Mit tennétek a helyemben? Normálisak anyósomék? Vagy én fújom fel a dolgot?
Sziasztok! Adott egy negyvenes éveiben járó férfi és egy valamennyivel fiatalabb hölgy.
Mesébe illő találkozás, szerelem, összeköltözés , házasság, majd kisbaba születése. Semmiféle konfliktus kettőjük között, ha mégis: a férfi szülei.
Itt laknak a másik utcában. Az egész probléma azzal kezdődött, hogy megszületett első és egyetlen unokájuk. Sokat vártak rá, gondolom, így természetes, hogy örülnek neki, szeretik.
Már a kórházba is úgy törtek be, minden kopogás nélkül. Épp szoptattam, így férjem megkérte őket, legyenek szívesek és várjanak addig kint. Szerintem ez egy teljesen intim dolog és nem tartozik pl. apósomra, miként veszem elő a mellem és adom a szájába a gyerekemnek. Aztán hazakerültünk. Elképzeltem, milyen meghitt lesz hármasban, a pillanatot, amikor állunk a kiságynál, csodálva nézzük a babánkat. De nem így lett. Hazaértünk, anyósomék már bent voltak (kulcsuk van) és lerohanták az unokát.
Minden egyes nap többször átjöttek előzetes egyeztetés, főleg csengetés vagy kopogás nélkül. Nem egyszer volt, hogy szoptattam, ők meg már a nappali közepén jártak.
Alapjába véve jó emberek, nem akarnak senkinek rosszat, főleg nem a gyereküknek. Azért is hálás vagyok, hogy anyósom főz ránk. De nem értem, ha megmondtam neki, hogy köszönöm szépen, főztem, nincs szükség arra, hogy áthozzon valami ételt, akkor miért mondja utána azt, hogy nem érdekli, átjön akkor is, aztán majd csinálok vele, amit akarok?!
Apósom annyiszor ült itt, várta, hogy félébredjen a pici, én meg ott ültem vele szemben, s én is inkább pihenni akartam volna... mindig, mikor jött és aludt, szomorúan konstatálta, nem értette, miért alszik már megint ez a gyerek...
Szóval állandóan ezek a bejárkálások. Elmondtam a férjemnek, hogy szerintem ez így nem oké, nekünk is van magánéletünk, legalább szóljanak át, mielőtt átjönnek. Ez meg is oldódott. Viszont, ha mi nem megyünk, nem látják fél napig az unokát, már remegnek, minden bajuk van. Anyósom túlzásba viszi az aggódást. Egyik éjjel, mikor kinézett az ablakon, azt hitte, mi mentünk ott kocsival, már azt gondolta, visszük a kicsit az ügyeletre, valami baj van. Már arra gondolt, átjön, megnézi, hogy a garázsban van-e a kocsink. Vagy ilyen is volt: dörzsölte a pici a szemét, álmos volt (ezt látta is anyósom), utána percekig azt kérdezte, miért piros a szeme, ugye nincs begyulladva?
Meg miért csuklik? Miért lóg így a keze (aludt és ernyedt volt)? Miért nem ehet tojást, diós csigát, lángost ( 9 hónapos a baba) ? - merthogy az anyja (én) nem engedem. De ezen kívül mindig a szájába dugdos mindent az én megkérdezésem nélkül. Merthogy annak idején ez meg ez volt.
Ha megcsúszott, elesett, rögtön felkapta, pánikot kapott, engem nem engedett oda.
Múltkor lázas volt, felülbírálta a doktornőt. Miért nem ad neki injekciót, régebben kaptak...
Tegnap nem akarta odaadni a gyereket. Nem akarta hazaengedni. Fogta, aztán elaludt. Mondtam neki, most nem kéne aludnia, de akkor hazaviszem, ott alszik mélyen, 1,5 órát is szokott. Ha fogja és így alszik, nem piheni ki magát, meg hát én sem és bolond lesz a nap hátralevő részében a gyerek. Erre nem akarta odaadni. Már apósom is rászólt. Aztán átvettem tőle, a pici megébredt, sírni kezdett, majd kikapta a kezemből, hogy a mamához akar jönni. Mondtam neki, hogy akkor szoptassa meg ő. Azt mondja, azt sajnos ő nem tudja, arra vissza kell, hogy adja. Apósom megint rászólt, átadta, de azt mondja hazakísér, nehogy baja legyen. Hát mi a fene baja lenne??? Újszülött korától ellátom, amihez soha senkitől nem kértem segítséget.
Aztán folyamatosan ezt halljuk: "Édesz kisz nuszikája mamának, piszi fia bucikája, dönölű kis husikája. Szeneti a mama. Előre, hátla (hintáztatta)... " Szerencsétlen gyerek most tanul majd beszélni. Ha így hallja, így marad meg benne. Csodálatos lesz.
Ha átmegyünk, egyből kikapja a kezünkből, elmegy vele, nem engedi hozzám. Egyszerűen nem bírom már! Apósom meg soha nem mosott kezet, koszos, kinti, ruhában veszi magához, mindenféle koszos dolgot odaakar neki adni.
