Mit tennétek a helyemben? Normálisak anyósomék? Vagy én fújom fel a dolgot?
Sziasztok! Adott egy negyvenes éveiben járó férfi és egy valamennyivel fiatalabb hölgy.
Mesébe illő találkozás, szerelem, összeköltözés , házasság, majd kisbaba születése. Semmiféle konfliktus kettőjük között, ha mégis: a férfi szülei.
Itt laknak a másik utcában. Az egész probléma azzal kezdődött, hogy megszületett első és egyetlen unokájuk. Sokat vártak rá, gondolom, így természetes, hogy örülnek neki, szeretik.
Már a kórházba is úgy törtek be, minden kopogás nélkül. Épp szoptattam, így férjem megkérte őket, legyenek szívesek és várjanak addig kint. Szerintem ez egy teljesen intim dolog és nem tartozik pl. apósomra, miként veszem elő a mellem és adom a szájába a gyerekemnek. Aztán hazakerültünk. Elképzeltem, milyen meghitt lesz hármasban, a pillanatot, amikor állunk a kiságynál, csodálva nézzük a babánkat. De nem így lett. Hazaértünk, anyósomék már bent voltak (kulcsuk van) és lerohanták az unokát.
Minden egyes nap többször átjöttek előzetes egyeztetés, főleg csengetés vagy kopogás nélkül. Nem egyszer volt, hogy szoptattam, ők meg már a nappali közepén jártak.
Alapjába véve jó emberek, nem akarnak senkinek rosszat, főleg nem a gyereküknek. Azért is hálás vagyok, hogy anyósom főz ránk. De nem értem, ha megmondtam neki, hogy köszönöm szépen, főztem, nincs szükség arra, hogy áthozzon valami ételt, akkor miért mondja utána azt, hogy nem érdekli, átjön akkor is, aztán majd csinálok vele, amit akarok?!
Apósom annyiszor ült itt, várta, hogy félébredjen a pici, én meg ott ültem vele szemben, s én is inkább pihenni akartam volna... mindig, mikor jött és aludt, szomorúan konstatálta, nem értette, miért alszik már megint ez a gyerek...
Szóval állandóan ezek a bejárkálások. Elmondtam a férjemnek, hogy szerintem ez így nem oké, nekünk is van magánéletünk, legalább szóljanak át, mielőtt átjönnek. Ez meg is oldódott. Viszont, ha mi nem megyünk, nem látják fél napig az unokát, már remegnek, minden bajuk van. Anyósom túlzásba viszi az aggódást. Egyik éjjel, mikor kinézett az ablakon, azt hitte, mi mentünk ott kocsival, már azt gondolta, visszük a kicsit az ügyeletre, valami baj van. Már arra gondolt, átjön, megnézi, hogy a garázsban van-e a kocsink. Vagy ilyen is volt: dörzsölte a pici a szemét, álmos volt (ezt látta is anyósom), utána percekig azt kérdezte, miért piros a szeme, ugye nincs begyulladva?
Meg miért csuklik? Miért lóg így a keze (aludt és ernyedt volt)? Miért nem ehet tojást, diós csigát, lángost ( 9 hónapos a baba) ? - merthogy az anyja (én) nem engedem. De ezen kívül mindig a szájába dugdos mindent az én megkérdezésem nélkül. Merthogy annak idején ez meg ez volt.
Ha megcsúszott, elesett, rögtön felkapta, pánikot kapott, engem nem engedett oda.
Múltkor lázas volt, felülbírálta a doktornőt. Miért nem ad neki injekciót, régebben kaptak...
Tegnap nem akarta odaadni a gyereket. Nem akarta hazaengedni. Fogta, aztán elaludt. Mondtam neki, most nem kéne aludnia, de akkor hazaviszem, ott alszik mélyen, 1,5 órát is szokott. Ha fogja és így alszik, nem piheni ki magát, meg hát én sem és bolond lesz a nap hátralevő részében a gyerek. Erre nem akarta odaadni. Már apósom is rászólt. Aztán átvettem tőle, a pici megébredt, sírni kezdett, majd kikapta a kezemből, hogy a mamához akar jönni. Mondtam neki, hogy akkor szoptassa meg ő. Azt mondja, azt sajnos ő nem tudja, arra vissza kell, hogy adja. Apósom megint rászólt, átadta, de azt mondja hazakísér, nehogy baja legyen. Hát mi a fene baja lenne??? Újszülött korától ellátom, amihez soha senkitől nem kértem segítséget.
Aztán folyamatosan ezt halljuk: "Édesz kisz nuszikája mamának, piszi fia bucikája, dönölű kis husikája. Szeneti a mama. Előre, hátla (hintáztatta)... " Szerencsétlen gyerek most tanul majd beszélni. Ha így hallja, így marad meg benne. Csodálatos lesz.
Ha átmegyünk, egyből kikapja a kezünkből, elmegy vele, nem engedi hozzám. Egyszerűen nem bírom már! Apósom meg soha nem mosott kezet, koszos, kinti, ruhában veszi magához, mindenféle koszos dolgot odaakar neki adni.
Úgy érzem, megbolondulok. Kisajátítják. Azt hiszik, ők a szülők, mi meg hárman a gyerekek. Vagy nem is tudom.
