Az anyós kutat a cuccaim között és a szobánkba járkál ha elmegyünk otthonról! Mit tegyek?

"Bírom ezeket a válaszokat, hogy nem kellett volna odaköltöznöd meg hasonlók. Normális családoknál ez igenis működhet egy ideig."

És normális családoknál a beköltözőm liba nyilván ezerrel szidja a házigazdáit. Nem kell ott lébecolni. Van albérlet, minden. Akkor nem kell kötözködni a befogadó családdal.

Először a párod beszéljen vele. Ha nem akar vagy őt ez nem zavarja (bár milyen ember az, akit nem zavar, ha kutatnak a személyes cuccai között?), akkor neked kell vele beszélned erről. Nem támadóan, hanem szépen. Kérdezd meg, miért csinálja, esetleg szüksége van-e valamire, amit be tudnál neki szerezni?

Gondolom a rezsibe, házimunkába, főzésbe, fogyó holmik vásárlásába (pl. mosószer) beszállsz, így kérheted tőle, hogy a szobátokat hagyja békén.

1. költözöl el

2. költözöl haza

3. 20 évesen felesleges együtt élni anyóssal

Kössetek ltp-t, tegyetek félre, menjetek albiba!

Én is laktam anyósnál. Ők azt akarták, hogy a fiuk el ne költözzön véletlenül sem otthonról a pénzre hivatkozva, hogy neki! jobb úgy. Ezzel pumpolták amíg nem jó szìvvel beadtam a derekam jó, legyünk náluk valameddig. Hát nem úgy gondoltam, hogy 2 évig is... Legnehezebb 2 évem volt.

Azt tudom javasolni, hogy mondjuk laktok ott 3 hónapig, addig össze szedtek valamennyit az albérletre, s ha megvan, elköltöztök. Vagy menjetek hozzátok, ha ott jobb a helyzet. Nem muszáj neked ott lenni, mehetne ő is ennyi erővel hozzátok lakni ugyanígy rövidebb ideig, mert őszintén szólva nagyon kapcsolatmegrontó amikor nem hagyják az embert felnőni, beleszólnak a dolgokba mert a gyerekem stb... Szóval sehol nem jó parkapcsolatban lakni, egyik szülőnél sem. Én szeretem a családomat, de én már külön akartam lakni. Az nagy baj amikor a másik fél meg nem. Nálunk sok vita volt ezen, magamon is csodálkozom mennyi türelmem volt. Az 2 év arra volt jó, hogy rájöjjek mennyire jó a magam urának lenni. Kiszolgáltatott voltam, hallgass volt a nevem... Amikor kiálltam magamért, már nem voltam olyan jó fej, pedig lehetett volna sokkal jobb a viszony amúgy. Nem lett volna alapból gond, ha arra buzdítja a gyerekét, hogy nőjjön fel és menjünk külön.

Az én házam az én váram. A családjánál ezt nyíltan kimondtuk, mindenki tudta, én is sokszor mondtam az anyjának, hogy tudom, hogy semmi szavam, ő sem tagadta ezt. De mondjuk attól az nem jogos, hogy a cuccaidban turkál akkor is ha az ő háza! Ha nem tetszik neki a dolog, akkor mondja a szemedbe, hogy ne lakjatok ott! Ennyi.

Esetleg rákérdezhetsz erre nála!