Úgy érzem, megbolondulok. Kisajátítják. Azt hiszik, ők a szülők, mi meg hárman a gyerekek. Vagy nem is tudom.
Mit tudok csinálni? Ti mit tennétek? Szeretem a férjem és örülök, ha szeretik az unokát is, de szinte kívülálló vagyok, mintha csak valami gazdatest lennék, mintha én másnak szültem volna gyereket. Nincs normális privátszféránk...
válasza:Köszönöm a hozzászólásod!
Férjem nagyon kötődik a szüleihez, ami persze érthető. Sokat segítettek neki az életben, amivel persze nekünk is. Nem várhatom el tőle, hogy ne beszéljenek/találkozzanak. Egy vita alkslmával kijelentette, hogy nem csinálhatom, hogy eltiltom a picit a nagyszülőktől, ezt nem hagyja. Persze, nem is tenném, normális keretek között.
Ha megyünk valahova, akár sétálni is, egyből letámadnak, mert sajnos előttük kell elmennünk. A "határőrség" mindenről tud.
válasza:
válasza:Jó lenne anyósodékkal valahogy szépen megbeszélni, hogy nem vagytok gyagyások, el tudtok látni egy gyereket, azon kívül szeretnétek némi magánszférát is, nem pedig állandó beszámoltatást és elszámolást.
Igen, kulcsot vissza, vagy zárcsere. Nehéz lesz sértődés nélkül elmagyarázni, de meg kell próbálni, és el kell kezdeni, mert ez idővel még rosszabb lesz. És addig kell tisztázni, amíg meg nem utáljátok egymást.
Ha meg nem normalizálja a viselkedését, akkor kilátásba helyezni, hogy esetleg elköltöztök (külföld, ország másik vége) mert számotokra ez nem élhető ez a rendszer.
(egyébként apósnak simán szóltam volna, hogy ne haragudjon, de pihennék, jöjjön vissza később, vagy csak simán otthagyom, és csinálom a dolgom, a fene sem üldögélt volna vele)
A kapun már nem tudnak bejönni, belülről bent van a kulcs. Igazából vészhelyzet esetére kapták.
A kisajátítás jobban zavar. Az is nevetséges volt, mikor azt mondják, kijavítanak, hogy nem pl. Tamás, hanem Tamáska a gyerek neve. Ez ilyen szinten megy.
Férjem szerint én reagálom túl és ők csak szeretik, ennyi az egész. Szerintem meg beteges.
válasza:Azért mondani lehet, hogy megfordult a fejetekben, vagy a te fejedben. Még akkor is, ha egyébként eszedben sincs elköltözni.
Csak annyi, hogy anyósék gondolkozzanak el egy picit (már ha tudnak :-)
válasza:Nem nyugtatlak meg, mi elváltunk :-( Ugyanez volt, minden nap jöttek, napi többször is. Zárat cseréltem, erre kihívták a rendőröket!!!! A férjem még akkor is őket védte, mert szerinte joguk van részt venni a mindennapokban. Hát szerintem meg nem.
Leültünk, megmondtam hogy jöjjenek heti 2x plusz heti 1x elvihetik sétálni/játszótérre. Látszólag beleegyeztek. Aztán első alkalommal nem hozták haza, nem voltak otthon, nem vették fel a telefont, teljesen kikészültem hogy mi lehet vele :-( Pluszban természetesen megetették rántott levessel a csak anyatejes babát, mert éhes volt. Na itt borult nálam a bili, megmondtam hogy vagy mi vagy a szülei. Elköltöztünk, nem jött utánunk.
A kisebb baj a nagyszülők viselkedése, a nagyobb hogy a férjed nem áll melléd, mellétek. Meg kell mondani hogy tessék átjönni kedden és pénteken 10re, a többi napokon pedig hagyjanak élni. A többi dologért pedig nyisd ki a szád - én ezt rontottam el nagyon. Úgy voltam vele hogy apróság, nem érdemes felrúgni a családi békét. De ha a kis dolgokért nem szólsz, akkor előbb-utóbb vérszemet kapnak.
válasza:Férjed nem fogja kinyitni a száját, tehát ha változást szeretnél, neked kell elkezdeni a változást.
Ha ki akarják venni a gyereket a kezedből és te nem szeretnéd, akkor ne add oda. A gügyögést állítsd le, kérdezd meg tőlük, hogy szeretnék-e, ha évekig logopédushoz járna a gyerek.
Nagyon fontos, hogy minden esetben kedves legyél, ne menj át bunkózósba, mert akkor te vesztettél.
válasza:Nem vagyok egy ázisárkány, de megmondanám a férjemnek, hogyha nem teszi helyre az anyjáékat NORMÁLISAN, akkor én fogom, amiben nem lesz köszönet.
Továbbá hétvégén pár órára szívesen látom őket, egyébként nem, és ne is keressenek.
Ez már rég nem normális, de az sem, hogy a férjed ekkora lúzer, hogy nem tudja leállítani őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!