Mit tudok csinálni? Ti mit tennétek? Szeretem a férjem és örülök, ha szeretik az unokát is, de szinte kívülálló vagyok, mintha csak valami gazdatest lennék, mintha én másnak szültem volna gyereket. Nincs normális privátszféránk...
válasza: válasza:nem kellett volna egy életképtelen pasinak szülni
amúgy meg te szépen leállítod őket és kész.
válasza: válasza:Anyós és anyámék egy utcában laknak látja ha anyumék fele megyünk. Van hogy oda is csak beugrottam egy dologért nem is voltunm benn anyós már telefonált. Párom nem szokott telefonálgatni az én szüleimmel,nincs semmi harag csak gondolják mindenki a saját gyerekével értekezzen. Ha nincs kedvem nem megyek be anyóshoz akármennyire hisztizik is a gyerek után. Ha engem hiv nem veszem fel a telefont(sokszor olyanért hivott engem h párom jól van e stb ezért miért nem a fiát hivja)az unokája hogylétéről érdeklődhet a fiánál is végülis az apja.
Bunkóságnak látszik de igy nem nől a fejemre.
Mi is elköltöztünk más városba mert anyós nem messze lakott és sokszor azt hitte h vele együtt vagyunk egy család,hát ő már csak a tágabb család nem kell minden nap találkozni,az én szüleimmel se találkoznék minden nap pedig szeretem őket de megvan a saját életünk.
válasza:Kedves Kérdező!
Én borzasztóan sajnállak:(
De ahogy írták mások is, neked kell kinyitnod a szád.Először a férjeddel beszélni, aztán anyósodékkal.
Nekem is itt lakik anyósom a másik utcában.DE sosem jött még át HÍVATLANUL.Sőt itt lakunk több mint 2 éve, és vagy 10x volt.Mert elfoglalja magát.Szerintem te anyósod unatkozik.Anyósom imád főzni(és nem eszi meg már másnap),szóval nekem nem kell.És a férjem szinte minden nap átviszi a gyereket egy picit,ezalatt nekem van szuszanásnyi idő(ilyenkor vasalok,vagy valami).
Hidd el a sok apró dolog nem lenne ennyire elmérgesedve,ha nem járkálnának át.Mert pl én anyósom is mondta nyáron, hogy miért tápszert adok az akkor 7 hónaposnak vacsorára, miért nem főtt kolbászt mustárral.
Hát azért:)
De különben valami olyan párbeszédet képzelek el anyósoddal hogy"Kati néni,és annyira örülök, hogy így tetszenek rajongani Tamásért!,hiszen ő az egyetlen unokájuk,és ne tessék megharagudni, de nekem nagyon rossz és kellemetlen érzés,hogy már azt érzem hogy kiszorulok mint édesanya.Annyira szeretném ha tiszteletbe tetszenének tartani azt,hogy ennek a gyereknek van anyja, hogy a gyereknek napirendre van szüksége,amibe nem illek bele,hogy random jönnek.Szeretném ha megbeszélnénk, hogy pl 10-12ig(szabadon választható)minden nap át tetszenek jönni/el tetszenek vinni játszótérre,stbstb.Hisz a gyerek is sokkal jobban örül ha tudja,hogy most a mamaprogram jön."
Kitartás,remélem sikerül.
válasza: válasza:Én egy békés ember vagyok és nagyon toleráns is. De amiket leírtál, rendesen felb..zott. Komolyan mondom, egyetlen egyszer nem adná oda a gyereket anyós vagy kapná ki a kezemből engedély nélkül, olyat kapna, nem tenné zsebre.
Ezt a beteges, veletek szemben nagyon tiszteletlen viselkedést már rég, csírájában kellett volna elfojtanotok. A férjednek is, de hát, ahogy leírtad, ő meg egy csicska.
Sajnos ezt neked kell egyedül lebokszolnod velük, ha pedig a férjed nem kooperál veled, én lehet vele is leülnék elbeszélgetni a kapcsolatunkról és a prioritásokról. Lehet szeretni az unokát, nagyon is lehet, de a másikat tiszteletben kell tartani és nem szabad elsuhanni a tény mellett, hogy ti vagytok a szülei és mi a ti kérésetek (mit egyen, mikor aludjon stb.).
Kitartást neked és ne hagyd magad! Ne engedd be őket, ha nem alkalmas, ne vedd fel a telefont, de legfőkébb ne hagyd, hogy akaratod ellenére elvegye tőled a babát, azt meg főleg ne, hogy ne adja vissza!
válasza: válasza: válasza:Teljesen egyértelmű, hogy egésznek a gyökere az, hogy a férjed nem vált le a szüleiről. Én azt csodálom, hogy ezt nem vetted észre előbb, még az udvarlás időszakában (vagy legalábbis gyerekvállalás előtt).
Jó lett volna még amikor kettesben voltatok, megbeszélni, hogy hol húzódnak a határok, és hogyan kommunikáljátok a szüleitek felé a problémákat.
Mondjuk én férfi vagyok, de ha anyósom naponta jönne hozzánk, egy szó nélkül tudnék úgy viselkedni vele, hogy rájöjjön, ő itt most alkalmatlankodik. Meg utólag persze mondanám a házastársamnak, hogy állítsa le az anyját. Ha ő nem teszi, majd leállítom én, de az biztos nem lesz tapintatos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!