Lehet valaki jó szülő, ha a családjában sorozatosan rossz mintákat látott és élt át, és nem jó a kapcsolata a szüleivel sem?

Lehet, de iszonyatosan nehéz.

És nem árt, ha kap más mintákat, mondjuk olvas egy rahedli könyvet a gyereknevelésről, pszichológiáról, emberi kapcsolatokról.

Kell még mellé rengeteg önuralom, hogy stressz hatására ne azt a mintát kövesse, amit kapott (pl. kiabálás)

És rettentően fontos, hogy kapjon visszajelzést, megerősítést a gyerektől is. Mert amikor ennek ellenére is folyamatos kudarcok érik a nevelés során, akkor könnyebbnek tűnik a másik út. Ordítani, kiakadni, meg hasonlók... elvégre a szép szóval se ért el semmit.

Ilyenkor jön az, hogy a lázadó kamasznak a szülei is kifordulnak magukból, mert "kaptam én is pár pofont, és mégis rendes ember lettem, ennek a sza.rosnak meg a se.gge is ki van nyalva, és erre ezt kapom cserébe".

Nekem még nem kamaszok, de ha nem csapom agyon egyiket a másikkal, még lehetnek. :P

Környezetemben sok ilyen pálfordulást láttam. Szóval kedves kamaszok, nektek is van benne részetek, ha a szüleitek vadállatok lesznek.

El se tudom képzelni, hogy fogjuk túlélni a kamaszkort. Egyelőre ott tartok, hogy remélem, nem lesz a gyerekeimből olyan baromfi, mint oly sokan. Most egész aranyosak. :)

Aztán ha 14 évesen bekattannak, legfeljebb azzal kelek és fekszek, hogy hány nap múlva töltik a 18-at, és akkor repülnek. :)

Kérdező, én egy kicsit megtapasztaltam ezt milyen is. Gyerekkoromban jó gyerek voltam, öcsém volt nagyon mániás. Ha lefagyott a router akkor pl, megtiltotta, hogy bármilyen vezetéket is kihúzzak belőle, ha kihúztam és visszadugtam neki mégegyszer meg kellett azt csinálnia, mert az úgy jó. Ha nem tetszett neki valami nekiállt hisztizni, hogy kierőszakolja tőlem, ez odáig szokott fajulni, hogy apám parancsolta meg nekem, hogy csináljam meg amit kért. Rettentően mániás öcsém volt.

Szerencsére anyám sokat foglalkozott velem, mivel én voltam az első gyerek folyamatosan ki lettem kérdezve, az öcsém pedig csak nagyon ritkán, ennek az lett az eredménye, hogy el tudtam menni egyetemre, nagyobb szorgalmam lett, de szerencsétlen öcsém egy OKJ-s képzésen túl nem sokra vitte. Szóval voltak nevelési hibák bőven amiket láttam.

Ezt követte, hogy anyám megcsalta apámat, mi már tudtunk róla, mert anyánk elmondta, apám még csak nem is gyanította. Mindez persze annak is volt köszönhető, hogy apám alkoholista volt 12 évig (néha kisebb szünetekkel max 2 hónap). Apa és anya kapcsolatuk a házasságuk elején nagyon jó volt, szinte mintaférj volt apám. Aztán idővel apám ha ivott társaságban eléggé érdekesen kezdett el viselkedni, mivel anyámnak ez ciki volt ezek a társasági találkozások elkezdtek úgy folytatódni, hogy csak anyám ment. Nem beszélték meg a problémáikat, ha valamit meg is beszéltek azt előttünk gyerekek előtt tették és veszekedős hangnemben, néha orditozva, hisztizve. Így jutottunk el a 12 éves alkoholizmus állapotába.

Ezt követte a válás, majd egy évre rá apám meghalt. Én ez alatt az idő alatt egyetemre jártam kimaradtam az egészből, öcsémen viszont meglátszik hogy ő ebben benne volt elejétől a végéig. Anyu és apu 1 évig jártak a nagyszüleinkhez házasságot szinlelve, miközben már rég elváltak.

Szóval elég sok rossz mintát láttam, mit hogyan NEM kéne csinálni, így felnőtt fejjel én ezt teljes mértékben kerülöm. Nagyon jó a kapcsolatunk a menyasszonyommal, mindent meg tudunk beszélni és nem úgy, ahogy azt anyám és apám tette. Mivel ő pedagógus a gyerek nevelést is jobban fogjuk csinálni, mert ő ért hozzá, ezt csinálja minden nap és én is elég rossz példát láttam, mit nem kéne csinálni a gyerekkel, gyerek előtt... Idén házasodunk össze, mivel tudom hogy egy válás tönkreteheti egy gyerek jövőjét, ezért semmiféle módon nem is gondolok válásra, mindkettőnk hozzáállása is olyan, hogy MINDENT meg lehet javítani.

27/F

"Idén házasodunk össze, mivel tudom hogy egy válás tönkreteheti egy gyerek jövőjét,"

Ennél jobban csak az teheti jobban tönkre egy gyerek életét, ha a szülők kényszerből együtt maradnak. Lásd a ti példátokat. Jobban jártatok volna, ha anyukád időben lép és nem egy alkoholista apa mellett, napi veszekedések között kell felnőnötök.

Válaszolva a kérdésre: Igen, lehet valaki attól jó szülő, hogy rossz példát látott otthon, de ehhez az is kell, hogy ki tudjon törni a környezetéből és legyen körülötte más példa. Sajnos viszont az ellenkezője is előfordul. Normális családi példa mellett is lehet valaki borzalmas szülő.

Az, hogy kiből, milyen szülő válik nagy részben érzelmi intelligencia kérdése.

Attól függ, hogy tanul-e belőle. Ha nem, akkor megismétli, vagy éppenséggel az ellenkező végletbe esik.

Ha igen, akkor simán.

(Különvélemény: a szülőkkel való rossz kapcsolat - ilyen előélet esetén - azért ad némi okot a reményre.)