Hogy értessem meg a feleségemmel végre, hogy a szülei, bár rendes emberek, rossz hatással vannak a családunkra és a lányunkra?
Anyósomék iskolázatlanok, feleségem volt az első érettségizett. Velem már az elején is hűvösek voltak, mert én voltam a "diplomás városi", aki nem dolgozik normálisan (kapálás, fűnyírás, favágás). Esküvő után folyton hívogattak, hogy azonnal menjünk le nekik segíteni, mindegy volt, hogy volt-e dolgunk. Pár alkalom után nemet mondtam, legalább szólnának előtte. Apósom innentől kezdve haragudott rám, amit csak fokozott az, amikor egyszer kért tőlünk pénzt (nem kölcsön, hanem örökbe!), mi nem adtunk, és ő a szemünkre vetette, hogy ahelyett, hogy "flancos nyaralásokra szórjuk a pénzt, inkább a családnak segíthetnénk" (ez 20 év után is bennem van). Az a baj, hogy még legyintenék erre, ha az apósom szándékosan akarna minket kihasználni, de nem, csak megszokta, hogy a családban senki sem ellenkezik vele. A maguk módján nagylelkűek voltak, termésből, lekvárból, húsból mindig kaptunk, viszont szúrta a szemüket, hogy mi nyaralni járunk, meg szórakozni, és nem falun élünk földművesként. Amikor a feleségem levelezőn járt egyetemre, ő volt a rossz, mert elhanyagolja a szüleit, gyomorfekélyt is kapott, mire meglett a diplomája, és hiába küldtünk nekik pénzt, mindig mondták, hogy nekik nem a pénzünk kell, hanem hogy látogassuk őket többet.
A lányom az egyetlen lányunoka, ami meg is látszódott: apósom nem törődött vele, anyósomnak ő volt a kedvence, viszont nagyon rosszul viselte, hogy "hétvégi nagymama" lett, ellentétben a többi unokájával. Amikor kiskamasz lett és versenyszerűen táncolni kezdett, nagyszülők egyszer se mentek el megnézni fellépéseken és zsémbelődtek, hogy milyen drága és haszontalan hobbi. Én egész idáig nyeltem, mert a nejem imádja őket, de amit a lányom egyetemi felvételijénél műveltek, akkor besokalltam. Szerintük a nő helye otthon van, hogy "kinyaltuk a sggét, ezért ilyen életképtelen" (nem tud főzni és nem tudja használni a mosógépet). Lányom egész este sírt, én pedig megmondtam a feleségemnek, hogy kész, vége, válasszon, de én nem vagyok rájuk kíváncsi többet.
Azért nehéz ügy, mert tényleg nem rossz emberek, keményen dolgoztak, felneveltek három gyereket és elvesztettek egyet. A feleségem tudja, min mentek keresztül, ezért ragaszkodik hozzájuk, de egyre öregebbek és keserűbbek, és mindenkibe belekötnek.
válasza:Ne haragudj, de a nagyszülők már 70 körül lehetnek. Nyilván nem fogja a feleséged megszakítani a szüleivel a kapcsolatot.
Az unoka már felnőtt ember. Ne látogassa, ha nem akarja őket. A lányodnak elmagyarázhatod, hogy nem őt akarták bántani, hanem ilyen a felfogásuk. 19 évesen csak megért ennyit.
válasza:Nem azt kérem, hogy fordítson nekik hátat, hanem ne védje őket, ne magyarázkodjon miattuk. Evidens, segítjük őket, ha kell, de nem vagyok hajlandó többet vasárnapi ebédekre járni vagy bármiben is közösködni velük.
Azt szeretném, hogy a feleségem tisztán lásson, hogy nem helyes az, ha a nagyszülő nem kíváncsi az unokájára, mert lány, vagy sosem nézi meg őt versenyén.
És nem a vizsgaidőszaktól kapott gyomorfekélyt annak idején, hanem az állandó csszegetéstől.
válasza:Elég kellemetlen helyzet, ráadásul csak a te nézőpontodat ismerjük.
