Szerintetek miért áll így anyós-jelölt az életünkhöz?

Szerintem ez nem hiszti. Egy fontos családi eseményen tett egy ilyen kijelentést, amelyen kissé meglepődtünk. A párommal mindketten nagyon elszomorodtunk és rosszul estek a szavai, mert mi tényleg mindig segítünk, amiben kell, ott vagyunk.Ha másként mondta volna nem is lett volna ezzel baj, mert a tartalmával egyet értünk, de a stílus meg az, hogy szó szerint mintha ő neki a hozzájárulása kellene ehhez, fel volt háborodva még a gondolattól is. Ugyan úgy, mint mikor bejelentettük azt, hogy összeköltözünk. És már rögtön tudni akart mindent, hol, mikor stb. mint valami kivallatás. és elmondta hogy szerinte ezt így meg úgy kellene…. az összeköltözésünk 7 hónapja miattuk húzódik. Ebbe nem mennék bele, mert hosszú sztori, de a lényeg h már ebben is megmutatkozott, hogy nem nagyon akarják, hogy a párom felnőjön. Mert már év eleje óta együtt lakhatnánk. De mi szeretjük egymást, és ez nem választ szét minket. Mert tényleg mindent meg tudunk beszélni, közösek a céljaink, álmaink, hasonlóak vagyunk, és ő jó barátom is lett egyben. Csak őszintén tanácsot szeretnék kérni, hogy aki ilyen szituban volt, mi a jó stratégia? Hagyjam figyelmen kívül? Ne foglalkozzunk vele? Hónapokkal ezelőtt mikor állandóan az volt az összeköltözésre is a válasz hogy majd akkor párom rákérdezett, hogy velem van-e a gond, de engem szeretnek ezt mondák, és tényleg amikor csak rólam érintő dolgokról van szó, érzem, hogy szeretnek. De amikor valami a párommal kapcsolatosról, akkor még gyerekek vagyunk.