Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Anyósomék mindig elfelejtik,...

Anyósomék mindig elfelejtik, hogy édesapám meghalt. Más is járt már így?

Figyelt kérdés
Édesapám 18 éves koromban halt meg, akkor már együtt voltunk a párommal, az anyukáját is ismertem. (Elváltak a szülei és ő az apjával élt.) A szüleink nem találkoztak, mert messze laktunk egymástól, aztán apum beteg lett (tüdőrák) és azt mondta, hogy majd akkor akar velük találkozni, ha jobban lesz, de sajnos erre nem került sor. Anyósoméknak mondtam, hogy beteg és azt is, mikor meghalt, de utána mindig elfelejtették. Pl. továbbra is rákérdeztek néha, hogy jobban van e már, kórházban van e még vagy mikor múlt időbe beszéltem róla pl. hogy "Apum is ilyen felsőket hordott" akkor megkérdezték, hogy "Miért, már nem?" Tudták (legalább is mi mondtuk nekik), hogy tüdőrákban hunyt el, ők láncdohányosok, vágni lehet a füstöt a lakásban és megkérdeztem, hogy nyithatok e ablakot, mire úgy reagált, hogy "Ne legyünk finnyásak, egy kis füstbe nem halunk bele." (Tudom én, hogy nem lesz mindenki rákos, de nekem ez akkor is rosszul esett.) A szülinapomon volt apum temetése ezért nem is igazán szeretem megünnepelni. Ha vesznek valami apróságot és felköszöntenek annak örülök, de nem akarom, hogy bulit rendezzenek meg ilyenek. Anyósoméknak mondtuk is, hogy aznap volt a temetése ezért nem akarok felhajtást, de mikor megtudta, hogy "kimaradt" a szülinapi bulim, rögtön szervezett egyet, odahívta a családot meg minden. (Mondtam, hogy nekünk amúgy sem jó az a nap, amikorra szervezte, úgyhogy nem tudtunk elmenni, de ők attól megtartották szóval csak egy ok volt, hogy bulizzanak. Párom szülinapját is így "ünneplik", hogy ő sokszor ott sincs.) Sokszor viccelődnek a cigis dobozon lévő elriasztó képekkel, de volt, mikor pár héttel a temetés után elmentünk egy ravatalozó mellett és azon kezdtek viccelődni. Tudom hogy ez nem felém irányul, de akkor is rosszul esik, mert én végignéztem azt, amin ők épp nevetgélnek. Többször is szóltunk már nekik, párom is szokta emlékeztetni őket, ha valami ilyesmit mondanak, de mindig elfelejtik vagy azt mondják, hogy nem is mondtuk nekik meg nem is tudták. Volt, hogy karácsonyra is vettek neki borotvahabot, hogy adjam majd oda neki, pedig már 2 éve nem is élt. Már évek óta ez megy. Tudom, hogy nem körülöttem forog a világ, meg nem is ismerték, de azért ezt csak megjegyzi az ember, nem? (Én is tudom, hogy anyósom férjének nincsenek szülei, pedig csak egyszer mondták.) Páromat is nagyon idegesíti, szokta is nekik mondani, de volt hogy el is jöttünk tőlük, mert vagy 5x szólt és ötödszörre is "elfelejtették". (Kérdezgették, hogy mit mondtak a dokik, mikor kell visszamennie kórházba, ilyeneket. Nem egymás után, hanem úgy 1-2 óránként kérdeztek egy ilyet.) Amúgy nem megyünk hozzájuk gyakran, de ez akkor is furcsa. Van, hogy már inkább rájuk hagyom, de ha mástól megtudják akkor mindig elszörnyülködnek, hogy hát ők nem is tudták. Másoknál is van ilyen?

2017. dec. 6. 11:19
1 2 3
 11/28 anonim ***** válasza:
95%

Uhh, ez elég durva, de valamennyire ismerős. Kivéve a borotvahabos dolog, lehet hülye kérdés, de nem piálnak sokat?


Velem hasonlóképp van mióta öngyilkos lett az apám pár éve.

Csak nekem inkább a baráti társaságom ilyen.

Egyszerűen szerintem sok ember nem gondol bele, nem is tudom hogyan fogalmazzam meg...menet közben, hétköznapi rutin viselkedés közben elfelejti.

Nem sebnyalogatásként, csak leírom nálam mik voltak hasonlóak:

Temetés után láttam, ahogy a buszmegállóban állnak a szertartásról igyekvő ismerősök és röhögnek, viccelődnek. Ez akkor rosszul esett, de rájöttem, hogy ez nem nekem vagy apámnak szól.

Egyik barátom öngyilkosos poénokat osztott meg a közösségi oldalon. Olyan filmet nézetett meg velem, mert neki tetszett, amiben ugyanúgy lesz öngyilkos az adott ember, utána csodálkozott, hogy jaj ez csak egy film.

Halottak napján nem fogta fel, hogy nincsen kedvem bulizni menni-akkor szoktak lenni ilyen beöltözős bulik, hanem otthon szeretnék lenni a családommal.

Őrá azért vagyok dühös, mert mindig hangoztatja, mennyire érzékeny és empatikus. Közben teljesen vakfolt neki az apám halála.

Ismerősöm, aki hatalmas szenvedő volt mindig, utána pár hónappal küldött át egy hírt, hogy valami helyi srác, akit egyszer látott zenélni koncerten és nem is ismerte, öngyilkos lett, és "hát nem tudom hogy dolgozom ezt fel". Ő is mindig elfelejti, többször intett már, hogy nekem milyen jó dolgom van, ellentétben vele (szerető családja van). Vagy azzal poénkodott, hogy "felakasztja magát, mert ez meg ez történt", utána bocsánatot kért.


