Akiknek rossz a kapcsolata az anyóssal/apóssal: miért alakult így? Hibásnak érzed magad a dologban?

Azért alakult így mert kiismertem és nem néztem el a hülyeségeit ill. A férjem szemét is felnyitottam, hogy lássa milyen is az anyja.

Nem érzem hibásnak magam. A kapcsolatunk Ok-Okozat azaz ha Ő nem ad okot akkor én sem így állok fel hozzá.

Nekem nem túl jó, de azért rossznak se mondanám, csak nagyon hűvösnek, és távolságtartónak. Az anyósomra vonatkozik csak.

Nem érzem magam felelősnek, mert próbálkozom, igyekszem, hogy szorosabb legyen a kapcsolatunk, mint más normális anyós-meny kapcsolatok. Annyi elutasítást kaptam, hogy végül ezért álltam le a próbálkozással. Nem leszek értetlen hülye, akinek úgy kell a szájába rágni, hogy nem kíváncsi rám/ránk, és nem is érdekli, mi van velünk.

Mikor erre rájöttem, hogy nincs értelme tovább erőlködni, már nem is zavart a dolog. Ha találkozunk, jó, ha nem, nem. Ha normális, én is az vagyok, ha nem az, bunkóskodik, akkor meg nem beszélgetek vele.

Nekem volt szerencsém pár hónapot vele lakni...

Mindenbe bele szólt,tudok főzni de mindent úgy kellett ahogy ő szokta csinálni,sose dicsérte a főztömet.

Az se volt jó ahogy takarítok,de Ő alig takarított.

Mióta külön költöztünk másik városba 1,5 éve azóta jó a kapcsolatunk,2-3 hetente találkozunk.

Nekem nincs anyósom, de a nagyim nem volt jóban anyukámmal. Alapból nem indultak jól, mert miután apukámat az első felesége megcsalta, a válás kimondása előtt (de már külön éltek), összejött anyukámmal. Ezek után a nagymamám (borderline szindróma), elkönyvelte, hogy anyukám csak a (nem létező) vagyon miatt házasodott be a családba, és meg akarja ölni őt is és a nagypapámat is. Ezt mindaddig hitte is, amíg nem keresett magának egyszer egy pocsék orvost, aki kis híján megölte egy hibásan végrehajtott műtéttel (előtte nem sikerült lebeszélni, de a pert megnyertük) és anyukámék több százezer forintot hagytak ott azért, hogy az intenzív osztályon kiemelt figyelemmel foglalkozzanak vele karácsony alatt.

Bocsi, tudom, hogy nem az én anyósom, de gondoltam, hogy ezek után sok mindenki hátradőlhet, hogy annyira nem is rossz az övé.

Nekem nem kifejezetten rossz a kapcsolatom anyósjelölttel, de nem is kifejezetten jó... inkább olyan udvariassági csevegés.

Alapvetően nem vagyok egy nagyon közvetlen, nagyon barátkozós típusú ember, és többször kell találkoznom egy emberrel ahhoz, hogy fel tudjak oldódni a társaságában. Ez mára jól kialakult, de lehet, ezt a picit hideg kapcsolatot ez is okozta. A másik az, hogy sokszor nem merek vele őszintén beszélni, mert ha megmondanám a véleményem, állna a fesztivál (én alapvetően nem szeretem a konfliktust, párom és közte amúgy is én vagyok a villámhárító, mert párom hevesebb természet és rengeteget veszekszenek)... sajnos elég helikopter stílusú ember, akivel nem lehet vitatkozni, mert egy az egyben kinyilatkoztat dolgokat, mintha a saját véleménye a megkérdőjelezhetetlen igazság lenne, elég érdekes stílusban, én meg elég sok mindent másképp látok (radikális homofób, rasszista, undorító módon nyilatkozik a tetovált emberekről, a mai világról sok esetben lövése sincs, de azért osztja az észt... színházból neki csak a régi, poros a jó, ha már progresszívebb, akkor meg sem próbálja vizsgálni, miért újítanak fel egy darabot, van-e oka, célja, már szar, ha nem kosztümben adják elő stb.).