Anyósomék mindig elfelejtik, hogy édesapám meghalt. Más is járt már így?

Édesapám 18 éves koromban halt meg, akkor már együtt voltunk a párommal, az anyukáját is ismertem. (Elváltak a szülei és ő az apjával élt.) A szüleink nem találkoztak, mert messze laktunk egymástól, aztán apum beteg lett (tüdőrák) és azt mondta, hogy majd akkor akar velük találkozni, ha jobban lesz, de sajnos erre nem került sor. Anyósoméknak mondtam, hogy beteg és azt is, mikor meghalt, de utána mindig elfelejtették. Pl. továbbra is rákérdeztek néha, hogy jobban van e már, kórházban van e még vagy mikor múlt időbe beszéltem róla pl. hogy "Apum is ilyen felsőket hordott" akkor megkérdezték, hogy "Miért, már nem?" Tudták (legalább is mi mondtuk nekik), hogy tüdőrákban hunyt el, ők láncdohányosok, vágni lehet a füstöt a lakásban és megkérdeztem, hogy nyithatok e ablakot, mire úgy reagált, hogy "Ne legyünk finnyásak, egy kis füstbe nem halunk bele." (Tudom én, hogy nem lesz mindenki rákos, de nekem ez akkor is rosszul esett.) A szülinapomon volt apum temetése ezért nem is igazán szeretem megünnepelni. Ha vesznek valami apróságot és felköszöntenek annak örülök, de nem akarom, hogy bulit rendezzenek meg ilyenek. Anyósoméknak mondtuk is, hogy aznap volt a temetése ezért nem akarok felhajtást, de mikor megtudta, hogy "kimaradt" a szülinapi bulim, rögtön szervezett egyet, odahívta a családot meg minden. (Mondtam, hogy nekünk amúgy sem jó az a nap, amikorra szervezte, úgyhogy nem tudtunk elmenni, de ők attól megtartották szóval csak egy ok volt, hogy bulizzanak. Párom szülinapját is így "ünneplik", hogy ő sokszor ott sincs.) Sokszor viccelődnek a cigis dobozon lévő elriasztó képekkel, de volt, mikor pár héttel a temetés után elmentünk egy ravatalozó mellett és azon kezdtek viccelődni. Tudom hogy ez nem felém irányul, de akkor is rosszul esik, mert én végignéztem azt, amin ők épp nevetgélnek. Többször is szóltunk már nekik, párom is szokta emlékeztetni őket, ha valami ilyesmit mondanak, de mindig elfelejtik vagy azt mondják, hogy nem is mondtuk nekik meg nem is tudták. Volt, hogy karácsonyra is vettek neki borotvahabot, hogy adjam majd oda neki, pedig már 2 éve nem is élt. Már évek óta ez megy. Tudom, hogy nem körülöttem forog a világ, meg nem is ismerték, de azért ezt csak megjegyzi az ember, nem? (Én is tudom, hogy anyósom férjének nincsenek szülei, pedig csak egyszer mondták.) Páromat is nagyon idegesíti, szokta is nekik mondani, de volt hogy el is jöttünk tőlük, mert vagy 5x szólt és ötödszörre is "elfelejtették". (Kérdezgették, hogy mit mondtak a dokik, mikor kell visszamennie kórházba, ilyeneket. Nem egymás után, hanem úgy 1-2 óránként kérdeztek egy ilyet.) Amúgy nem megyünk hozzájuk gyakran, de ez akkor is furcsa. Van, hogy már inkább rájuk hagyom, de ha mástól megtudják akkor mindig elszörnyülködnek, hogy hát ők nem is tudták. Másoknál is van ilyen?