Ha nem megy, akkor miért erőltetik az emberek?

Én sem azt mondom, hogy ne menjen senki. De mikor az egész csak kín, megjátszás, muszáj, és úgy egyáltalán mindenkinek kínos és idegesítő, akkor mi értelme van az egésznek? Nyilván az a legjobb, ha mindenki jóban van a másikkal, de emberek vagyunk, mind mások és semmi érdekes nincs abban, ha valaki nem jön ki valaki mással. Elvégre az a normális. Van akivel jóban leszünk, van akivel barátkozunk, van akivel meg nem. Sőt, van akit a hátunk közepére sem kívánunk, így elkerüljük. Lehet, hogy pont ilyen lesz a "szerzett rokonság" is. Szerintem emiatt nem kellene senkinek magyarázkodni, meg elnyomni és erőltetni, meg színészkedni. Felnőtt emberek életébe én tényleg nem értem, hogy miért kell egy kellemetlen kényszer kapcsolat, ahelyett, hogy egyszerűen mindenki folytatná az életét békében. Én a magam részéről nem annak örülök, hogy szeretik egymást a férjem meg a szüleim, hanem annak, hogy engem szeret. Nekem is vannak olyan rokonaim, akikhez kifejezetten nem szeret jönni, és hát nem is erőltetem. Én megyek, nekem nem fontos, hogy ő is ott legyen, nem is értem miért kéne fontosnak lennie. Belőlem ez nem vált ki érzelmeket, nekem az számít, hogy köztünk mi van, meg hogy úgy menedzseljük az életünket, hogy senki ne kapjon idegbajt más miatt, meg ne kényszerüljön olyasmire, amit jószántából nem tenne különben. De tényleg lehet, hogy én vagyok a hülye.

Most is van egy, akit minden egyes hétvégén idegesítenek, megoldásra se nyitott semmilyenre, mert úgyse működik, mert semmi se működött eddig se, az se megy, hogy ne foglalkozzon vele, de arra se nyitott, hogy akkor ne menjen, inkább szenved és sajnálja magát. Hát nekem ez tényleg magas.