A segítés kicsit bonyolult ügy, mert ha tényleg szükség lenne a segítségemre, akkor én is elvárnám, hogy ne az utolsó pillanatban szóljanak előtte. És természetesen egy fiatal pár kettesben is szeretne időt tölteni, ill. saját tennivalóik is lehetnek. Ugyanakkor, ha valaki rendszeresen ad a termésből, lekvárból, húsból stb. én igyekeznék lehetőség szerint valamennyit segíteni. Mert ez így fair.
Írtad, egyszer kért tőletek pénzt apósod. Nem ismerjük a dolog hátterét, mire kellett neki. Azzal egyetértek, hogy alapvetően mindenki a saját jövedelméből éljen meg, és csak ha nagyon megszorul, akkor kérjen kölcsön, örökre meg tényleg pofátlanság. Látod, ebben egyetértett veled a feleséged is, hisz ezt írtad: "MI nem adtunk".
Ami a lányodra vonatkozó buta megjegyzésüket illeti: csodálom, hogy az elmúlt 18 év alatt lányod nem szokott hozzá, hogy ők ilyenek, tehát nem tudta helyén kezelni ezt a megjegyzést. Annyit azért mondj el a lányodnak, hogy sokan lesznek még az életében, akik bántó megjegyzést tesznek rá, és nincs értelme ezeket magára vennie.
Azzal egyetértek, hogy nem akarod látogatni őket többé. Lehet valaki tisztességes, dolgos, de ha bunkó módon viselkedik velem vagy a gyerekemmel, akkor inkább megveszem a lekvárt, húst stb., de nem megyek hozzájuk jópofizni.
De a feleségedet ne állítsd válaszút elé! Remélem azt a mondatot nem úgy értetted, hogy elválsz tőle, ha továbbra is tartja a szüleivel a kapcsolatot. Szerintem menjen ő egyedül, ebben ne akadályozd, ne tegyél megjegyzéseket, de te ne menjél, és ha a lányod nem akar, akkor ő se. Ha ezt a kompromisszumot mindketten elfogadjátok, akkor neked többé nincs gondod apósodékkal, feleséged meg nincs korlátozva, hogy a szüleivel tartsa a kapcsolatot.
válasza:"Azt szeretném, hogy a feleségem tisztán lásson, hogy nem helyes az, ha a nagyszülő nem kíváncsi az unokájára, mert lány, vagy sosem nézi meg őt versenyén."
Kevesebb ítélkezést és több tapintatot!!!
Vedd észre, hogy a feleséged közted és köztük őrlődik!
Nagyon rosszízű számomra, hogy azt akarod vele kimondatni (vagy akár csak te folyton a fejéhez vágni), hogy az ő szülei nem helyénvalóan viselkednek.
Elvben igazad lehet, de fogadd el, hogy ő meg ennek ellenére szereti a szüleit. Szokj le arról, hogy a feleséged előtt véleményt nyilvánítasz (=rosszat mondasz) a szüleiről! Mert hiába van igazad, neki ez rosszul esik!
És ettől is gyomorfekélyt kaphat egyszer, hogy szeret téged is, szereti a szüleit is, tőled nyeli, amit a szüleiről mondasz, tőlük meg azt, amit rád mondanak. Legalább akkor tőled ne kelljen nyelnie!
A feleséged szüleit nem kell szeretned, de azt el kell fogadnod, hogy a feleséged a történtek ellenére is szereti őket!
Egy rossz szót sem szóltam a szüleire, amíg el nem kezdődött ez az egész diploma-ügy. Apósomról már
lemondtam, amikor szembesültem vele, hogy azért nem foglalkozik a lányommal, mert lány, bár a feleségem mindig bevonta őt a fociba meg a társasjátékokba.
Azon kívül én egyedül is kijártam hozzájuk a lányommal, ha a feleségem épp egyetemen volt vagy tanult.
A lányomat - ebben hibások vagyunk - ilyen szempontból "burokban" tartottuk, sosem ment ki egyedül a nagyszüleihez, sosem engedtem, hogy ott aludjon, nehogy szembesülnie kelljen azzal, hogy lányként nem ér annyit, mint az unokatestvérei. Feleségem ragaszkodott ahhoz, hogy a "nagyszülőnemmegyelafellépésedre" nem azért van, mert nem kíváncsiak rá, hanem mert elfoglaltak és fárasztó nekik bejönni.
