Hogy értessem meg a feleségemmel végre, hogy a szülei, bár rendes emberek, rossz hatással vannak a családunkra és a lányunkra?

Anyósomék iskolázatlanok, feleségem volt az első érettségizett. Velem már az elején is hűvösek voltak, mert én voltam a "diplomás városi", aki nem dolgozik normálisan (kapálás, fűnyírás, favágás). Esküvő után folyton hívogattak, hogy azonnal menjünk le nekik segíteni, mindegy volt, hogy volt-e dolgunk. Pár alkalom után nemet mondtam, legalább szólnának előtte. Apósom innentől kezdve haragudott rám, amit csak fokozott az, amikor egyszer kért tőlünk pénzt (nem kölcsön, hanem örökbe!), mi nem adtunk, és ő a szemünkre vetette, hogy ahelyett, hogy "flancos nyaralásokra szórjuk a pénzt, inkább a családnak segíthetnénk" (ez 20 év után is bennem van). Az a baj, hogy még legyintenék erre, ha az apósom szándékosan akarna minket kihasználni, de nem, csak megszokta, hogy a családban senki sem ellenkezik vele. A maguk módján nagylelkűek voltak, termésből, lekvárból, húsból mindig kaptunk, viszont szúrta a szemüket, hogy mi nyaralni járunk, meg szórakozni, és nem falun élünk földművesként. Amikor a feleségem levelezőn járt egyetemre, ő volt a rossz, mert elhanyagolja a szüleit, gyomorfekélyt is kapott, mire meglett a diplomája, és hiába küldtünk nekik pénzt, mindig mondták, hogy nekik nem a pénzünk kell, hanem hogy látogassuk őket többet.

A lányom az egyetlen lányunoka, ami meg is látszódott: apósom nem törődött vele, anyósomnak ő volt a kedvence, viszont nagyon rosszul viselte, hogy "hétvégi nagymama" lett, ellentétben a többi unokájával. Amikor kiskamasz lett és versenyszerűen táncolni kezdett, nagyszülők egyszer se mentek el megnézni fellépéseken és zsémbelődtek, hogy milyen drága és haszontalan hobbi. Én egész idáig nyeltem, mert a nejem imádja őket, de amit a lányom egyetemi felvételijénél műveltek, akkor besokalltam. Szerintük a nő helye otthon van, hogy "kinyaltuk a sggét, ezért ilyen életképtelen" (nem tud főzni és nem tudja használni a mosógépet). Lányom egész este sírt, én pedig megmondtam a feleségemnek, hogy kész, vége, válasszon, de én nem vagyok rájuk kíváncsi többet.

Azért nehéz ügy, mert tényleg nem rossz emberek, keményen dolgoztak, felneveltek három gyereket és elvesztettek egyet. A feleségem tudja, min mentek keresztül, ezért ragaszkodik hozzájuk, de egyre öregebbek és keserűbbek, és mindenkibe belekötnek.