Bocs, csak érzékeltetni akartam, hogy sok ember egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel, a halállal. De amiket írtál szerintem már tényleg a demencia, vagy valami idiotizmus hozadéka lehet, mert pl. az ajándékozás is átgondolt, összetett cselekedet.

Sajnálom.

2017. dec. 6. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/28 anonim ***** válasza:
12%
De kerdezo, ahogy irod ez mar regebben volt, mostanaban nincs, akkor most te miert hozod fel, vagy most jutott eszedbe kiirni a kerdest?
2017. dec. 6. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/28 anonim ***** válasza:
95%
Ja látom írtál azóta. Hát akkor lehet tudatosan kóstolgatnak?
2017. dec. 6. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/28 A kérdező kommentje:

Elég ritkán megyünk hozzájuk és nyilván, ha folyton ez lenne a téma akkor biztos, hogy egyáltalán nem mennénk. Így egy évben 3x vagyunk ott kb. Nem szokták boncolgatni, egyszerűen tudomásul veszik, ha mondjuk, csak nekem teljesen olyan, mintha elfelejtenék az ilyen elhintett kérdésekből. Amúgy szeretnek inni, valószínű az is nagyban közre játszik, de ilyennel még nem találkoztam.


Ha jobban belegondolok másban is elég feledékeny. Egyszer elfelejtette beíratni iskolába a kisebbik fiát, úgy telefonált neki egy sulis ismerős, hogy miért nem szerepel a neve a többiek között. A legtöbb esetben viszont inkább megbízhatatlannak mondanám. Megígér valamit aztán szó nélkül nem teszi meg. Páromnak is megígérte kiskorában ezerszer, hogy eljön érte aztán persze sose jött ő meg egész nap várta a kapuba. De volt már, hogy áthívtuk magunkhoz, miután összeköltöztünk, mert gondoltam érdekli, hogy hol lakik a gyereke, mert eddig az volt a baja, hogy a "hülye apjánál van" és ezért nem látogatja meg. Aztán nem jött át, de nem is szólt előtte. Nem hiszem, hogy ezeket is elfelejti.


Lehet tényleg, csak kimegy a fejükből a hétköznapokban.

2017. dec. 6. 12:35
 15/28 anonim ***** válasza:
97%
Úgy látszik, nekik a dohányzás nem csak tüdőre, agyra is ment...
2017. dec. 6. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/28 anonim ***** válasza:
95%

Komolyan mondom, elképedve olvasom, amit leírtál, és hogy 80-adszorra elmondva se tudják megjegyezni, hogy apud meghalt. Az ilyesmit nem szokták elfelejteni még a szomszédok sem, nemhogy anyósod. Vágni lehet a füstöt a lakásban. Hát csodálatos. Manapság normális emberek nem bagóznak bent a lakásban.

Szerintem is le van épülve agyilag, mert épelméjű ember nem csinálna veled ilyet. Hagyd őket a fenébe, ők már nem fognak megjavulni...

2017. dec. 6. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/28 anonim ***** válasza:
26%
Nahát, másnál is van ilyen szelektív feledékenység? Nálunk az én családom, elvileg csupa értelmes ember, mégis 11 éve minden áldott családi bulin megkérdezi valaki a férjemet, hogy tulajdonképpen mivel foglalkozik? Eleinte sértő volt, így 11 év után csak röhögünk rajtuk. De érteni mi sem értjük. Nem direkt csinálják, nem poénkodnak, halál komolyan elfelejtik szeptember és karácsony között, hogy ezt már kérdezték, válaszolt, még vissza is kérdeztek... hihetetlen.
2017. dec. 6. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/28 anonim ***** válasza:
7%
A temetésen nem voltak ott a párod szülei?
2017. dec. 6. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/28 A kérdező kommentje:
11-es. Köszönöm, hogy leírtad. Az én társaságomban is voltak ilyenek. Egyik barátnőmnek elmondtam, hogy apum rákos, letudta annyival, hogy úgyis meg fog gyógyulni. Mikor meg mástól hallotta, hogy beteg akkor rohant hozzám, hogy miért nem mondtam? De ez csak 1x volt, lehet nem figyelt vagy elértett valamit. De volt egy csaj, nekem apum meghalt, barátnőimnek meg elváltak a szüleik és mikor erről beszélgettünk akkor a csaj felkiáltott, hogy "háháá..nekem van apukám!" De volt, mikor az apja nem fizetett ki neki valamit és az mondta, hogy örüljek, hogy velem már nem lesz ilyen köcsög az apám. Meg ugye én örököltem így a házunkat és arra is irigykedett, hogy de jó nekem. (Hát marhára...) Meg is lett mondva neki, hogy azért gondolkozzon már néha, mert én szívesen elcserélném a házat apámra, ha tehetném. Másnap, mikor meghalt felhívtam egy barátnőmet, hogy had menjek már át hozzá, valahogy jött a csaj is és az volt a baja, hogy miért nem nézzük azt a filmet, amit ő akar. (Hamar el lett küldve a francba aztán még várta volna, hogy bocsánatot kérjünk, amiért bunkók voltunk vele, mikor alapból nem hívta senki, csak ő eldöntötte, hogy jön velünk.) Szívem szerint kilöktem volna egy kamion elé, de úgy gondoltam elég büntetés neki, hogy ennyi esze van 19 évesen. Ő is mindig nagyon büszke volt, hogy mennyire együttérző. Sajnos vannak ilyen emberek.
2017. dec. 6. 13:31
 20/28 A kérdező kommentje:
Nem voltak ott a temetésen, nem ismerték személyesen. (170 km-re laktunk tőlük.)
2017. dec. 6. 13:34
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!