Akiknek rossz a kapcsolata az anyóssal/apóssal: miért alakult így? Hibásnak érzed magad a dologban?

19. Tényleg nem jár a konkrétan rossz anyósról szóló kérdéshez az írkálni, akinek jó az anyósa, kiv. ha kivagyiskodni akar, hogy bezzeg ő jó meny / vő.

Plusz te az írásod alapján, gyanítom, férfi vagy. Azért a meny-anyós kapcsolat külön kategória. Sok anyós van, aki ráakaszkodik a fiára, kvázi szerelmes belé, és rögtön elkezd rivalizálni a (leendő) menyével, hogy bebizonyítsa, ő "jobb" nő minden téren. Ennek meg számos fokozata is van, a "semmilyen nő nem jó az én fiacskám számára"-tól kezdve egészen a "basszus, ha összejön egy nővel, nem fog tudni engem annyira pénzelni és elmegy a házicsicska"-ig. Persze nem azt mondom, hogy rossz meny nincs, sőt, de ez elég gyakori jelenség. Nyilván egy vővel nem fog rivalizálgatni, versenyezni egy anyós(jelölt) olyan szinten.

Az anya/apa a legjobbat akarja a gyerekének. És ha úgy érzik hogy nem te vagy a legjobb a lányuknak/fiuknak, akkor megkeserítik az életed :D

Ja, te meg ezt nem viseled el, ezt nem is titkolod, ezzel méginkább kihúzod nála a gyufát és ott a baj.

Hát... Mi közel 5 éve együtt, abból 2 éve vagyunk házasok. Anyósomék elváltak jó pár éve.

Apósommal semmi bajom nincs, imádom.

Laktam együtt anyósommal, ami pokol volt, nagyon hosszú volna leírni miket csinált, de a lényeg, hogy a mai napig tisztelettudóan beszélek és viselkedek vele, holott néha nagyon letörném a szarvát :D Ő tipikus az a fajta, hogy ő jobban tudja mi kell az egyszem fiacskájának, mint én, ő jobban csinál mindent, szóval az a tipikus agytröszt zseni banya... Ő most a párjánál lakik kb 3 éve, azelőtt 3x költözött oda-vissza egyik pasitól a másikhoz, aztán ide vissza, nem volt kompromisszum, nem beszéltük meg kinek mi legyen a dolga, hogy osszuk meg a háztartást stb, hogy ne legyen vita, de azért szidott mindenkinek milyen lusta nő vagyok... Persze, mert nem engedett semmit se csinálni, úgy meg hogy???? Na mindegy is. Szóval amíg nem lakott/lakik itthon szebb volt a rend, változatosan főztem, (mert ő csak a tyúkhús levest ismeri, meg a rántott húst disznóból, max csirkepörit. A férjem rettentő válogatós, a csirkét már nem tudja megenni, utálja, a rántott hús a könyökén jön ki, ritkán sütök, mindig mást, fel is szedett magára vagy 10 kilót.)

Akárhányszor velünk lakott csak a feszült légtér volt, jobb ha nincs itt. De ha jönnek a párjával azt lesi mi nincs megcsinálva, rágerjed, addig nem nyugszik amíg nem csinálhat itthon is vmit, pedig mindig panaszkodik hogy fáradt, fáj mindene, már csak azért is, hogy engem lealacsonyítson a párja előtt, hogy ő mekkora "dógos asszony" volt itthon is, meg a mindenhol... Meg olyankor ha jönnek hoz annyi kaját... pont olyat amit nem eszünk, de tudja jól hogy főzök rengeteget, minden nap főtt kaja van... szóltunk is a dolgokról szépen amik zavarnak, vagy nem hallja meg, vagy addig erősködik, amíg nem az amit ő akar.

Én úgy érzem megpróbálok mindent megtenni a béke kedvéért,semmi másért, amúgy csak elviselem.

Attól félek ha majd lesz gyerek minden nap jönni fog, majdnem hogy helyettünk akarná nevelni, gondozni, de akkor nagyon ki fogok kelni magamból és az a nagy szerencsém, hogy a férjem mellettem áll ki, ő is akkor nyugodtabb ha nincs itt az anyja. Tudom csúnya ilyet mondani, de ha annyira ráakaszkodik vkire a családja, hiába szereti, az egy idő után inkább nyűg, mint szeretet. Anyós pedig ezt csinálja sajnos.

