Ha nem megy, akkor miért erőltetik az emberek?
Annyian panaszkodnak itt, hogy nem jönnek ki egymással, nincs jó viszony, mindig csak a gond van, de akkor minek erőltetik a kapcsolat tartást? Hogy mások lássák, hogy milyen rendesek ők járnak anyóshoz/jár hozzájuk a menyük/vejük?
Miért nem elég, hogy megy a saját gyereke (ha akar) és ennyi. Miért kell menni, aztán panaszkodni, hogy így szar ott, úgy csak belekötnek, így csak a feszültség van stb.
Felnőtt emberek miért nem mondják azt, hogy nem megyek, mert minek?
Az unoka kérdést felesleges boncolgatni, mert azt is tudja vinni egyedül a szülő, meg a legtöbb ideírónál még fasorba sincs a gyerek, hogy amiatt kéne jópofát vágni egymáshoz minden vasárnap.
Mert nem minden fehér és fekete.
Ugye te sem gondolod komolyan, hogy csak azért hanyagolja valaki a szüleit, mert a férjével/feleségével nem felhőtlen a kapcsolatuk.
2-es ugye te sem gondolod komolyan, hogy nem tudod értelmezni a kérdésemet. Miért kéne a saját szüleit hanyagolni az embernek? Összevannak tán kötve? Egyedül már nem is tudja rányitni az ajtót a szüleire?
A férjem pl. jól kijön a szüleimmel, ennek ellenére sokkal gyakrabban megyek nélküle, mint vele. Hát még ha nem jönnének ki, akkor egyáltalán minek jönnek? Ha huszonévig tudtam a kapcsolatot tartani anyámmal egy harmadik ember nélkül, akkor miért kellene hozzá hirtelen a férjem a házasságunk után?
Ugyanígy, én nem szeretem anyósomat és nem is megyek, csak egy évben egyszer. A férjem meg megy gyakrabban. Elmegy, elvan, ennyi. Minek kéne állandóan elrángatnia magával?
Az ember évtizedeket leél a másik családja nélkül, úgy, hogy azt se tudja kik azok. Ha esetleg elválnak, akkor egész további életében szintén nem fogják látni se egymást, akkor se, ha előtte minden hétvégén ott kellett ülni. Ha nem olyan a viszony, akkor minek erőltetni? Én nem is hiszem el, hogy bármelyik félnek jó ez.
Ezt én sem értem, miért kell ennyire összenőni? Miért nem bírnak ki felnőtt emberek 1-2 napot, vagy ahol közel laknak 2-3 órát egymás nélkül?
Rengeteg veszekedést meg lehetne spórolni, ha nem lenne mindenki ennyire egymás hátsójában.
A szülőknél úgyse csinál senki semmi olyat, amit csak a párjával lehet, nyugodtan mehet néha egyedül is. Én biztos nem erőltetném, ha tudnám hogy a párom utál a szüleimnél lenni. Nem vagyok mazochista h termeljem magamnak a konfliktust.
Nem hiszem, hogy a hagyományokhoz ragaszkonda bárki is (bár azoktól nehéz "megszabadulni" ), hanem ahhoz hogy a párjukat választották, jóban-rosszban, ilyesmik.
És ezzel járnak emberek is.
Az első házasságomban az anyósékkal tök jó viszony volt. ők respektálták a saját gyereküket annyira, hogy nem avatkoztak új életébe.
Aztán volt egy hosszú kapcsolat, hát ott ez nem ment...
Vége is lett, mert én hiába nem mentem, ők azt nem fogták fel, hogy a gyerekük a gyerekük ugyan, - de nem gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!