Rossz szülő lennék-e, ha az örökbefogadott gyermekemnek még kiskorában elmondanám, hogy örökbefogadott?

Már három éves kor elött is el kell mondani, kezdettöl nyiltan kell a témához állni.

Amikor a gyerek kezd kérdezgetni, nyugodtan lehet mondani, hogy szerettek volna egy gyereket és ezért öt választottátok ki magatoknak.

Késöbb természetesen rájön, hogy a gyereket nem így szokás valasztani, akkor megintcsak az a jó válasz, hogy az az anyuka, akinek a hasában nött, nem tudta vállalni öt, és azért, hogy neki jobb legyen, átengedte az örökbefogadó szülöknek, hogy a gyereknek jó legyen az élete.

Így a gyerek kezdettöl tudja, hogy a szülei nem biológiailag azok, de éppen mert soksem volt titok, nem is lesz neki trauma.

Szerintem már a kezdettől fogva el kell neki mondani, szóval még 3 éves kora előtt. Persze akkor még nem értené, hogy pontosan miről van szó, de nyugodtan el lehet (vagyis szerintem el kell) neki mondani, hogy ő nem a te hasadban volt. Van ilyen mesekönyv is, hogy nekem két születésnapom van, és az pont erről szól. Szerintem is jó ötlet így, hogy megünneplitek azt a napot is minden évben, amikor hozzátok került a baba.

Szerintem ha nem mondjátok el az elején, csak később, (még ha az már 6 éves korában van mondjuk), az nagy traumát okozna. Szóval már a kezdetektől fogva mondani kell ezt neki, pl amikor a kisgyerek kérdezi, hogy hogyan születnek a kisbabák.