Szóval én azt mondom, hogy általába a meny (jelölt) próbál tiszteletből jó viszonyt kialakítani, rábólintani anyós (após) akaratára a békesség végett, csak szerintem pont ezt használják ki!!!!

Mikor még csak együtt jártunk teljesen jó volt a kapcsolatunk. Vagyis én azt hittem.

Kettő év után megkérte a párom a kezem,akkor elhordott mindenféle büdös qrvának. Elveszem tőle a fiát stb. Válasz út elé állította fiát vagy ő vagy én :) Kidobta egyik percről a másikra otthonról.

Egy év múlva volt az esküvő, oda eljöttek,de nem szóltunk egymáshoz.

Rá 3 évre jött a baba :) Gondoltam az ő érdekében béküljünk ki. Eljött a kórházba megnézni a gyermekünket aki egy gyönyörű szép fiúcska lett. Ez nem hasonlít rád , hülye vagy ha felneveled .

Hibás vagyok-e ? Nem.

Van páromnak egy húga az ő férjével is haragban van anyós .

Van egy öccse páromnak.az ő feleségét sem szereti :)

Mi gyerekek jóban vagyunk egymással :) Nem tudunk mit tenni vele.

Én lassan anyós leszek :)

És szeretem a fiam választottját, ha v,mi nem tetszik vele beszélem meg . De neki is mondtam bátran mondja meg a véleményét beszéljük meg ha úgy érzi nem tetszik neki valami .

Én szeretnék az életük része lenni és nem ellenség lenni.

Anyósom megtanított rá milyen NE legyek !!!

Amíg csak együtt jártunk a párommal, azt hittem szeret engem az anyósjelölt.

Sokat beszélgettünk, mindig meghallgattam pedig volt hogy 10 alkalomból 7x ugyanazt mesélte, de mintha akkor mondaná először.

Folyton kibeszélt mindenkit,én pedig csak hallgattam.

Nem gondoltam akkor, hogy akár rólam is igy beszélhet másnak.

Aztán 5 év együtt járás után úgy éreztük a párommal hogy jöhet a baba.

Már volt lakás is.

Na akkor már kezdtem észrevenni hogy milyen asszony.

Már akkor próbált beleszólni egy-két dologba a terhességemmel kapcsolatban.

Piócáskodni is kezdett.

Aztán megszületett a fiúnk és ki is mutatta gyorsan a fogafehérjét.

Mindenben osztotta volna az észt,kb úgy gondolta hogy neki szültem a gyereket.

Na én gyorsan szóltam a páromnak hogy állítsa le,azért elbeszélgettem vele én is.

Aztán 4 hónapos volt a gyerek,amikor a párom öccsének a barátnője kitálalt nekem,hogy elhord mindenfélének meg én nemtudom hogy kell gyereket nevelni.

Volt nagy banzáj ebből,mert elakartam tiltani a gyereket tőle.

Párommal is majdnem szétmentünk miatta.

Ő tagadott mindent,de tudom hogy minden igaz volt.

Ennek már lassan 2 éve.

Járunk hozzá minden hétvégén 1-2 órára.

Belementem, mert a gyereket nélkülem nem engedem oda.

Nem 100-as a nő,féltem tőle.

Nem kérdezek tőle semmit, nem igazán beszélgetek vele.

Ő persze nyalná a seggem, de nem hagyom.

Ezek csak kötelező látogatások,mert a párom nagyon sajnálja az anyját és nem bírná ki ha eltiltanánk a gyereket tőle.

Nem érzem hibásnak magam,mert én mindig jó voltam hozzá.

Egyszerűen nem kértem a szülői tudásával,mert a gyereket magunknak szültem.

Egyébként neki egyik mennye sem jó,pedig hárman is vagyunk.

A fiait lelkileg teljesen leterheli.

A férjétől nemrég elvált és folyton a fiai isszák a levét ennek.

Agyilag sincs valami a helyén neki.

Mindegy,hosszú lenne leírni.

Ha leírnám a dolgokat el se hinnétek.

Tipikus mártíranya!