Ti hogy reagálnátok ha anyósotok a kérdezésetek nélkül levágná a gyereketek haját?

Itt nem a haj a lényeg, az visszanő. Pszichológiai szempontból gondoljatok bele, mit közvetít ez a minta egy gyereknek:

- a tested nem a tiéd, mások döntenek felette,

- mások ízlésének megfelelni fontosabb, mint a magadénak,

- aki hatalmi pozícióban van, annak a döntéseit nem kérdőjelezheted meg.

Biztos leüvölteném a fejét. Ahogy anyósomat ismerem, ő is megcsinálná.

Szegény kislány! Megértem szegényt. Hosszú hajam volt mindig, mindenki dicsérte. El sem tudom képzelni, hogy valaki ilyet mert volna tenni a családból. Még apám se, pedig többször mondta, hogy vágassam le, mert egyszerűbb kezelni. Nem is értem, hogy tehette, meg a sztorik, amiket a többiek írtak, sógornő meg ilyenek, mi köze a gyerekem hajához? Anyósom, az képes lenne rá. Nekem is megmondta face to face, hogy "nem lett jó a hajad", mikor a fodrásztól jöttem, tehát el tudom képzelni a szitut. De hogy gázolhatott így bele a gyerek lelkébe. Visszanő, persze, dehát addig... Próbáld meg majd neki feldobni valamivel, ha majd hangulata lesz hozzá, csattal, masnival vagy bármi, hogy elfogadhatóbb legyen számára. Nem tudom, hogy lehet elmagyarázni ezt a gyereknek (ha még én se értem), de lehet, hogy kellene neki valamit mondani.

Szegény kislány! Igenis sérül. Nekem csodálatosan szép tejfölszőke csigás hosszú hajam volt és anyukám csak azért levágatta mégpedig pengével három centisre,( szóval tépette és fájt is ) mert megunta, hogy nehéz fésülni. Pedig nem is ő fésülte, hanem a lányok a játszótéren. Négy fiú után nem volt türelme az ilyesmihez, nagyon fájdalmasan fésülte, azért mentem inkább a játszótérre kifésültetni a nagyobb lányokkal.....

Én sérültem. Mégpedig pont a fent leírtak szerint.

Megtörték a saját testemhez való jogomat. Kb, mintha kitépték volna a lelkem a testemből. Úgy éreztem, hogy az már nem is teljesen én vagyok...... stb. Önbecsülésem a 0-ra esett..... És mindenki kisfiúnak nézett, ami további megalázásokkal járt. És sokszor fiúként is bántak velem .... mert ugye nem mindegy, hogy egy gyereket fiúnak vagy lánynak nézel... Szóval ez nem csak haj, ahogy páran mondják. Egy kisgyerek még máshogy viszonyul a saját testéhez. Ahhoz lehet hasonlítani, amikor egy babát nagyon szeret egy kislány és azzal alszik, azzal megy oviba... Aztán valaki lenyakazza. A gyerek azt valóságos gyászként éli meg és nem tudod neki megmagyarázni, hogy az nem élt!

Szóval én azt mondom, hogy döntsön a kislány. Ha ő ezek után menni akar mamához, most már tudja, hogy mit vállal.

Ha nem akar menni, akkor pedig mama vegye tudomásul, hogy a gyerek nem kiváncsi a társaságára és nem bízik benne.

Természetesen a mama nem volt korrekt!

A gyerekek pedig még hisznek a csodákban..... ezt kihasználni pedig masszív gusztustalan! Méghogy csak úgy vissza lehet tenni!

Persze!

Én bocsánatot kérnék a gyerekemtől azért, amit a mama művelt vele. Kérném, hogy ne haragudjon rám, amiért nem voltam ott és nem tudtam megakadályozni!

A többi a gyerekre van bízva és én megerősíteném őt a döntésében. Érezze, hogy igenis fontos! Igenis van beleszólása, igenis az ő teste, az ő haja, az ő kis világa!

Jaaaaj..., történt ami történt, ezzel nem tudsz mit tenni, ellenben ne tegyetek úgy, mintha a középkorban élnénk vagy 50 évvel ezelőtt.

Drága anyósnak koránál fogva biztos van már spórolt pénze, szabad elvinni a gyereket fodrászhoz, és tincsenként hajhosszabbítást felrakatni. Ezek a módszerek nem ördögtől valók, és nem csak felnőtt nő kérheti a fodrásztól. Semmi baja nem lesz a kislány fejbőrének, hajának, és csak pár hónapig kell viselni, hiszen gyerek lévén még teli van tápanyaggal meg vitaminnal a teste, nyilván hipp-hopp megnő amúgy is a haja. A kislány hosszú hajat lát magán, innentől meg van oldva a lelki válság, de valójában ezek profi módszerek, ti szülők sem fogjátok látni az illesztéseket.

pont, vége, ennyi, póthaj anyós pénzéből, aztán majd megtanulja egy életre, hogy ez drága szórakozás volt