbnek lenni! :D

Én szerencsére jól kijövök az anyósommal. Mivel egyenlőre együtt élünk, vannak vitáink, de nem vészes.Két bajom van vele: 1,hogy ő nagyon kupis, én rendmániás vagyok,és arra hazamenni, hogy fut a ház... 2,rettenetesen spórolós, mi is spórolunk, de amikor vág egy pofát arra, hogy nem 99 forintos energiaitalt veszünk, hanem 199 forintost, a saját pénzünkből, az néha kiveri a biztosítékot :D mire gyerekünk lesz, mindenképp külön szeretnénk menni, mert a nevelésembe ne szóljon bele senki.

A barátnőm rosszul járt anyós téren, náluk képes kopogás nélkül is bemenni a szobába, és leül. melléjük az ágyra beszélgetni, még az sem zavarja ha látja, hogy a ruhák a földön hevernek...

Én az alábbi okok miatt utáltam exanyósomat:

- mindig mindent jobban tudott, csak úgy volt jó ahogy ő csinálja (pl csak az az egy tisztítószer jó amit ő használ)

- külön laktunk tőle, de rendszeresen átjárt hozzánk takarítani, természetesen akkor amikor nem voltunk otthon, ergo sunyiban csinálta. Ilyenkor mindig átpakolta a házat, semmit nem találtam utána. Merthogy őt zavarja hogy a hajvasalóm a sarokban van a földön, a szekrényben kell tárolni (könyörgöm, napi szintem használtam, hadd ne kelljen állandóan pakolgatni, főleg ha olyan helyen van ahol nem zavar.

- amit a legjobban gyűlöltem: én sajnos cukorbeteg vagyok, inzulinos. Van ezzel elég bajom, ès baromira utálom ha valaki nem eszik valamit mert "jajj már elmúlt 6 óra" vagy valami ilyesmi indokkal. Èn a fél karomat odaadnám azért hogy azt ehessek amit akarok ès akkor amikor akarok. A hülye anyósom meg kitalálta hogy ő is cukorbeteg (reggeli èrtéke 6.3 volt ami maga a tökély) és ő ez miatt nem evett rendesen, csak cukormentes sütit volt hajlandó enni, meg baromi drága ch csökkentett kenyeret vett stb.. holott az ég világon semmi baja nem volt. Iszonyatosan gyűlöltem ez miatt.

Vannak vele alapvető problémák. Évek óta nem dolgozik, a férje tartja el, de természetesen ő kezeli a pénzt és siránkozii, hogy nincs elég. Azért is siránkozik, hogy szegény férje milyen sokat dolgozik. Képes du 2-kor hazarángatni, mert ő unatkozik otthon egyedül.

A férjem öccsét úgy nevelte, hogy egy életképtelen, antiszociális anyakicsifia lett belőle.

A saját fia is utálja, nekem miért kéne szeretnem?