Kamaszként már kezdte érezni, hogy itt valami nem stimmel, de a feleségem próbálta ezt leplezni - hogy a fellépőruhája túl kihívó, amihez ők nincsenek hozzászokva, hogy a fiúunokákat többet látja, velük ezért szorosabb a papa kapcsolata, meg egy kicsit magának is való, de ettől még téged is szeret, viszont a nagymama mindig a kedvedre akar tenni.
Nagylányként már ment a "csipkelődés", hogy ideje lenne megtanulnia háztartást vezetni, de ezt még el lehetett ütni. Akkor szembesült vele, amikor a fiúkat támogatták, hogy főiskolára mennek, ő, a lány viszont ne járjon egyetemre. Sosem beszéltek se előtte, se vele csúnyán. Mondom, anyós rajongott érte, após meg külön vele sose törődött.
Háromszor nyílt ki a bicska a zsebemben: amikor örökbe akart pénzt kérni, de azt még elintéztem, amikor kritizálták a lányukat, mert az egyetem miatt hanyagolja őket, és amikor meg akarták szabni, hogy a lányom lányként mit tehet és mit kell tennie.
válasza:"És akkor nem nyílik ki a bicska a zsebedben, amikor te akarod megmondani a feleségednek, hogy mit tehet és mit nem??"
NÉGYSZER "szabályoztam" a feleségemet:
1. Nem engedtem meg, hogy örökbe adjon pénzt az apjának.
2. Nem engedtem meg, hogy otthagyjuk egyedül a szüleinél a lányunkat.
3. Nem engedtem meg, hogy félbehagyja az egyetemi tanulmányait, ha már egyszer ő akart egyetemre járni.
4. Miután megbántották a lányunkat, megmondtam, hogy ez így nem mehet tovább, és én nem vagyok hajlandó látogatóba menni hozzájuk.
"Ki akartad fizetni őket pénzzel, holott a jelenlétetekre vágytak, az ő ajándékaikra meg legyintesz, holott gondolom, jóízűen elfogyasztottad, és a két kezük munkája volt benne."
Mindig nagyra becsültem őket az ajándékaikért. Fiatalokként gyakran mentünk hozzájuk segíteni, de akár tetszik, akár nem, ha a feleség levelezős egyetemista munka és család mellett és a gyereknek heti ötször edzése van, gyakran utazik verseny miatt, nem lehet minden hétvégét kint tölteni a nagyszülőknél. Ha már nem tudunk kint lenni kapálni és fát vágni, legalább anyagilag hadd segítsük őket.
"Azt inkább nem is kommentálom, hogy a lányodnak lövése nincs a házimunkáról"
Főzni nem tud és mosógépet használni. Képzeld, főzni én csak a diplomám után tanultam meg! Mosógépet a mai napig nem tudok használni. :-)
Miért baj az, ha nem akarom hogy naplopónak tartsanak, mert el tudom vinni a családomat nyaralni (hébe-hóba külföldre is), kirándulni, és mert szellemi munkát végzek?
válasza:"Miért baj az, ha nem akarom hogy naplopónak tartsanak, mert el tudom vinni a családomat nyaralni (hébe-hóba külföldre is), kirándulni, és mert szellemi munkát végzek?"
Közösen viszitek el a feleségeddel, nem?:-) Egyébként ennyi erővel ők is kérdezhetnék, hogy miért baj, ha számukra csak a kétkezi munka jelent valódi munkát, hogy jössz te ahhoz, hogy emiatt lenézed őket...:-) Az más kérdés, hogy az emberek (remélem) többségének nem ez a véleménye, az enyém sem, de ettől még, mint vélemény, tiszteletben tartandó. Egyébként ha te nem jársz hozzájuk, akkor problem solved, a feleségedet viszont hagyd már, nem kell győzködni. Neki ők a szülei.
És az kimaradt, hogy az én szüleim pár évvel még idősebbek is, és ők szívesen vigyáztak a gyerekre, ha mi elfoglaltak voltunk, és mindig eljöttek megnézni a fellépését.
Apósomék arra ritkán gondoltak, hogy NEKEM is vannak szüleim, akik igénylik a társaságunkat, és szeretnének unokázni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!